DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Elõzetes megjegyzést szeretnék tenni. Lamperth Mónika MSZP-s képviselõtársunk a felszólalásában nagyon helyesen mutatott rá az elmaradott térségek, illetve az ezekben a térségekben lévõ önkormányzatok és szociális, kulturális, egészségügyi, oktatási intézmények nehéz helyzetére. Ha viszont ilyen jól látja ezt a problémát, akkor önkéntelenül felmerül a kérdés: a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója a maga 54 százalékos mandátumarányával miért nem harcolja ki, hogy ezek az elmaradott települések komoly személyi- jövedelemadó- visszatérítésben, illetve támogatásban részesüljenek, hiszen ezeken a településeken nem azért képzõdik kevés személyi jövedelemadó, mert az emberek nem akarnak dolgozni, hanem azért, mert nincs munkahely és nincs munka. Ha MSZP-s képviselõtársaink ilyen világosan látják az elmaradott térségek súlyos helyzetét, akkor a parlamentben meglévõ többségi mandátumarányukkal miért nem harcolják ki, hogy az elmaradott térségekben lévõ szociális, kulturális, egészségügyi, oktatási intézmények a megfelelõ mûködésükhöz szükséges normatívákkal rendelkezzenek.
Tisztelt Országgyûlés! Az 1996-os költségvetés kiválóan tükrözi a jelenlegi kormány alapvetõ filozófiáját, amely szerint a politika a félrevezetés mûvészete. A számsorok összeállítójának feltehetõ szándéka az volt, hogy a költségvetési tervezetben senki se ismerhesse ki magát, és így az egyes területek egymás ellen is kijátszhatók legyenek. Sikerült is elérni, hogy a hatalomhoz közelálló kedves haveroknak szánt rejtett támogatások összegezhetetlenek, azaz a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium költségvetésén kívül - mert e minisztérium költségvetésérõl van szó - még számos helyen találhatók olyan bújtatott összegek, amelyek a kulturális és oktatási célt szolgálják.
A Belügyminisztérium, vagy a Honvédelmi Minisztérium költségvetése néhány ilyent meg is nevez, de nincs minisztérium, amelynek költségvetésébõl ne folynának el százmilliók felderítetlen csatornákon, mondjuk a Magyar Szocialista Párt tulajdonában lévõ oktatási és kulturális központok támogatására. Ki tudhatja emellett, hogy miért kell államkötvények és kincstárjegyek reklám- és nyomdai költségeire elképesztõ összeget, 1,8 milliárd forintot kiadni, ha ez nem mondjuk a tévé bizonyos kft.-inek rejtett támogatása.
A költségvetés szöveges része nem egyezik a számokkal, a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium fejezetének elején emlegetett 10,2 százalékos többlettámogatás összegszerûen nem jön ki a résztételekbõl. A költségvetés három alapvetõ szándékot tükröz. Elõször: miközben a miniszteri, államtitkári, helyettes államtitkári fizetések ezen állások számának gyors szaporodásával egyidejûleg mintegy 50 százalékkal emelkednek, a közalkalmazotti fizetés alig változik. Másodszor: katasztrofális szándék a döntések központosítása és ennek eredményeként a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium részére ellenõrizhetetlen döntési lehetõségek biztosítása. Ez azt jelenti, hogy a tervezet kivonja az Országgyûlés hatáskörébõl az összevontan meghatározott célokra biztosított összegek elosztási jogát. E kérdésre késõbb részletesen visszatérek. A feketegazdaság adócsalásaival megbírkózni képtelen Pénzügyminisztérium évek óta törekszik két agyrémének megvalósítására, aminek káros következményei szinte felmérhetetlenek.
