DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Igen tisztelt Képviselõtársaim! Sok jelzõ elhangzott már errõl a költségvetési törvényjavaslatról, eggyel hadd gazdagítsam én is az ellenzéki képviselõk részérõl szinte természetes pejoratív jelzõk sorát: ez egy farizeusi költségvetés. Teljes mértékben és határozottan állítom, hogy nincs olyan ellenzéki képviselõ, aki ezzel a költségvetéssel egyetértene, még a rémálmaiban sem. Jól tudjuk, hogy ez a költségvetés szerkezetében torz, eredményét tekintve pedig folytatja azt a folyamatot, amit '94 júliusában ez a kormány elkezdett, vagyis kárára lesz az országnak.
Ezen baljóslatú elõzmények ellenére az önkormányzati bizottság ülésén ennek a törvényjavaslatnak az általános vitájáról tárgyalt a bizottság. A kormány képviselõje az indoklását röviden, velõsen és tömören az alábbiakban mondta el, hadd idézzem:
"Nem szeretnék különösebb kiegészítést tenni az önök elé terjesztett költségvetési törvényjavaslathoz. Azt a kormány legjobb tudása szerint állította össze, és azon belül is az önkormányzatok '96. évi, úgymond, szabályozott forrásai is a rendelkezésre álló nemzetgazdasági jövedelmekbõl és más költségvetési prioritásokból adódóan lettek kialakítva. Tehát nagyon röviden arra szeretném kérni a tisztelt bizottságot, hogy támogassa az általános vitára vételét ennek a törvényjavaslatnak. Köszönöm szépen."
Igen tisztelt Képviselõtársaim! Ennyi volt az, ami a '96. évi költségvetés általános vitára való alkalmassága megtárgyalásakor elhangzott a kormány képviselõjétõl. A legjobb tudása szerint, tessék megszavazni, legyen általános vitára alkalmas. Ennél azért többet vártunk volna a kormánytól, és többet vártunk volna a költségvetés tárgyalásakor is, hogy ne nagyon röviden néhány napban - igaz, hogy hosszúra nyúlva -, de ránkerõszakolja ezt a tárgyalási menetrendet. Bár meg lehet érteni a kormány szándékát, ezt nem vitatom, hiszen ha sokszor elmondjuk ugyanazt, amit a Bokros-csomag kapcsán - és utólag nekünk lesz igazunk, mint ahogy akkor is nekünk lett igazunk -, akkor az ország lakossága rádöbben, hogy rossz helyen van a kormányzás, az ellenzéket kellene megbízni a kormányzással, nem pedig a jelenlegi kormányt. (Zaj, moraj a bal oldalon.)
Igen tisztelt Képviselõtársaim! A farizeusságot indokolnám is. A törvényjavaslat 70. §-a azt mondja, hogy a hadiárvákat a hadigondozási törvény alapján megilletõ úgynevezett egyszeri 50 ezer forintos juttatás esedékessége 1997. január 1-je. Az eredeti törvény szerint ez 1995. január 1-je volt. Attól az idõponttól kellett volna fizetni azoknak a hadiárváknak, akik a szüleiket vagy édesapjukat a II. világháború során vesztették el, és a hadigondozotti ellátást - esetükben a hadiárvai ellátást - az 1940-es évek vége felé politikai okból megvonták tõlük. A javukra döntött úgy a korábbi Országgyûlés, hogy utólag egy jelképes térítést kapnak, 50 ezer forintot azért, mert bár hadiárvák voltak, de politikai okból mégsem támogatta õket az ország akkori vezetése.
Igen tisztelt Képviselõtársaim! Elképesztõ ez a módosítási javaslat. Elképesztõ, hogy attól a néhány száz hadiárvától, akik szóba jöhetnek, a kormányzat az ötven év utáni juttatást még mindig meg akarja vonni, még mindig ki akarja tolni a fizetési határidõt.
