DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az igazságszolgáltatás keretében jogaik védelmét keresõ polgárok érdekében szólok a költségvetés vitájához; annak egy meglehetõsen fontos, de mindenesetre részkérdéséhez, a bírák és ügyészek helyzetéhez kívánok hozzászólni.
A tisztelt Ház elõtt ismert, hogy az igazságszolgáltatás helyzetének javítása érdekében az elmúlt ciklusban az Országgyûlés egésze komoly erõfeszítéseket tett. Ennek az erõfeszítésnek az elsõ jelentõs lépése az 1992- es nagy törvényalkotási lépés volt, amelynek keretében külön törvényi szabályozást nyert a bírák és bírósági dolgozók javadalmazása.
1994. január 1-jén ismét jelentõs lépés történt, egy nagyobb fokú javadalomemelés következett be a bíráknál, illetõleg az ügyészeknél.
1994. január 1-je óta azonban lényegi változás nem történt. Ez más területeken is elmondható, és joggal vethetõ fel az a kifogás, hogy a költségvetésbõl fizetést élvezõk közül a bírák és az ügyészek fizetése kiemelkedik, jobb, mint a köztisztviselõi fizetés, vagy jobb, mint a közalkalmazottak fizetése. Ezzel együtt meggyõzõdésem szerint rendkívül fontos érdekek szólnak amellett, hogy ne nyugodjunk bele abba a helyzetbe, hogy 1994 januárja óta nem történt érdemi változás - még a szintentartás sem - a bírák és az ügyészek fizetésénél.
Miért nem törõdhetünk ebbe bele? Két indokkal szeretném ezt magyarázni.
Az elsõ indok egy alkotmányos alapelv. Ebben a Házban a patkó minden oldalán egyaránt elköteleztük magunkat a bíróságok, az igazságszolgáltatás függetlensége mellett. Ez az alkotmányos elv azonban nem lehet egy puszta deklaráció; a bíróságok, az igazságszolgáltatás függetlensége kötelezettséget ró a mindenkori kormányzatra és a mindenkori parlamenti többségre, azt a kötelezettséget, hogy ennek a függetlenségnek megteremtsék a feltételeit. A függetlenségnek azonban nemcsak jogszabályi, hanem materiális feltételei is vannak. Az a feltétel, hogy a bíróságok anyagilag ne legyenek kiszolgáltatott helyzetben; a bíróságok tárgyi körülményei megfelelõek legyenek; a bíróságon dolgozók - ezen belül elsõsorban a bírák - olyan tiszteletdíjban részesüljenek, amely tényleges függetlenséget eredményez a számukra.
Köztudott, hogy a bírósági, ügyészségi munka, a bírósági, ügyészségi hivatás olyan hivatás, amely mellett más keresõ foglalkozást nem lehet ûzni, a bíráknak és az ügyészeknek nincs lehetõségük arra, hogy jövedelmüket másodállásban, mellékfoglalkozásban vagy akár vállalkozás keretében egészítsék ki. Ezért fordulhatott elõ az, hogy a bírák szakmai továbbképzése is politikai viharokat kavart; a szakmán belül is nagy vitákat váltott ki, hogy milyen forrásból kell például a bírák képzését megoldani, alapítványok részt vehetnek-e ebben vagy sem, a költségvetés hozzá tud-e ehhez járulni vagy sem.
Akármerre nézünk Európában, azt látjuk, hogy a bíróságok költségvetését a hatályos magyar jogi berendezkedéshez képest nagyvonalúbban szabályozzák; a bíróságoknak nincsenek olyan jogaik, mint például a magyar törvények értelmében az egyetértési jog a költségvetésük megállapításánál, ez mégsem okoz problémát, hiszen a mindenkori kormányzatok tisztában vannak azzal, hogy nem pusztán egy szakma érdekei jelennek meg a bírósági javadalmazásban, hanem minden jogkeresõ polgár érdeke.
(10.30)
Könnyen belátható: valamennyiünk érdeke az, hogy az ítéleteket a szakmailag legkompetensebbek hozzák meg. Ebbõl a szempontból aggasztó azt látni, hogy míg 1990-ben drámai helyzet alakult ki mind a bíróságok, mind az ügyészségek tekintetében, '90-tõl '94-ig valamifajta konszolidáció végbement, megállt a pályaelhagyás, megállt az elvándorlás ezektõl a hivatási ágaktól. '94 végén, '95 elején újra felbukkant az a jelenség, hogy viszonylag hosszabb szakmai gyakorlattal rendelkezõ bírák, ügyészek hagyják ott a hivatást és váltanak a vállalkozási szférába, váltanak az ügyvédi pályára, ezzel kockáztatva az igazságszolgáltatás szakmai színvonalát.
