ISTVÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Bokros Lajos pénzügyminiszter úr az 1996. évi költségvetési expozéját a következõ szavakkal fejezte be: Végezetül kívánok a tisztelt Háznak hasznos és konstruktív vitát.
A Független Kisgazdapárt képviselõcsoportja részérõl ehhez a hasznos és konstruktív vitához kívánok hozzájárulni.
Elõljáróban szeretném hangsúlyozni azt, hogy sajnálom, hogy a miniszter úr a miniszteri expozéjában egyetlen szóval nem tért ki az egyházak költségvetési támogatására, nem tért ki a hazai kisebbségek költségvetési támogatására, és nem tért ki a határon túli magyarok költségvetési támogatására. Én bízom abban, hogy nem azért történt ez, hogy nem fontosak a költségvetés számára ezek a felsorolt tételek, és akik és amik mögöttük vannak, hanem a költségvetési expozé nagy anyagába nem fért bele. Én szeretnék most errõl a három dologról szólni.
Elõször is a magyarországi egyházak költségvetési támogatásáról, utána a határon túli magyarok költségvetési támogatásáról, és végezetül nagyon röviden a hazai kisebbségek költségvetési támogatásáról.
Az egyházak költségvetési támogatásának elkészítése elõtt, a tervezet elkészítése elõtt a miniszterelnök úr fogadta a magyarországi egyházak vezetõit, és ott egy megbeszélésen olyan értelmû megállapodás történt, hogy az 1996. évi költségvetés, az egyházak költségvetése nem lesz kevesebb az elõzõ évinél, a bázisévnél. Tudomásul vették, hogy az inflációval való, közel 30 százalékos csökkentést is elfogadják a társadalom és a gazdaság nehéz helyzetére való tekintettel, de kérték, és a megegyezés része volt az, hogy számszakilag az elmúlt évihez viszonyítva nem lesz kevesebb 1996-ban az egyházak költségvetési támogatása az elõzõ évinél.
Ezzel a megállapodással szemben mit mutat az 1996-os költségvetés? Az egyházi intézmények támogatása címén tudni kell azt, hogy Magyarországon 54 bejegyzett egyház, vallás és felekezet van, és mûködik, ebbõl az 54-bõl 50 kért költségvetési támogatást.
Az 1995. évi költségvetési támogatása ennek az 50 egyháznak és felekezetnek 2 milliárd 50 millió forint volt. Az 1996. évi költségvetési elõirányzat ezzel szemben 1 milliárd 800 millió forint, tehát 250 millió forinttal kevesebb. Ez elfogadhatatlan az egyházak számára, és ellentétben van - nincs összhangban - az egyházak vezetõivel történt megegyezéssel is.
Az egyházaknak az volt a kérésük: amennyiben lehetséges, ez az összeg, ha nem is sokkal, de emelkedjék. De minden körülmények között ragaszkodtak ennek az összegnek a szinten tartásához.
A Független Kisgazdapárt képviselõcsoportja részére elfogadhatatlan, hogy az egyházi vezetõkkel történt megállapodás ellenére is csökkent ez a költségvetési tétel. Itt vissza kell állítani minimálisan az 1995. évit, a 2 milliárd 50 millió forintot.
Másodszor arról szeretnék szólni, hogy az egyházi intézményeknek a támogatása hogy történik. Két kiemelt egyeteme van az egyházaknak: a Pázmány Péter Római Katolikus Egyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem. E két egyetem a normatív támogatáson kívül egyetlenegy fillér költségvetési támogatást nem kap.
Ezek az intézmények a Magyar Köztársaság állampolgárai számára képeznek a civil szférában alkalmazható szakembereket, bölcsészeket, nyelvtanárokat, jogászokat, és más tudományágakban magas szintre emelve végeznek képzést. Az oktatási törvény elõírásainak megfelelõen történnek a képzések, diplomájuk is egyenlõ a világi egyetemeken szerzett diplomákkal, és értetlenül állunk ezután az elõtt, hogy ezek az intézmények nem kapnak egyetlenegy fillér támogatást sem a diákokra esõ normatív támogatáson kívül.
A világi egyetemeken az 1995. esztendõben egy hallgatóra jutó támogatás 350 ezer forint volt. Ez volt a tényleges ráfordítás. A normatív támogatás pedig alig több 80 millió forintnál. Tehát itt is a különbség, amit elvonnak, illetve nem kapja meg ez a két egyetem, 270 millió forint. Ha a két egyetemnek a hallgatóit figyelembe vesszük, akkor ez 400 millió forint elvonást jelent. Ezt diszkriminatív megkülönböztetésnek tartjuk.