Nem új javaslat a Közbeszerzési Tanács felállítása és még ismerõsek az emellett szóló érvek is. Kétségtelen, piacgazdaságban a nagyobb tételben vásárló adókedvezményt kap. A piacgazdaság azonban nem csupán kínálati versenyt jelent - ami nálunk nem biztos, hogy mûködik -, hanem vásárlóképes keresletet is. A Közbeszerzési Tanács számos területen olyan mértékben összpontosítja a vásárlóképes keresletet, ami óriási elõnyök biztosítását teszi lehetõvé az eladóknak. Amennyiben igaz az a pénzügyminisztériumi feltételezés, hogy a szûk kereteikbõl kevesebbet vásárló intézmények illetékes munkatársai rosszul és megvesztegethetõen döntenek, mi biztosítja, hogy a nagy tételek fölött döntõ személyek jól és érdek nélkül döntenek? Arról már nem is beszélve, hogy hogyan érthetõ meg egy országszéli intézmény igényének sajátos jellege a körülmények ismerete nélkül, a helyszíntõl 200-250 kilométer távolságban. Hogyan bírálható el így megalapozottan az igény indokoltsága?
Nem új javaslat a kincstár sem. A pénzforgalom és ezzel a kamatterhek csökkentése kétségtelenül nyomós érv. Felállítása azonban tízmilliós nagyságrendben csökkenti az egyes intézmények költségvetését, elvonja a megtakarítások kamatait és a szükségszerûen lassúbb, több hibaforrást adó mûködési mechanizmus költségeit ugyancsak az intézményekre terheli. A vállalkozó, aki az eddiginél lassabban fog elvégzett munkájának ellenértékéhez jutni, ezt a kárát kénytelen lesz az ár megemelésében érvényesíteni.
A kincstár felállítása az intézmények egész sorát fogja a mûködésképtelenség állapotába sodorni. Mindezek mögött az az elképzelés áll, hogy a Pénzügyminisztérium hivatalnokai mindenhez jobban értenek. Az évek óta érvényesülõ pénzügyi diktatúra kártékonyságával szemben érdemes lenne végre felhívni a figyelmet arra, hogy mûködõ demokráciában a felvetett kérdésnek igen egyszerû megoldása van, az intézmények vezetõinek kettõs felelõssége.
(Semjén Zsolt helyét a jegyzõi székben
dr. Kávássy Sándor foglalja el.)
Felelõsek a leghatékonyabb és legtakarékosabb mûködéséért az intézménynek és a köztámogatások felhasználásáért a költségvetésnek. E felelõsség érvényesítése az ehhez szükséges felhatalmazásokkal és biztosítékokkal a hatékony és ésszerû gazdálkodás egyetlen lehetõsége. A bevezetés elõtt álló intézkedéseknek csak egyetlen következménye lehet, a csalásra, hamiskodásra kényszerítettséghez történõ alkalmazkodás.
(11.30)
A számok nyelvén: a két új szervezet a tervezet szerint a költségvetésnek mintegy 1,5 milliárd forint többletkiadásba kerül. Az intézményektõl elvont kamatbevétel ennek 10-20 százalékát fedezheti, ott azonban ez hiányként jelentkezik. A további károk nagyságrendje ennek az aránynak a többszöröse.
Harmadszor: a költségvetés 30 százalékát az adósságtörlesztés emészti fel. A kultúra és oktatás oldaláról elfogadhatatlan az a mértékû támogatás, amit a költségvetés a kultúra és az oktatás területein kívül - és ugyancsak ellenõrizetlenül - a gazdaság különbözõ területeinek biztosít anélkül, hogy ezek beruházásokban hasznosulnának. Ennek ugyanis fõleg olyan "eredményei" vannak, mint az idei gabonaár-támogatás, amivel sikerült több tízmilliárd forint költségvetési támogatást a fölvásárlók zsebébe tölteni, miközben a hazai fogyasztónak ezért hatalmas áremelkedéssel kell fizetnie.
A kulturális költségvetés tekintetében nem derül ki az általános indokolásból, hogy a színházak fenntartásán kívül milyen támogatás biztosítja az önkormányzatok törvényben elõírt mûvelõdési - tehát a levéltárakkal, könyvtárakkal, múzeumokkal és mûvelõdési házakkal -, valamint az oktatással, azaz az iskolákkal kapcsolatos kötelezettségeinek a teljesítését. Ennek következményeként az egész említett mûvelõdési hálózatot az összeomlás veszélye fenyegeti. Elkülönített normatíva nélkül az önkormányzatok kénytelenek lesznek ezen "takarékoskodni", ami elviselhetetlen lesz a hivatkozott intézményeknek.