A másik indok, amit az alkotmányos indokon felül megemlíthetek, a kormány programja, az a program, amelyet az Országgyûlés többsége is támogat. Ez a program a'96-os költségvetésben is megjelenõ módon bizonyos preferenciákat fogalmaz meg. A preferenciák között, meggyõzõdésem szerint, fontos a közbiztonság megszilárdítása, fontos a jogállamiság intézményrendszerének megszilárdítása. Fontos preferencia az, hogy a szervezett bûnözéssel, a feketegazdasággal szemben az eddigieknél hatékonyabban kell fellépni. Ezek a fellépések a költségvetés bizonyos fejezeteiben - így például az APEH javadalmazásánál, így például a rendõrség költségvetési támogatásának növelésénél - megjelennek. Ezeknél a szervezeteknél létszámfejlesztésre és bizonyos bérfejlesztésre is lehetõség nyílik.
Nem érthetõ és nem indokolható az, hogy ugyanilyen mértékû fejlesztés nem jelenik meg az adott kérdéssel - tehát a bûnözéssel, a feketegazdasággal, a szervezett bûnözéssel - foglalkozó szervezetek másik részénél, az ügyészségnél és a bíróságnál. A bíróságnál tudom, hogy egy nagyobb létszámfejlesztés következik be; csak ez azzal a problémával jár, hogy ugyan feltölthetõk ezek a létszámok, mert a kezdõ bírói fizetések meglehetõsen kedvezõek, de az a tapasztalat, hogy két-hároméves bírói gyakorlat után, a karrier reménye nélkül, vagy a vonzó karrier reménye nélkül nagy számban hagyják el a bírák a pályát. Ezért az adott terület érdekképviseleteivel egyetértve, Toller László képviselõtársammal közösen olyan módosító indítványt nyújtottunk be a költségvetéshez, amely megpróbál differenciáltan közelíteni a témához.
A konkrét ügyben több érdekképviseleti szervezet - majdnem az egész szakma érdekképviselete fogott össze; így a Magyar Bírói Egyesületen kívül a Közigazgatási Bírák Egyesülete, a Cégbírák Egyesülete, az Ügyészek Országos Egyesülete, a Bírósági Dolgozók Szakszervezete, az Ügyészségi Dolgozók Országos Szakszervezete, az Országos Bírói Tanács és az Ügyészségi Alkalmazottak Országos Tanácsa - együtt fogalmazott meg egy olyan differenciált javaslatot, amely nem általában nyúl hozzá a fizetésekhez, nem általános 20, 25 vagy 35 százalékos béremelést követel, hanem olyan követelést fogalmaz meg, amely - meggyõzõdésem szerint - a költségvetési vitában példamutató lehet.
A követelés egyrészt differenciált emelést javasol. A differenciálás lényege, hogy jutalmazni kívánja a hûséget. Jutalmazni kívánja azokat, akik hosszabb ideje dolgoznak az adott szervezeteknél. Tehát a bértáblához olyan módosító indítványt nyújtunk be, amely a hosszabb ideje bíróságon, ügyészségen dolgozó bírák, ügyészek fizetését rendezné, oly módon, hogy a bértábla szorzóit változtatná meg; illetõleg a karriert, mint jövõbeli elkötelezettséget támogatja. Tehát azok számára nyújt vonzó karrierutat, akik több éve dolgoznak a szervezeteknél.
A másik eleme ennek a javaslatnak - amit én példamutatónak tarthatok -, hogy nem egyoldalúan a kiadás növelését célozza, hanem forrásokat jelöl meg ennek a fizetésnek a rendezésére. Kidolgozták az érdekképviseletek az illetéktörvény olyan módosítását, amely fedezetet jelenthet a kiadási oldalon jelentkezõ többletnek. Ez a fedezet természetesen csak akkor támogatható, ha a kiadási oldalon a kormány elfogadja a javaslatunkat; így az erre vonatkozó indítványunk függvénye a kormány támogató javaslatának.