A Magyar Köztársaság alkotmánya, annak 60. §-a és 70. §.-a szól a vallás- és a lelkiismereti szabadságról. A 70. §-a szól az egyenlõ közteherviselésrõl. Itt úgy gondoljuk, hogy súlyos alkotmánysértés történik. Ezért a Független Kisgazdapárt képviselõcsoportja semmilyen körülmények között így ezt a költségvetést s ennek a részét nem tudja támogatni.
1995. november 6-án az Alkotmánybíróság hozott egy határozatot. Ennek az alkotmánybírósági határozatnak egy részébõl szeretnék idézni. Az egyházi és más, nem állami felsõoktatási intézmények állami finanszírozásáról a felsõoktatási törvény, az 1993. évi LXXX. törvény IV. fejezetének utolsó rendelkezése, a 10. § (4) bekezdése a következõket írja elõ: a nem állami felsõoktatási intézményekben folyó képzés mûködési költségeire az Országgyûlés az éves központi költségvetés jóváhagyásakor meghatározza az állami hozzájárulás módját és mértékét.
Kérdezem a tisztelt Háztól: lehet-e az állami költségvetés meghatározásának a mértéke nulla forint nulla fillér? Semmi esetre sem.
Nem kívánom hangsúlyozni, hogy hasznos, és egyben állami feladatokat ellátó oktatási intézmények diákjait különböztetik meg negatívan. Többletterheket kell vállalniuk, hogy ezekben az intézményekben tanulmányaikat elkezdhessék és tanulmányaikat folytathassák. Így az egyházi iskolák választása következtében ezek a tanulók hátrányos megkülönböztetésben részesülnek.
Hasonló helyzet áll elõ három tanitóképzõ intézmény esetében is. Természetesen itt is egyházi tanitó intézményekrõl van szó: a debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképzõ Fõiskoláról, az esztergomi Vitéz János Római Katolikus Tanítóképzõ Fõiskoláról és a zsámbéki Római Katolikus Tanítóképzõ Fõiskoláról van szó.
(10.50)
Ezek részére az 1996. évi költségvetésben egyetlenegy fillért sem biztosít a költségvetési tervezet. Ezek az intézmények 1994-ben még 708 millió forint támogatást kaptak.
Szólnom kell még röviden az egyházi iskolák támogatásáról és mûködésük biztosításáról. Itt a támogatás összege ugyan nem változik, de az elmúlt évhez képest az egyházi iskolákban mintegy 7200-zal több fiatal tanul. A többletkiadást az egyházak a szûkös anyagi helyzetük miatt nem tudják kigazdálkodni. Ha az infláció arányában nem is, de a létszám arányában növelni kell ezt a költségvetést is.
Szeretnék röviden szólni az egyházi ingatlanok kártalanításáról is. Itt az elõirányzott 4 milliárd forintnyi költségvetési összeg nem változik, ugyanannyi, mint az elmúlt esztendõben, 1995-ben. Azt azonban tudjuk, hogy az MSZP-SZDSZ-kormányzat az 1994-es esztendõben leállította az egyházi ingatlanok kártalanítását, majd az 1995-ös esztendõben sem olyan mértékben történtek a kártalanítások, ahogyan az ütemezésben volt. Itt tudnunk kell azt, hogy a kártalanítási összegek nagy százalékban nem az egyházakat érintik, hanem azokat az önkormányzatokat, amelyek átadják az egyházaknak a volt intézményeiket. 70 százalékban az önkormányzatokat érinti a kártalanítás.
Nagyon sok helyrõl érkeztek és érkeznek panaszok a minisztériumba is és más helyekre is, mivel az elkezdett beruházásokat nem tudják tovább folytatni, mert a szükséges pénzt nem kapják meg hozzá. Így fordulhat elõ, hogy egy olyan intézményre, mint a Lónyay Gimnáziumra az 1996. évi költségvetés 50 millió forintot irányoz elõ. Tudni kell errõl az intézményrõl, hogy a magyarországi református egyház elsõnek kérte vissza és a besorolásban az elsõ helyre helyezte ennek az intézménynek a visszaadását. Már az 1990. év elején, januárban egy megállapodást kötött az akkori kormányzat - a Németh-kormány - és a magyarországi református egyház vezetõsége, hogy a legrövidebb idõn belül visszakapják ezt az intézményüket. 1952-ben az akkori Rákosi-rendszer kényszere alapján az egyháznak kényszerfelajánlással kellett megválnia ettõl a jogos tulajdonától. Nyilvánvaló, hogy ez a kevés összeg a kártalanítás elkezdésére is nagyon kevés, hiszen a Lónyay úti Gimnáziumban, amelyet a Károli Gáspár Református Egyetem fogadott be, olyan nagyon nehéz körülmények között végzik az ott lévõ tanárok a tanítást, a 300 tanuló a tanulást, hogy kénytelenek voltak tiltakozásuk jelét nyilvános tüntetéssel alátámasztani.