A másik oldalról viszont hadd tudja meg az ország, hogy ez a kormány 1994. július 15-e és 1995. augusztus vége között - tehát egy év alatt - a miniszterek és államtitkárok gépkocsijainak cseréjére 144 millió forintot költött. Ebbõl közel háromezer egykori hadiárvának lehetett volna az egyösszegû juttatását kifizetni. Új kocsik, régi sérelmek; ha a kettõt összehasonlítom, azt hiszem, meg lehet állapítani, hogy valóban farizeusi a költségvetés.
Azt mondja a kormányprogram - 1994 júniusában -, hogy: "a kormány javasolja, hogy a volt tanácsok által alapított vállalatok további privatizációja esetén a bevételek teljes összege az önkormányzatokat illesse meg". Ez volt '94-ben; '95 végén, a '96-os költségvetés elõterjesztésénél illõ lenne a kormányprogramot valóra váltani. Ehhez képest azt látjuk a költségvetési törvényjavaslat 25. §-ában, hogy az értékesítésbõl származó készpénzbevétel 50 százaléka illesse meg a helyi önkormányzatokat. Ez ellentmondás, nem vitás.
Azt mondja a kormányprogram - amit tisztelt képviselõtársaim megszavaztak - , hogy vissza kell állítani az önkormányzatok illetékbevételekbõl történõ százszázalékos részesedését. Magyarország lakossága bízván bízhatott volna a kormányprogramban, de amikor elékerül ez a '96. évi költségvetési törvényjavaslat, a 27. § (1) bekezdésében azokat a számokat olvassa, hogy a beszedett illeték 50 százaléka a központi költségvetést, 50 százaléka pedig az önkormányzatokat illeti meg. Ha még jó a memóriája az állampolgárnak, elõveszi a kormányprogramot, összehasonlítja, és levonja azt a mostanában már nagyon sokszor levont következtetést, hogy a tisztelt kormány nem mondott igazat, a tisztelt kormány becsapta az állampolgárt, becsapta az önkormányzatokat.
Úgyszintén a kormányprogram mondja: "a céltámogatási körben elsõbbséget kell adni a szennyvízhálózat- és tisztítómû-, valamint szociálislakás-építési programoknak". Ezt követõen megint meg kell tekinteni a költségvetési törvényjavaslatot, amely úgy látszik, elfeledkezett arról, hogy szociálislakás-építési programokat kellene támogatni a cél- és címzett- támogatási körben, mert errõl egy szót sem szól. Úgy látszik, Magyarországon olyan jól állunk, hogy nem szükséges az önkormányzatokat támogatni abban, hogy szociális jellegû lakásokat építsenek.
A címzett- és céltámogatások összegénél a javaslat 34 milliárd forintot irányoz elõ. Az indoklás még megjegyzi, hogy ez 400 millió forinttal több, mint a tavalyi keretösszeg. Igen érdekes volt ezután elolvasni a helyi adókról szóló törvényjavaslatot - amelyet ugyanúgy Bokros pénzügyminiszter úr nyújtott be elõadóként a Háznak -, ott tudniillik állandóan arra hivatkoznak, amikor emelik a helyi adók mértékét, hogy az inflációhoz képest növelni kell az összeget. Azt hiszem, az lett volna a természetes, az lett volna a tisztességes, ha a címzett- és céltámogatások keretösszegét, ha nem is teljes mértékben az inflációhoz igazítsa a kormány, de azért vegye figyelembe, hogy a településeken lakóknak igenis joguk van arra, hogy bizonyos szennyvíz- és egyéb kommunális beruházások esetében pályázhassanak és a saját forintjaik mellé az állam is tegyen oda egy bizonyos összeget.
(19.20)
Tudniillik ez a 34 milliárd forint rettenetesen kevés. Nemcsak azért, mert már volumenében is kevés a tavalyihoz képest és a 30 százalékos, sikeresen gerjesztett inflációt is figyelembe véve, hanem kevés azért is, mert ebbõl körülbelül 20 milliárd már lekötött. Másfél milliárd forint az, ami biztosan kiutalásra kerül a pályázók számára, és ami szabadon pályázható, az 12,7 milliárd forint. Erre már van 800 kérelem, összességében 21,2 milliárd forint összeg erejéig. Tehát azt kell mondani, hogy körülbelül kétszeres az igény, mint amennyit ki lehet majd elégíteni. Ez a helyzet pedig csak rosszabbodni fog, holott jól tudjuk, hogy azok a programok, amelyeket ebben a körben támogatnunk kellene, a tisztességes, emberi élet feltételeit teremtik meg Magyarországon.