Hozzá kell tennem még egy apróságot, amely a költségvetés egésze szempontjából jelentéktelen tétel - összesen 60 millió forintos kiadást jelent -, de az ügyészségek és a bíróságok vonatkozásában évek óta megoldatlan probléma: ez a lakástámogatás kérdése. 1994-ben az ügyészség a dolgozóinak fejenként 140 000 forint lakástámogatást tudott nyújtani; közismert, hogy ez Budapesten gyakorlatilag jelképes összeg egy lakás megvásárlásához. Ez olyan folyamattal jár, amely tovább erõsíti a vidék-Budapest ellentétet. Nevezetesen a Legfõbb Ügyészség, illetõleg a Fõvárosi Fõügyészség, valamint a Legfelsõbb Bíróság és a Fõvárosi Bíróság tulajdonképpen csak fõvárosi lakosokat tud alkalmazni; vidékrõl Budapestre települõ bírákat, nagyobb szakmai gyakorlattal rendelkezõ bírákat, ügyészeket nem tudnak alkalmazni ezek a központi szervek, hiszen nem tudnak számukra lakást biztosítani. Egyszerûen érthetetlen a költségvetésnek az a logikája, hogy egyes költségvetési szerveknél viszonylag nagyobb vonalú támogatást nyújt.
Itt negatív példaként nem akarom megemlíteni a Honvédelmi Minisztériumot vagy más központi költségvetési szerveket, ahol a költségvetési fejezetben létezik a lakástámogatás, létezik a szolgálati lakás intézménye. Semmilyen költségvetési indok nem magyarázhatja azt, hogy miért nem létezik ez a Legfõbb Ügyészségnél és miért nem létezik ez a Legfelsõbb Bíróságnál. Az érdekképviseletek olyan javaslatot dolgoztak ki, amely egy alap képzését teszi lehetõvé, amely alapból visszatérítendõ támogatásokat lehet nyújtani, és ez az alap folyamatosan újratöltõdik, de amely alap - még egyszer mondom - a költségvetés szempontjából nevetséges összegbõl megold egy olyan problémát, ami évtizedes problémája ezeknek a szervezeteknek. És lehetõséget teremt, hogy a joggyakorlatban egyre jobban fejlõdõ vidéki, megyei bíróságokról, megyei ügyészségekrõl új szemléletmód, új, tehetséges, magasan képzett, magasan kvalifikált szakemberek kerüljenek be a Legfelsõbb Bíróságra, kerüljenek a Legfõbb Ügyészségre munkatársként.
Úgy érzem, ez nem pusztán egy szakma, nem pusztán egy viszonylag kis létszámú hivatáság belsõ problémája. Ezek az ügyek valamennyi jogkeresõ magyar polgár problémái; ezek az ügyek a mi felelõsségünket is terhelik. Nekünk is a költségvetés keretei között, a költségvetés kiadási oldalát nem növelõ módon lépéseket kell tennünk arra, hogy az igazságszolgáltatás szakmai színvonalát ne csak szinten tartsuk - amirõl azt kell mondanom, hogy sajnos még ezt sem sikerült megvalósítani és a költségvetés ezen fejezetének változatlan elfogadása nem teszi lehetõvé a szinten tartást -, hanem lehetõség szerint növeljük ezeknek a hivatáságaknak a megtartó erejét, növeljük a szakmai színvonalat, és ehhez a magunk módján járuljunk hozzá.
Ezért kérem tisztelt képviselõtársaimat, fordítsanak figyelmet azokra a költségvetési fejezetekre is, amelyeknek nincsen konkrét fejezetgazdája a kormányon belül; abban az értelemben, ahogy az elõbb említett honvédelemnek vagy az egyéb költségvetési fejezeteknek van. Hiszen az új költségvetésben, a magyar történelem új korszakában elõször önálló fejezetként jelentek meg a bíróságok, ugyanakkor a bíróságoknak nincs lehetõségük olyan módon érdekérvényesítésre, mint más területekre.
Kérem a tisztelt képviselõket, hogy gondoljanak azokra a választópolgáraikra, akik a bíróságokon keresztül keresik jogaik érvényesítését. Ezeknek a választópolgároknak érdeke, hogy szakmailag magasan képzett, független, egzisztenciálisan is független döntéshozók járjanak el az ügyeikben. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)