DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim! Nem nagy boldogság kormánypárti képviselõként - és nem is könnyû - az 1996. évi költségvetés vitájában megszólalni, hiszen bárhová nézünk a költségvetés háza táján, bármelyik fejezetet is tekintjük, mindenütt megoldandó problémák halmazát találjuk és ehhez képest nagyon kevés pénzt. Így van ez az önkormányzatok költségvetésével is, az önkormányzatokra vonatkozó fejezetnél is ugyanezeket a problémákat találtuk.
(10.00)
Ugyanakkor ezt a kérdést kitüntetett figyelem kísérte az eddigi idõszakban, már nyáron kialakultak az ezzel kapcsolatos viták, hiszen az önkormányzati költségvetés nemcsak azért fontos, hogy a demokratikusan megválasztott testületeknek megfelelõ költségvetés álljon rendelkezésükre, hanem azért nagyon fontos, mert ez a költségvetés a közszolgáltatások ellátását biztosítja, azon közszolgáltatások ellátását, amelyekhez az állampolgárok 90 százalékban az önkormányzatokon keresztül jutnak. Ez iskolákat jelent, intézményeket jelent, illetve azokat az állampolgárokat, akik ezen közszolgáltatások kedvezményezettjei, ezeket a közszolgáltatásokat igénybe veszik. Tehát a kitüntetett figyelem indokolt és valószínûleg ez az oka annak, hogy már nyáron elkezdõdött az ezzel kapcsolatos vita, amikor önök is a nyilvánosságon keresztül értesülhettek arról, hogy két számítás, két anyag készült. Az egyik egy csökkentett, a 415 milliárdos végösszeggel, a másik pedig ennél nagyobb, 430 milliárdos végösszeggel.
A szocialista képviselõcsoport már nyáron kifejezte azt az álláspontját, hogy a magasabb végösszegû önkormányzati fejezetet támogatja, ezzel ért egyet. Ugyan látjuk, hogy az összköltségvetés mozgástere is rendkívül szûk, de ezt az összeget tartjuk elegendõnek ahhoz, hogy az önkormányzatok a közszolgáltatások ellátásának biztonságát garantálni tudják, és nem bõ kézzel, hanem nagyon szûkösen, de mégis a '96-os költségvetésben biztonsággal tudjanak gazdálkodni. Amikor ezt az álláspontot kialakítottuk, akkor még nem volt tudott, hogy a kormány melyik végösszeg mellett teszi le a voksát. Sajnos a kormányelõterjesztésben az alacsonyabb végösszegû önkormányzati fejezettel találkoztunk. Ugyanakkor biztató az, hogy a kormány már akkor kifejezte abbéli szándékát, hogy nyitott a kormánypárti képviselõk megegyezése alapján olyan módosító indítványok befogadására, amelyek az önkormányzatok számára nagyobb forrást biztosítanak.
A szocialista képviselõcsoportban képviselõtársaimmal együtt elkészítettük azokat a módosító indítványokat, amelyek a végösszeg növelését célozzák és ebben az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került települések támogatása forrásának megteremtésére, valamint a személyi jövedelemadó kiegészítés összegének növelésére teszünk javaslatot. Ezekrõl azonban majd szeretnék egy kicsit részletesebben is szólni.
A másik ilyen vitapont, amelyrõl sokat lehetett olvasni az írott sajtóban, illetve nagyobb vitát váltott ki, a személyi jövedelemadó kiegészítés- visszatérítés kérdése, tehát az, hogy az szja-ból hány százalékot kapjanak vissza az önkormányzatok. Ellenzéki képviselõtársaink az önkormányzati költségvetésrõl szóló vitában többször felhozták azt az érvet, hogy a kormányprogramban azt írtuk, hogy az szja-visszatérítés minimum 35 százalék legyen. A kormámyprogramnak ezt a szövegét kérték rajtunk számon, amikor ettõl eltérõnek tûnt az álláspontunk. Ugyanakkor a kormányprogramban az is benne van, hogy figyelembe kell venni a települések vagyonában és a települések jövedelemtermelõ képességében meglévõ különbségeket is. Tehát ezért, amikor az szja tekintetében kialakítottuk az álláspontunkat, akkor figyelembe kellett venni azt, hogy a különbözõ településeknek milyen a jövedelemtermelõ képességük, illetve milyen vagyonnal rendelkeznek.
