LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Erdélyben, Székelyföldön, Székelyudvarhelyen 1995. október 23-ától éhségsztrájkot folytat Katona Ádám, az RMDSZ székelyföldi vezetõ politikusa. Éhségsztrájkjának oka az, hogy az Erdélyben, a Romániában élõ magyar közösség érdekeit, jogait megvédje és elõsegítse.
Éhségsztrájkjának konkrét oka az, hogy a Ceausescu-diktatúra megbuktatásában részt vevõ székely falvakban történt események után, amikor sikerült lerázni a diktatúrát - bár gyõzött a forradalmuk és megszabadultak a diktatúrától -, mégis a székelyek ellen egy hajsza indult. Ennek lett áldozata hét zetelaki székely fiatalember, akiket - bár a román elnök amnesztiát hirdetett, ennek ellenére - teljesen jogellenesen, koholt vádak alapján 1990- ben a bukaresti katonai bíróságon öt-öt év börtönre ítéltek. A fiatalemberek szerencsésen elhagyták az országot, most emigrációban, számûzetésben élnek, de szeretnének hazamenni szülõföldjükre a családjukhoz, és szeretnének otthon élni.
Ezt kívánná lehetõvé tenni Katona Ádám, és ezért kegyelmi kérvényt írt Iliescu elnökhöz. Erre nem kapott választ. Ekkor határozta el, hogy a mi forradalmi ünnepünk napjával, október 23-ával éhségsztrájkot kezd, hogy ezt a diszkriminációt megszüntesse. November 2-án már a székelyudvarhelyi kórházba kellett szállítani, ahol infúzióval és egyéb dolgokkal tartják életben; igen rossz állapotban van. Õ a Kisgazdapártnak küldött egy táviratot, amelyben azt kérte, hogy az anyaország segítsen. Kérte a médiákat, kérte a Duna Televíziót, hogy errõl adjon hírt. Kérte a magyar külügyi kormányzatot, hogy hallassa hangját. Kötelességünk, hogy az idegen - román - területen élõ magyar testvéreinknek segítséget nyújtsunk, ne hagyjuk õket elpusztulni.
Én most megint kérem a parlamentet, kérem a tisztelt külügyi kormányzatot, kérem a magyar médiát és kérek mindenkit, hogy errõl adjon hírt, és próbáljon nemzetközi emberi jogi szervezetek felé is lépéseket tenni, hogy ez a diszkriminatív állapot megszûnjön és a koholt vádak alapján elítélt hét székely fiatalember hazatérhessen a szülõföldjére. Felsorolom a neveket, akikrõl szó van: Bíró László, Bíró Márton, Boros Lajos, Gergely Balázs, Jakocs Sándor, Péter József és Szabó Sándor.
Felhívom a szíves figyelmet arra is, hogy az amnesztia azért történt, mert - bár a forradalomban történtek olyan események, amelyek egy forradalom velejárói, azonban - a diktatúrától és Ceausescutól megszabadították Romániát. Románia demokratikus államként próbálhat tovább élni, és ebben jelentõs szerepe volt az erdélyi magyaroknak és székelyeknek is.
Kérem, hogy segítsenek ebben, mert ugyanakkor tudomásom van róla, hogy román anyanyelvû román állampolgárt egyetlenegyet sem ítéltek el, míg eme hét magyaron kívül nagyon sok magyart már elítéltek, akik hosszú idõt töltöttek börtönben. Tehát kérem a tisztelt parlament, a tisztelt kormány, a magyar médiák segítségét, ne hagyjuk cserben székely testvéreinket, ne hagyjuk cserben magyar testvéreinket Erdélyben, hanem segítsünk nekik, mert végveszélyben vannak.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
(9.10)