A 18. cím, a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium költségvetési elõirányzatainak elvi részét illetõen a következõkre szeretném felhívni a figyelmet:
Megszûnik az UNESCO-bizottság önálló költségvetése. A külkapcsolatok költségvetésének 68,4 millió forinttal történõ csökkentése, ami természetesen az inflációs rátával és a forint leértékelésének következményeivel együtt értendõ, lehetetlenné teszi a magyar intézetek jelenleg még létezõ hálózatának fenntartását, és érthetetlenné azt a mûvelõdési és közoktatási minisztériumi tervet, hogy ezek számát londoni és New York-i intézettel bõvíti.
A magyar kultúra külföldi bemutatására eddig is igen kevés pénz állt rendelkezésre, ellentétben a román, szlovák és más egyéb országok gyakorlatával. Most ez radikálisan tovább csökken.
A kulturális és oktatási külkapcsolatok érdemi intézését a költségvetés kiveszi a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium hatáskörébõl, és visszaadja azt a Külügyminisztériumnak. Ennek következményeként Magyarország nemzetközi képének formálása a csökkenõ pénzügyi lehetõségek körében jórészt közgazdász végzettségû és a mûvelõdés ügyében járatlan diplomaták kezébe kerül. A nemzetközi gyakorlatban ez a tevékenység önálló szakma, ami szorosan kapcsolódik a hazai gyakorlat alapos és személyes tapasztalatokra épített ismeretére. A kulturális diplomata, akárcsak a katonai attasé, nálunk, Magyarországon nem a mûvelõdési kormányzat befolyási övezetébõl kerül ki, és hazatérve, nem tudja e téren hasznosítani külföldi tapasztalatait.
A 2. címben a tudomány- és mûszaki egyetemek, mûvészeti fõiskolák összevont, azaz önkényesen elosztható fejezete körében közel 7 milliárdos bevétellel számol. Azaz a névlegesen közel 28 milliárdos állami támogatás valójában 21 milliárd forint. Ezzel az egyetemek válságos helyzetbe kerülnek. A nyári elbocsátásoknak a dologi és személyi kiadások terén egyaránt megmutatkozó következményei minden belsõ tartalékot kiürítettek, és megoldatlan gondok sorát idézték elõ. A kikényszerített megoldások drágábbak, számos tekintetben az intézmény kénytelen a hallgatóra hárítani a felmerülõ költségeket. Kevesebb ingyenes szolgáltatás, drágább térítések.
Nincs fedezete a leállíthatatlan elõléptetési folyamatoknak, mivel a nyugdíjazások megtörténtek, nincs mibõl elõteremteni a szükségessé váló professzori, tanszékvezetõi megbízatások pótlékait. Nincs fedezete a tizenharmadik havi fizetésnek, ami a történtek után elõteremthetetlen újabb elbocsátások nélkül. Ez pedig megoldhatatlan bizonyos oktatási területek és szakok felszámolása nélkül.
Az összevonás célja a normatív támogatás bevezetése. Ezzel elvileg egyet is lehet érteni. A Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium azonban eddig semmi jelét nem mutatta annak, hogy képes lenne a norma szakmailag megalapozott arányainak a kidolgozására, mivel ilyen számítások és felmérések eddig még nem is készültek.
Mindezek természetesen valamennyi költségvetési intézményre vonatkoznak. Az országos közgyûjtemények és az elvonásokkal megnyomorított Nemzeti Színház lassan megbénulnak, illetve csak olyan elkeseredett és a szolgáltatás igénybevevõit nagymértékben sújtó intézkedésekkel biztosíthatják mûködõképességüket, mint az Országos Széchényi Könyvtár a magas összegû használati díj bevezetésével.