A vitának ebben a részében szeretném felidézni azt, hogy az szja visszatérítés milyen múltra tekint vissza. Amikor 1990-ben az önkormányzatok finanszírozási rendszere kialakításra került, az volt az elgondolás, hogy a személyi jövedelemadó egy olyan adó lesz, amely az önkormányzatok forrása lesz, az önkormányzatok bevétele lesz száz százalékig. Tehát '90-ben az szja 100 százaléka illette meg az önkormányzatokat. Azonban '91-'92-ben ezt már 50 százalékra csökkentették, '93-'94-ben 30 százalékra és '95-ben volt ismét 35 százalék, amirõl tudjuk, hogy nem egészen 35 százalék volt, hiszen 5 és fél százaléka feladattal terhelt szja-visszatérítés volt.
Mi az oka ennek a tendenciának, ami az szja-visszatérítés csökkenésében bekövetkezett? Világosan arra vezethetõ vissza, hogy az önkormányzatok jövedelemtermelõ képességében a településeken megtermelõdõ személyi jövedelemadóban rendkívül nagy különbségek alakultak ki az önkormányzatok között.
Szeretném itt felhívni a figyelmet arra, hogy az szja kétharmada a nagyvárosokban keletkezik és ugyanakkor ma a települések 85 százaléka szja- kiegészítésre szorul. Tehát minél magasabb arányú az szja-visszatérítés lakóhely szerint, az ott képzõdött személyi jövedelemadó, annál inkább nyílik az az olló, amely a nagyobb jövedelemtermelõ képességû önkormányzatok, települések és a kisebb jövedelemtermelõ képességû önkormányzatok és települések között megvan. Ugyanakkor azt hiszem, nem lehet kérdéses, hogy azokon a kistelepüléseken, azokban a falvakban, városokban, ahol kicsi a jövedelem, sok a munkanélküli, elöregedett a lakosság, sok a nyugdíjas, ott is mûködtetni kell az intézményeket, ott is meg kell teremteni annak lehetõségét, hogy például a normatíva és a tényleges mûködési költség közötti különbözethez valamilyen módon ezek az önkormányzatok is hozzájuthassanak.
Tehát mi javaslatot tettünk arra, hogy a személyi jövedelemadó- visszatérítés - igen - lehet magasabb, hiszen elismerjük azt az érdeket, hogy az önkormányzatok lássák hosszabb távon, hogy milyen bevételekre tehetnek szert, tehát legyen 40 százalék az szja, ezt azonban osszuk meg és ebbõl 20 százalék legyen a lakóhely szerinti, tehát a lakóhelyen megtermelt személyi jövedelemadó, a másik 20 százalék pedig lélekszámarányosan, normatív módon vagy valamilyen olyan módon kerüljön visszaosztásra, ami ezt a kiegyenlítést segíti.
A mi számolásunk szerint ebben a javaslatban benne volt annak a lehetõsége is, hogy egy jelentõsebb normatívaemelést hajtsunk végre. Szeretném elmondani, hogy ezt nagyon komolyan igényelték a települési önkormányzatok, hiszen három év óta nem volt normatívaemelés és nagyon sok településen ebbõl komoly mûködési problémák alakultak ki. A szocialista frakció javaslata alapján a kormány olyan elõterjesztést tett a költségvetésben, hogy ezt az állapotot három év alatt kell elérni és 1996-ban 36 százalék szja-visszatérítésbõl 25 százalék a lakóhely szerinti és 11 százalék pedig az egyéb módon szétosztandó támogatás. A szocialista képviselõcsoport nem kíván ebben a kérdésben számháborút folytatni, hiszen az önkormányzati érdekszövetségek javaslata 27 és fél százalékról szól és ez a lakóhely szerinti szja magasabb végösszegû önkormányzati költségvetésre vonatkozik. Az eddigi számítások szerint valahol ebben a körben kereshetõ egy olyan kompromisszum, amiben mindenki érdekelt, amely e vitában megjelent problémák megoldását valamilyen módon meg tudja jeleníteni. Tehát a szocialista képviselõcsoport nem kíván presztízskérdést csinálni abból, hogy az szja-visszatérítés százaléka pontosan mennyi lesz. Nekünk továbbra is az az elsõdleges szempontunk, hogy valamennyi település- típusnál a biztonságos mûködés garantálható legyen, vagy ha nem is garantálható minden egyes esetben, de megteremthetõ legyen.
