SZÖLLÕSI ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! Tisztelt miniszter úr, aki talán Indiában figyelemmel kíséri... (Derültség.) a magyar közoktatás helyzetérõl szóló vitát, s ha megjõ, tán megtudjuk, hogy mennyi Indiában a tanárok kötelezõ óraszáma.
Muszáj volt ezt a néhány csipkelõdõ mondatot elmondanom. A tisztelt elnök assszony s a tisztelt Ház elnézését kérem.
Tisztelt Képviselõtársaim, az 1996-os esztendõre készülve, a költségvetés megszületésének körülményeirõl kénytelen vagyok szólni, jóllehet Pokorni képviselõ úr az imént ezt rendkívül szemléletesen megtette. Ha összehasonlítanánk az elõzõ évekével, akkor azt mondhatnánk, hogy ugyanolyan, csak rosszabb. Mármint az elõkészítés körülményei.
Idõ most ugyanis volt, lett volna arra a számomra megemészthetetlen és elfogadhatatlan dologra, hogy miért nem zárultak le az érdekegyeztetõ tárgyalások. Idõ volt, formális egyeztetés alig, tartalmi egyeztetés szinte nem.
Hiányzik a megegyezés. Egyeztetés még csak akad, amúgy egyeztetünk, de a megegyezés készsége, a megállapodásra való hajlandóság - amelyet azután felek kézjegyükkel látnak el, mint a sokat hivatkozott kulturállamokban -, hát ez nincs.
Én itt most megköszönöm a házbizottság bölcs döntését, hogy nem zárta le, s nem zárja le a mai nappal a '96-os költségvetés általános vitáját, hiszen ezekben az órákban folyik a költségvetési intézmények érdekegyeztetõ tanácsának ülése, és holnap ül össze az Érdekegyeztetõ Tanács.
Tisztelt képviselõtársaim, a megszületés körülményei a tartalomra is rányomják a bélyegüket. Ha erre a költségvetésre, melyet én most kifejezetten a közoktatás szereplõinek összefüggésébõl fogok nézni, azt mondom, hogy ellentmondásos, akkor - azt hiszem -, nagyon szerény jelzõt használok.
Sokan elmondták, de én a szocialista frakció tagjaként hadd erõsítem meg, én a szocialista frakció tagjaként nem tudom, tehát nem az ellenzéki képviselõ, Pokorni Zoltán, én sem tudom, hogy mi lesz a közoktatás finanszírozásával 1996-ban. Ez még hagyján, hogy mi nem tudjuk, de nem tudja az a 3129 önkormányzat sem, amely pedig fenntartja azt a tízezer oktatási intézményt, melynek a normatívája csak hét hónapra jelenik meg ebben a költségvetési törvénytervezetben.
Ezek a normatívák akár szépek is lehetnének, különösen ami az óvodai és az általános iskolai ellátást illeti, és azt a nekibuzdulást, amely ebben a tekintetben megjelent a Pénzügyminisztérium részérõl, ezt az egyet, összesen ezt az egyet - ami arról szólt volna, hogy a területi különbségeket ezekkel a radikálisan megemelt normatívákkal talán ki lehet egyenlíteni -, ezt az egyetlenegy, összesen hét hónapra szóló erõfeszítést meg kell köszönjem a Pénzügyminisztériumnak. Ezt az egyet, bár ez sem a tárca keze munkája.
Itt utalnék a Gáspár Miklós képviselõtársam által felvetettekre. Nagyon is jelen van ezekben az emelt normatívákban az egyetlen szociáldemokrata gondolata ennek a költségvetési törvénytervezetnek, amely legalábbis a közoktatásra vonatkozik.
A másik ilyen ellentmondás, hogy nem tudni, és én egyáltalán nem tudom, bármilyen szempontból is vizsgálom s bármilyen minõségben próbálok erre válaszolni, hogy most akkor tulajdonképpen mi van a béremelések körül. Mert a költségvetési törvény tervezetében ugyebár nulla forint szerepel, szíveskedjenek utánanézni: 51. § -, s azután a nyilatkozatokban azt hallom és olvasom, hogy amúgy 25. Ezt pedig Szabó Zoltán államtitkár úr mondja.
Mindehhez képest van azonban egy harmadik dolog is, a költségvetési intézmények érdekegyeztetõ tanácsa ülésén ezekben az órákban tárgyalt szánalmas százalékok, melyek a következõképpen jönnének össze, a '92. július 1. elõtti munkaviszony beszámításra - írd és mondd - 1, azaz egy százalék. Az államháztartás reformja keretében 10 százalékos létszámcsökkentés, melyrõl azt írja a kormány-elõterjesztés, hogy amúgy elvárható, s melybõl éves szinten 5 százalék megtakarítás úgy számítható ki, hogy az oktatás területén '96-ban 5 hónapra 3,8 százalék. Az elõbb 1 meg 3,8, az szerintem 4,8. Azután van itt még egy nagyon érdekes valami: '96-ban bérpolitikai keret kerül elõirányzásra, három havi kifizetéssel számolva 2,3. Ezt ha összeadom, 7,1 százalék bruttó. S ami ennél szebb: van itt egy más adat is: becsült átlagos illetménynövekedés. Nem tudom, hogy ez milyen közgazdasági kategória. Becsült átlagos illetménynövekedés: 9 százalék. Így jönne ki az a valami, ami azután már közelítene a termelõszféra 17-18 százalékos bruttó növekedéséhez.
