DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Képviselõtársaim! Valóban kulcsfontosságú kérdés az, hogy a hatékonyságot hogyan lehet mérni. Én úgy ítélem meg, hogy a létszámadatok mechanikus szerepeltetésével csak hibás döntést lehet hozni. Ez egy "fûnyíró"-elv, és ha van összefüggés az oktatás minõsége és a létszám között, akkor az az emberi tényezõ miatt inkább fordított, mint közvetlen. Tehát magyarán, a nagy iskolában a tevékenység eredménye, bár lehet, hogy jobb a felszerelés, lehet, hogy több a pénz, de a nevelési szempontok miatt sokkal kevésbé hatékony.
Én nem tudom, tudják-e képviselõtársaim - nyilván kevesen tudják -, hogy az 1966-ban született budapesti gyermekek a város egyik pontján, történetesen Zugligetben - ahol élek és éltem akkor is - még osztatlan osztályba jártak. Az ottani kis iskolában az fordult elõ, hogy az elsõ-második, illetve a harmadik- negyedik osztályt bontatlanul tanították. S ebbõl az iskolából a beiskolázási arány nemhogy nem volt rosszabb, hanem lényegesen jobb volt, mint a környéken lévõ nagy, szép, jól felszerelt és mindenfajta mennyiségi mutatónak tökéletesen megfelelõ iskolában.
Én nem mondom, hogy állítsuk vissza a Gárdonyi Géza tanító úr korában szokásos megoldásokat. De az ellen mindenféleképpen tiltakozni kell, hogy egy pénzügyi nyomás és terror - bocsánat a kifejezésért - követelményeit minõségi követelményekkel vessük össze.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)