Itt hadd mondjam el, hogy igazából nem értem a községi önkormányzatok szövetségének és a faluszövetségnek az álláspontját, hiszen õk azoknak a településeknek, amelyeknek az érdekeit képviselik, ahhoz képest ellentétes álláspontra helyezkedtek, amikor elsõ körben mintegy elvként ragaszkodtak az szja 35 százalékhoz, késõbb pedig egységesen lépett fel a két önkormányzati érdekszövetség a 27 és fél százalék mellett. Természetesen értem azt és üdvözlöm azt, hogy az érdekszövetségek egységesen lépnek fel az önkormányzati érdekek védelmében, de ugyanakkor itt nem tagadható, hogy a kistelepüléseknek elkülönült érdekei jelentek meg. Azt gondolom, hogy egy ilyen kistelepülésen, vagy abban a településstruktúrában, amirõl az elõbb beszéltem, szûkebb a mozgástér.
Szeretnék még röviden beszélni néhány konkrét kérdésrõl. Ahogy már az elõbb említettem, az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került települések támogatását a kormányelõterjesztés meg kívánja szüntetni. Képviselõcsoportunk arra a döntésre és elhatározásra jutott, hogy mi e támogatási forma megszüntetését most nem tartjuk lehetségesnek. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy induláskor, amikor ezt a támogatási formát bevezették, mindenki arra gondolt, hogy ez majd az önkormányzati finanszírozási rendszerre való áttérést segíti, és ez egy kivételes formája lesz a támogatásoknak, nem pedig valamiféle önkormányzati bevételt növelõ támogatási forma.
(10.10)
Ettõl a funkciótól az "önhiki"-s támogatás teljesen eltérült. Egy adatot is hadd említsek: 1994-ben már 800 település kapott "önhibáján kívül hátrányos" támogatást. Tehát képviselõcsoportunk azzal egyetértett, hogy szûküljön az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került települések támogatott köre, legyenek szigorúbbak a feltételek, de úgy látjuk, megszüntetni nem lehet.
Ebben a témakörben nagyon sok vitát váltott ki az, hogyan bírálják ezt el, mennyire objektív az elbírálás. Borzasztó nehéz helyzetben voltak a köztisztviselõk, amikor sokszor összehasonlíthatatlan településeket és problémákat kellett összehasonlítani. Ezért én megfontolásra javaslom azt a kérdést, hogy az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került települések támogatásának elosztását decentralizáljuk. Ez azt jelentené, hogy a területfejlesztési tanácsok, amelyek reményeink szerint rövidesen megalakulnak, kaphatnának ilyen hatáskört. Komolyan meg kell vizsgálni ennek a lehetõségét, hiszen megfelelõ szakmai elõkészítés alapján - és erre garancia lehet ugyanaz a szakmai apparátus, amely most is elõkészíti - a Tákiszhoz kellene benyújtani a pályázatot, szakmailag elõkészíteni ennek az elbírálását. Ugyanakkor abban, ami mérlegelési körbe tartozik, abban a térségben, ahol az érintett önkormányzatok vannak, a területfejlesztési tanács hozná meg a döntést. Ez egy térségen belül az érdekegyeztetésnek is lehet egy olyan terepe, ahol a nyilvánosság kontrolljával, mintegy garanciával történnének ezek az elbírálások.
Én azért szeretném nyomatékosítani ezt a forráselosztó, illetve döntéshozó decentralizálási folyamatot, illetve azokat az érveket, amelyeket ilyenkor elmondunk, mert ellenzéki képviselõtársainktól sokszor elhangzik, hogy új centralizációs törekvések jelennek meg a kormányzat munkájában. Én azt gondolom, hogy amikor ilyen javaslatot teszünk, illetve, ha a területfejlesztési törvénynek, az egésznek a szándékát - hiszen már benyújtotta a kormány a parlamentnek, önök is ismerhetik a tartalmát - nézzük, akkor ez a vád, azt gondolom, semmiképpen nem érhet bennünket.
Ugyanilyen lehetõséget látok egyébként abban, hogy például a címzett támogatások esetében, ahol ugyancsak mérlegelés van, egy meghatározott érték, összegszerûség alatt a területfejlesztési tanácsok hozzanak ilyen döntést.