A Mûvelõdési és Közoktatásügyi Minisztériumtól kaptak elvi támogatást, azzal azonban önmagában nem lehet megoldani ezt a nagy tételû kárpótlást, a tulajdonrendezés során szükséges kiváltást. Itt több milliárd forintról lenne szó. Ezért a Független Kisgazdapárt - az elõzõket is figyelembe véve - kevésnek tartja a 4 milliárd forint kártalanítási összeget. Fel kellene gyorsítani ezt, és legalább 1,5 milliárd forinttal kellene többet fordítani erre a célra az elkövetkezendõ esztendõben. Ez az a minimális igény egyrészrõl elsõsorban az önkormányzatok, de az egyházak részérõl is az, hogy hozzájussanak jogos épületeikhez.
Ezután megkérdezhetnék képviselõtársaim, hogy mibõl lehet mindezt finanszírozni. A Mûvelõdési és Közoktatásügyi Minisztérium az 1996-os esztendõben 7 milliárd forinttal kap többet a költségvetési tervezet szerint az elmúlt bázisévhez viszonyítva. Ebbõl kívánja a Független Kisgazdapárt képviselõcsoportja átcsoportosítással megoldani ezeket a gondokat és támogatást nyújtani.
Miután az idõm nagyon elõrehaladt, szeretnék még röviden szólni a határon túli magyarok támogatásáról.
Az elmúlt évekkel ellentétben a határon túli magyarok kulturális, oktatási támogatását egyetlen tételbe összevonták, ez 422,6 millió forint. Úgy rendelkezik, hogy ez az összeg pályázat útján nyerhetõ el a határon túli oktatásra és kulturális célra. A határon túli és a magyarországi könyvkiadást, a Magyarországon kiadásra kerülõ könyvek, idõszakos kiadványok támogatását kell ebbõl biztosítani, továbbá tudományos értékû, hiánypótló, speciális kétnyelvû kiadványokat. Ezen kívül ebbõl a költségvetési tételbõl kell biztosítani a szomszédos országok nem magyar állampolgárságú, magyar nemzetiségû diákjainak az ösztöndíját, a szállásköltségét, az útiköltségét, segélyeit, anyanyelvi és szakmai táborokban való részvételüket, továbbá a hazai közép- és felsõoktatási intézményekbe felvételt nyert, magyarországi részképzésben, a speciális levelezõ oktatásban részesülõket támogatni. Sok egyéb más kulturális és oktatási támogatást kell ebbõl biztosítani, konzultációkat, továbbképzéseket, magyar nyelvû levéltárak, mûalkotások, múzeumok állagmegõrzését, a határon túli értelmiségképzést, pedagógusképzést, továbbképzést.
Mint ahogyan említettem, valamennyi támogatást pályázati úton lehet elnyerni. A pályázati úton történõ elnyerés nem lesz könnyû, lehetnek jó, rossz, jobb és rosszabb pályázatok. Ha ezt az összeget az elmúlt évivel összevetjük, akkor így is 130 millió forinttal kevesebb lesz a határon túli magyarok kulturális támogatása az elkövetkezendõ esztendõben. Így a határon túli magyarok oktatási és kulturális támogatása nagyon sok területen leszûkül, bizonyos területeken teljesen megszûnik.
Még nagyon röviden a hazai kisebbségek támogatásáról. A hazai kisebbségek az 1996-os költségvetési elõirányzat szerint nem kapnak kevesebb támogatást, mint az elmúlt esztendõben, azonban a kisebbségek általuk jogosnak vélt többlettámogatást kérnek a költségvetésbõl.
(11.00)
Csak egyetlen példát szeretnék mondani. A hazai cigány kisebbségek 300 millió forintot kérnek a kisebbségi oktatás fejlesztésére. Ebbõl a költségvetés csak 170 millió forintot irányoz elõ. Ebbõl a 170 millió forintból 130 millió forintot kér, mert ennyire van szüksége a Gandhi Intézetnek, hogy el tudjon indulni, és folyamatosan, akadály nélkül tudjon mûködni.
A többi, Magyarországon lévõ cigány kisebbségek iskolai támogatására tehát mindössze 40 millió forint marad. Ez nagyon kevés. Itt, a Független Kisgazdapárt képviselõcsoportjának véleménye szerint, legalább a 300 millió forintos támogatást kell megcélozni.
A fent jelzett változtatásokat módosító indítványokkal kívánja a Független Kisgazdapárt képviselõcsoportja megváltoztatni. Ha ezeket a módosító indítványokat a tisztelt Ház nem támogatja, akkor a Független Kisgazdapárt képviselõcsoportja az 1996. évi költségvetést nem fogja megszavazni.
Képviselõtársaimnak köszönöm a figyelmét. (Taps az ellenzék padsoraiban.)