Igen Tisztelt Képviselõtársaim! Az Országgyûlés tárgyalja a politikai üldözöttek kárpótlásáról szóló törvény módosításáról szóló T/1268. számú törvényjavaslatot. Ezen törvényjavaslat indoklásában a kormány elõadja, hogy az általa beterjesztett módosítások költségvetési kihatása összességében 21 milliárd forint. Elhiszem! Én a vitában fel is hívtam a figyelmet arra, hogy kicsit túlzás ilyen körben bõvíteni az áldozatoknak járó kárpótlás mértékét. De akkor ennek meg kellene jelenni a '96. évi költségvetési törvényjavaslatban! De nem jelenik meg! Ebben a törvényjavaslatban az van, hogy 2,4 milliárd forintot lehet fordítani politikai kárpótlásra. Tavaly - mármint idén, csak a tavaly elfogadott költségvetési törvényben - 2,5 milliárdot lehetett. Tehát 100 millió forinttal kevesebb, holott az érintettek száma növekedni fog. A kormánynak el kellene döntenie, hogy komolyan gondolja a beterjesztett javaslatát vagy nem gondolja komolyan.
A kormány azt ígérte a programjában, elszánta magát arra, hogy a takarékoskodást saját kiadásainak felülvizsgálatával kezdi, megfékezi az állami pazarlást, megnyirbálja az állami és bürokratikus kiadásokat. Ehhez képest, tisztelt képviselõtársaim, csak a Miniszterelnöki Hivatalban 10 államtitkár és 11 államtitkárnak minõsülõ személy van, 73 fõosztályvezetõ, 39 fõosztályvezetõ-helyettes. Elképesztõ a közigazgatásnak ez a magas szintû burjánzása! A kisebb beosztású embereket az alacsonyabb bérkategóriából elküldték, de amikor a jogszabály 5 helyettes államtitkárt enged meg a minisztériumban, ehhez képest az IKM-ben 9 van, a Környezetvédelmi Minisztériumban 6 van, a Belügyminisztériumban 6 van, a Közlekedési Minisztériumban... (Dr. Lamperth Mónika: Hetven!)... jogszabály szerint 5 van, de van még két helyettes államtitkárnak minõsülõ személy is.
Nagyon röviden azt szeretném mondani, hogy számomra érthetetlen, a Magyar Rádió igazgatója miért 541 666 forintot fog kapni jövõre havi fizetésként. Elképesztõ! A közalkalmazotti törvény alapján ilyen összeg nem jöhet ki! Tizenegy igazgatóhelyettes van a Magyar Rádióban, közel 260 ezer forintos fizetéssel. A minisztereink nem kapnak ennyit, mint a Magyar Rádió igazgatóhelyettesei. A Magyar Televízió igazgatói közül 13 van - szerencsés szám - 276 ezer forintos fizetéssel. A Magyar Szabadalmi Hivatal élén álló helyettes államtitkár 206 ezer forintot keres, amikor egy államtitkár 185 ezer forintot. A Légiforgalmi és Repülõtéri Igazgatóság igazgatója és egy múzeumi igazgató is 240 ezer forintot kap. (Az elnök poharának megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.)
Nagyon kérem a jelenlévõ kormánytagokat és kérem tisztelt képviselõtársaimat, gondolkodjanak el azon, hogy ha az állampolgároktól áldozatot kérnek, akkor ne csak mondják farizeus módon azt, hogy elsõsorban magunkon kezdjük a takarékoskodást, hanem valóban kezdjék magukon és nézzék meg ezeket a kiadásokat. (Az elnök ismét jelzi az idõ leteltét.)
Nagyon szépen köszönöm elnök úr és elnézést kérek, hogy átléptem az idõt, de azt hiszem, ez talán most még megengedhetõ volt. Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiból.)