DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Alig múlt el a gyászhét Rabin miniszterelnök halála után, nevét viseli a Tel Aviv-i tér, ahol a lövések érték. A döbbenet zarándoklásra készteti a tisztelõket, és a televízió szobánkba hozza a síró gyászolókat. De megjelentek az ellenfelek is a képernyõn, akik bûnösnek, vétkesnek tartják a béketeremtõ miniszterelnököt.
Alig egy héttel a véleményét gyilkos erõszakkal is érvényesíteni akaró, a demokratikus gondolkodás minimumát sem mutató fanatizmus izraeli megnyilvánulása után újabb agresszió híre járta be a világot: Nigériában halálra ítélt és ki is végzett kilenc embert a diktatúra. A nemzetközi tiltakozás mit sem ért, amint Jichák Rabinon sem segítettek a merénylet terveirõl szóló bejelentések.
A két eseményben nemcsak az agresszió, a másik létét elfogadni nem képes gyûlölet a közös. Közös az is, amit jól meg kell tanulnunk: a nemzetiségi kérdés, a kisebbségek ügye nem söpörhetõ a szõnyeg alá. A lagosi tragédia nemcsak az olajjal kapcsolatos. Ott, azon az afrikai tájon nemcsak az olaj tör fel, hanem egy maroknyi nép élniakarása is. Ezt az élniakarást ismerte fel és ismerte el Rabin miniszterelnök a palesztinokban, és a másik embernek, a másik népnek ezt a saját életéhez és szülõföldjéhez való jogát nem fogadta el a merénylõ és elvbarátai. A kisebbségek jogai megsemmisülnek a diktatúrában - ez történt Nigériában -, és megvalósulnak a demokráciában, ahogy erre törekszik éppen Izrael.
Magyarország nehéz idõket él. Építgeti posztszocialista demokráciáját, ápolja kisebbségeit határain belül és kívül egyaránt. Rabin miniszterelnök halálának hírére azonnal megmozdult a kormánygépezet, idõben lépett, és a kormány megfelelõ szinten képviseltette magát a temetésen.
De mi történt egy héttel késõbb? Megszólalt a külügyi szóvivõ, s megtudtuk, hogy a kormány elítéli a kivégzéseket. Valószínû, hogy tesz is majd még valamit az ügyben, de hogy mit, az egyelõre titok. Nem vonulhatunk ki Afrika ezen területérõl - hangzik az akár körültekintõnek is mondható vélemény -, mert a közelben nincs más képviseletünk. Kár, hogy sok helyrõl pénzügyi megfontolásokból már ki kellett vonulnunk. Ez az a helyzet, amikor többet veszítünk a réven, mint a vámon.
Tisztelt Ház! Kétszer ad, aki gyorsan ad - mondja a mondás. Ez a gyorsaság ebben a második ügyben sajnos nem érvényesült. A kétszerezõdés esélye nélkül, de még érdemes, sõt szükséges is egy egyértelmû kormányreakció, olyan, amelybõl kiviláglik, Magyarország kormánya demokratikus kormány, fellép az emberi jogok megsértése ellen, és fellép a kisebbségek védelmében, a világ bármely pontján legyen is erre szükség. Nem kétlem, hogy ezek az értékek benne vannak a magyar kormány politikájában, csak úgy érzem, hogy itt egy esély elszalasztódott, ahol ezt nagyon világosan és határozottan ki lehetett volna fejteni. Az Európai Unió kormányai hazarendelték nagyköveteiket, a Brit Nemzetközösség kizárta Nigériát, a Genfi Nemzetközi Jogászbizottság a diplomáciai kapcsolatok megszakítására szólított fel. Leállóban van a kereskedelem, s megkezdõdött a sport területén is a blokkolás, az elszigetelés. Nigéria felé külkereskedelmi passzívumunk van, így egy iparvédelmi jellegû átmeneti kereskedelmi tilalom még akár pénzügyi mérlegünkön is segíthetne.
Egy biztos: az ügy komolyabb és fontosabb annál, hogy csupán szóvivõi szinten kezeljük. A kérdés az, hogy milyen lépésre szánja el magát a kormány és mikor. Bizonyára érdemes és szükséges minden olyan lépést megtenni, amelyben kifejezzük, hogy az erõszak elfogadhatatlan, és azt hiszem, ebben a Ház mindkét oldalán egyetértünk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)