A szocialista képviselõcsoport támogatja a kormányt abban a törekvésben, hogy csökkenjen a normatívák száma, illetve támogatja azokat az intézkedéseket, amelyekkel a társulásokat ösztönzik. Én azt gondolom, az a tendencia, hogy az elmúlt idõszakban elszaporodtak a normatívák, illetve hogy a kormányprogramban mi kinyilvánítottuk azt a szándékunkat, hogy szeretnénk csökkenteni, ez jelzi azt, hogy az önkormányzatok döntéshozó szabadsága ebben a körben nem kérdõjelezhetõ meg. Természetesen tudom, hogy jogi értelemben a normatíva nem volt kötött pénz, illetve ma sem kötött pénz, tehát az önkormányzat szabadon használhatja föl, de mégis egyfajta orientációt jelentett arról az oldalról, mondjuk, az indézmények oldaláról, hogy erre a forrásra kvázi alanyi jogon tartottak igényt.
Ezzel világosabbá válik, hogy az önkormányzat a kötelezettje e közfeladatok ellátásának, és a normatívák számának csökkenésében ez a nagyobb szabadságfok nyilvánvalóan megjelenik. Így is lehetõsége van természetesen az önkormányzatoknak arra, hogy kultúrára, sportra és egyéb, általuk fontosnak tartott célokra fordítsanak pénzeszközöket. Nincsenek könnyû helyzetben, hiszen ma rendkívüli módon szûkösek a költségvetési források. Az önkormányzatok felelõsségét, bölcsességét dicséri, hogy e szûkös lehetõségek ellenére jelentõs forrásokat fordítanak ilyen célokra.
Egy mondatot szeretnék mondani még a háztartási tüzelõolaj-kompenzációról, amelyet már többször kinyilvánítottunk ebben a házban is. Szükségesnek tartjuk, hogy a '96-os költségvetésben is szerepeljen. Az ezzel kapcsolatos módosító indítványokat elkészítették képviselõtársaink. Javaslatunk szerint központosított elõirányzat legyen, és az önkormányzatok nyilvántartásai alapján kellene ezt a támogatást szétosztani, ténylegesen oda juttatva, ahol háztartási tüzelõolajjal fûtenek.
Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim! Ahogyan kezdtem is hozzászólásomat, azzal a gondolattal szeretném zárni. Valamennyiünk számára ismert, hogy milyen szûk az a mozgástér, amelyben az önkormányzatok 1996-ban elkészíthetik a saját költségvetésüket. Azt gondolom, akkor lehet sikeres a '96-os év és akkor tudunk sikeresen azért a célért közösen dolgozni - kormánypárti képviselõk, települési önkormányzatok együtt -, ha mindenki a saját területén végignézi, melyek azok az intézkedések, amelyekkel egy hatékonyabb gazdálkodást és egy jobban mûködõ települési költségvetést el lehet végezni.
Erre vonatkozóan vannak jó példák. Engedjék meg, hogy azzal zárjam hozzászólásomat, hogy egy Somogy megyei település önkormányzatának döntéseibõl idézzek, amely a Somogyi Hírlap friss tudósítása alapján a közelmúltban született. Lengyeltóti kisvárosról van szó, ahol a közelmúltan bevezették az iparûzési adót és megemelték a kommunális adót. Nyilván nem azért, mert volt más lehetõségük, hanem azért, mert erre rászorította õket a költségvetésük állapota. Erre azért volt szükség, mert a személyi jövedelemadó rendkívül alacsony a településen, és az ebbõl adódó bevétel nem tud olyan plusz forrást jelenteni, mint, mondjuk, egy nagyobb jövedelemtermelõ képességû településen. Emelték a lakbéreket, de ugyanakkor a lakbér felét külön számlán kezelik, és kizárólag lakásfelújításra és -karbantartásra fordítják. Tehát mindenképpen garanciát jelent arra, hogy megakadályozza a lakásállomány további leromlását.
Egy mondatra kérnék még türelmet. Úgy döntött ez a testület, hogy nem támogatja a tüzelõolaj használatát, viszont támogatja a kiváltását. A teljes összeget arra fordítják - és ezt megbeszélte a polgárokkal egyenként, hogy fogadják el ezt a megoldást, hogy ne egy tüneti kezelés és egyszeri vagy évente visszatérõ támogatás legyen -, hogy átalakítsák a fûtésrendszert, ezt nagyobb összeggel támogatják, és egy korszerûbb, illetve olcsóbb fûtési rendszerrel elébe mennek a problémának.
Azt gondolom, ez a példa is azt bizonyítja, hogy az önkormányzatok is rákényszerültek, rákényszerülnek arra, hogy a saját lehetõségeiket megkeressék. Én azt gondolom, csak akkor lesz mûködõképes az önkormányzatok '96. évi költségvetése, ha errõl közösen, felelõsséggel, ugyanígy gondolkodunk.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)