Egy a baj, hogy én ezt sem közel, sem távol nem látom a költségvetési törvény tervezetében. A KIÉT elé tehát olyan anyag kerül, amelynek egy része becsült, a másik része a költségvetési törvény tervezetében leírtakkal homlokegyenest ellentétes, mert hogy a költségvetési törvény tervezetében nincsen a '92 elõtti munkaviszony beszámítva. Ezt én már végképp nem értem, s aki érti, ahhoz én nagyon szívesen beíratkoznék néhány óra korrepetálásra. (Derültség.)
Ilyen ellentmondás, az elõbbiekbõl elmondottan talán summázva megállapítható, ami végigfeszül a költségvetés említett témakörrel kapcsolatos összes fejezetein, hogy végül is nem tudni, milyen kapcsolatban áll egymással egy leírt pénzügyminisztériumi elgondolás, egy vélt, esetleg valós mûvelõdési minisztériumi koncepcióval szemben.
(12.30)
Nem tudni, én legalábbis nem tudom, hogy milyen forrásból történne az a modernizációnak nevezett tömeges elbocsátás, létszámleépítés, amelyre pedig nagyon sokat és nagyon sokszor hivatkoznak. Van ugyan ötmilliárd forint a költségvetésben felmentések fedezetére július 1-jei végrehajtással, de mostanában egy bizonyos tízmilliárd is szóba kerül, amely a nagyon magas normatívából kerülne megspórolásra; ma ugyan azt olvasom az újságban, hogy ez lenne majd a pedagógus béremelés forrása.
A dolognak csak az a szépséghibája, hogy ehhez képest átment egy anyag a Mûvelõdési Minisztériumból a Pénzügyminisztériumba és én, aki természetesen dehogy venném magamnak a bátorságot, hogy ezt értelmezzem, csak sajátosan tudom értelmezni: én ebbõl egészen mást olvasok ki.
Nem tudni, én legalábbis nem tudom, hogy mi lesz az elbocsátott pedagógusok sorsa, ha igaz az, hogy ezzel a sajátos kannibalizmussal oldható meg a még munkahelyükön maradt pedagógusok béremelése. Nem látom nyomát az aktív foglalkoztatáspolitikának, hogy az, aki gerjeszti a tömeges elbocsátásokat vagy intézkedik róluk, vajon mit kíván helyette tenni, bár ma azt hallottuk államtitkár úrtól, hogy nincs sok pedagógus, csak rossz helyen vannak. Ez maga a tökély, mondhatnánk, hiszen nincs már más probléma, csak Szabolcsból Zalába kell õket költöztetni vagy fordítva.
Én nem tudom, hogy erre hogyan lehet megoldást találni és azt végképp nem értem, hogy ez igazából kinek jelentene spórolást. Végeztem számításokat, végeztek számításokat szakértõk a '97-es költségvetési évre, majd '97-re valóban 7-8 milliárd forintot jelentene egy tömeges elbocsátás - mármint spórolást -, ez azonban a költségvetés kiadási oldalának nem több, mint 0,2 százaléka.
Meg kell említenem azt is, hogy ebben a költségvetési törvénytervezetben véleményem szerint egy nagyon súlyos alkotmányos probléma is megjelenik a közalkalmazottakkal kapcsolatban. Ez pedig az 1992. július 1-je elõtti munkaviszonynak a közalkalmazotti jogviszonyba történõ beszámítása, illetve a törvénytervezet szerint '98-ig való be nem számítása, ahogy ezt a 90. § írja, hivatkozva a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény 87. §-ának (3) bekezdésére.
Az Alkotmánybíróság ebben a tárgyban 1992-ben, majd ezt követõen 1994-ben kapott beadványt és panaszt a pedagógusokat illetõen; máig nem született ezzel kapcsolatosan döntés. Most az Érdekegyeztetõ Tanács költségvetést tárgyaló ülésére készített kormányzati anyagban azt olvasom, hogy ennek a fedezetére szánt pénz, tehát az az összeg, ami a '92 elõtti munkaviszony-beszámításhoz kellene, most 4,5 milliárd forint; tavaly ugyanez az összeg az érdekegyeztetõ tárgyalásokon 7,5 milliárdban jelent meg. Az nagy kérdés, hogy ki nem tudott számolni: a tavalyi vagy az idei elõterjesztõ. Éves bérkihatása - mint említettem - ennek az összegnek összesen 1 százalék.
Tisztelt Képviselõtársaim! Furcsa talán, ha ilyet mond egy kormánypárti képviselõ, de én a magam részérõl ezt a költségvetést - amely ilyen súlyos ellentmondásokkal terhelt -, nem tudom támogatni addig, amíg ezeket a kérdéseket megegyezésen nyugvó megállapodásokkal az érdekegyeztetésben le nem zárják azok, akiknek ez a dolguk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)