A felsõoktatás és a kultúra támogatásának általános csökkentésérõl van tehát szó, és ebben még nincs benne a nagymértékû infláció hatása.
A 8. cím keretében különösen nagy mûködési zavarok várhatók a Magyar Országos Levéltárban, a már említett Nemzeti Színházban és a szintén említett Országos Széchényi Könyvtárban, továbbá a Magyar Nemzeti Múzeumban, a Szépmûvészeti, a Néprajzi és az Iparmûvészeti Múzeumban, valamint az Állami Hangverseny Zenekarnál.
A Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium meghirdette a könyvtárfejlesztés szükségességét, amit egyébként még az elõzõ kulturális vezetés programjából vett át. Ehhez azonban semmiféle költségvetési fedezetet nem biztosít. A magyar könyvtári hálózat esetében nemhogy az információs társadalomban szükséges fejlesztés, de a csökkentett mértékû mûködés feltételei sincsenek meg.
A feladatfinanszírozási fejezet tág teret ad a miniszter és köre személyes, ellenõrizhetetlen döntéseinek. A közel 2 milliárdos tankönyvtámogatás fontos, de kérdéses az elosztása. A jelek néhány könyvkiadó cég rejtett támogatásának szándékára vallanak. Meg kell jegyezni, hogy a papír, az energia stb. drágulásának következményei így is jelentõsen növelni fogják a tankönyvek árát.
Ugyancsak szabad kezet kap a minisztérium az 582 milliós kulturális célfeladat és a 785 milliós honfoglalási céltámogatás felhasználására. Nem tudható, mi rejlik a második európai ifjúsági központ terve mögött, amire 100 millió forint áll rendelkezésre. A közmûvelõdési, mûvészeti egyesületek, szövetségek, társadalmi szervezetek és egyesületek számára biztosított 130 millió forint nem csupán kevés, de elosztása is kérdéses és ellenõrizhetetlen, erõsen függ politikai céloktól.
A szakszervezeti és munkahelyi mûvelõdési intézmények támogatására jött létre többek között a Mûvészeti és Szabad Mûvelõdési Alapítvány. A változatlan összeg - 231 millió forint - elosztása eddig demokratikusan, botrányok nélkül történt. Most ezt is minisztériumi fennhatóság alá kívánják vonni.
A Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány kiemelt támogatása indokolt, még 1993-ban hozott errõl a kormány döntést, amit a Pénzügyminisztérium nem hajtott végre.
A költségvetés nem támogatja többé a Történelmi Film Alapítványt, a Mûvészeti és Szabad Mûvelõdési Alapítványt és a Magyar Könyv Alapítványt. Ez a támogatásmegvonás egyenes következménye ezen alapítványok engedetlenségének, önállóságuk megõrzési szándékának. Kérdés, hogy az Országgyûlésnek egyet kell- e érteni a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium büntetõ szándékával.
Hiányzik az eddigi kollégiumi támogatásra biztosított 25 millió forint. Hiányzik a múzeumok mûkincs- és vagyonvédelmi feladataira eddig biztosított 30 millió forint, a közgyûjtemények technikai fejlesztésére biztosított 38 millió forint. Hiányzik a mûalkotások vásárlására eddig biztosított 15 millió forint. Hiányoznak a könyvkiadás támogatására biztosított összegek, amelyek nyilván a kulturális támogatásokba olvadnak bele - ellenõrizhetetlenül.
Nem lehet tudni, mit fed a Közoktatás-modernizációs Közalapítvány céljaira biztosított 388 millió forint. Hiányzik a Magyar Zenei Alapítvány 24 millió forintos támogatása.
(11.40)
Egyetlen pozitívum, hogy a Magyar Mozgókép Alapítvány költségvetési támogatása mintegy 100 millió forinttal nõ, és örvendetes a Nemzeti Kulturális Alap nagyobb támogatása is.
Összességében azonban az 1996-os kulturális és felsõoktatási költségvetés a Kereszténydemokrata Néppárt számára teljes mértékben elfogadhatatlan.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a jobb oldalon.)