VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy a Fidesznek is öt-hat perce lehet hátra, igyekszem valóban tömören és röviden összefoglalni azt, amit az eddigi vitákból leszûrhetünk.
Eddig a vita a klasszikus parlamenti vitákat idézte. Valóban a kormánypárti oldalról próbálták ezt a költségvetést védeni, próbálták érvekkel valóban alátámasztani azt, hogy miért ez az egyetlenegy lehetséges alternatíva, míg az ellenzéki oldalról próbáltuk képviselõtársaink figyelmét felhívni arra, hogy lehetséges más gazdaságpolitikai eszköztárból meríteni, és örömmel állapítjuk meg, hogy egyre kevesebben mondják ma már azt, hogy nincs alternatíva, hiszen éppen pénzügyminiszter úr ismerte el egy szeptember 17-ei sajtónyilatkozatában, hogy van más alternatíva, más kérdés, hogy õ ahhoz nem adná a nevét.
Én azt hiszem, hogy a vita rendkívül - ha lehet ilyet mondani - konstruktív és termékeny volt, más kérdés az, hogy a vita tárgya a mai napig nem lehatárolható. Nem tudjuk ugyanis, hogy mirõl vitatkozunk, tisztelt képviselõtársaim.
Az az anyag, ami elõttünk fekszik, teljességgel alkalmatlan arra, hogy errõl érdemi vita folyjon, hiszen mint ahogy sokan idéztük ebben a vitában, valóban a kormány képviselõi különbözõ, egymásnak ellentmondó és a költségvetési lépéseket cáfoló kijelentéseket tesznek idõközönként. Ez általában a béremelésekre vonatkozik. Én egy csokrot idéztem korábbi felszólalásomban abból, hogy a kormány különbözõ miniszterei ennek a költségvetésnek a rovására milyen mértékû ígéreteket tettek.
De nemcsak az a baj ezzel a költségvetéssel, tisztelt Ház, hogy a kormány részérõl nem megalapozott, hiszen van itt néhány olyan bevételi és kiadási tétel is, ami szintén ebbe a kategóriába sorolható.
Az egyik, amit mindig újra és újra el kell ismételnünk, szóvá kell tennünk, hogy a mai napig nincs egy adótábla beterjesztve. Így teljes mértékben komolytalan arról a kérdésrõl vitatkozni, hogy mennyi lesz a költségvetési bevételi oldalán az az összeg, ami beszedhetõ 1996-ban, hiszen amíg a kormány errõl tárgyalásokat folytat, amíg ez a kérdés nincs tisztázva, addig az Országgyûlés sem tud ebben a kérdésben érdemben állást foglalni.
De van néhány olyan kérdés is, amit a kormány a költségvetés beterjesztése után tárgyalt meg és vitatott meg érdemben.
Az egyik ilyen kérdés például, hogy a tb-járulékok csökkentésére sor kerül 1996-ban. Utalni szeretnék arra, hogy ebben a kérdésben sincs a költségvetés tisztába téve, hiszen azzal, hogyha a munkáltatók tb-járulékát három százalékkal csökkentjük, azzal bizony a költségvetés kiadási oldalán is megtakarításokat érünk el, hiszen a bérek után három százalékkal kevesebb tb- járulékot kell fizetnie az állami költségvetésnek.
A Fidesz végigszámolta, hogy ez az összeg mennyit tesz ki ebben a költségvetésben.
(13.40)
Csak utalnék néhány példára, hogy a Magyar Televízió esetében például 197 millió forintról vagy a megyei rendõr-fõkapitányságok esetében 450 millió forintról, tehát nem kis tételrõl van szó. Ha valaki végigszámolja a költségvetésben, ez azt jelenti, hogy 6,5 milliárd forint, tisztelt Ház. Ennyivel kevesebb van most a költségvetés kiadási oldalán, és errõl a mai napig még egy árva szó sem esett.
Mielõtt államtitkár úr papírjához és ceruzájához nyúlna, hogy erre a 6,5 milliárdra valamilyen tételt gyorsan betervezzen, csak szeretném felhívni a figyelmét, hogy a Fidesz képviselõi ezt már megtették, és erre a tételre szintén fogunk egy módosító indítványt benyújtani.
Mivel idõm rendkívül szûk, szeretnék arról a kérdésrõl beszélni, hogy ebben a költségvetésben a rendkívül szûk mozgástér ellenére milyen irányú módosító indítványokat nyújtunk be. Mielõtt azonban ezt megtenném, még két kérdésre hadd térjek ki.
Az egyik, hogy ez a költségvetés vajon többet ad-e beruházások tekintetében, mint a korábbi költségvetések. Való igaz, tisztelt Ház, hogy a beruházások nominálértékét tekintve van egy kedvezõ irányú elmozdulás 1996-ra. Ez véleményünk szerint örvendetes, mindenképpen pozitív fejlemény. Ha kicsit alaposabban utánanézünk azonban a dolognak és összehasonlítjuk korábbi költségvetésekkel ezt az összeget, akkor azt látjuk, hogy minden viszonyítás kérdése. Ha ezt például 1995-tel vetjük össze, amikor kétségkívül alacsony volt a beruházások szintje, akkor valóban egy pozitív, nagyobb arányú elmozdulásról van szó. Ha azonban a '93-94. évvel vetjük össze, akkor mindjárt más ez a dolog is. Hadd idézzem a '95-ös költségvetésben szereplõ indoklást a központi beruházások szintjére: az 1995. év elõirányzata 15-16 százalékkal haladja meg a '94. évet. Ez a növekedési ütem sokkal szerényebb az elõzõ évi növekedésnél, éppen ezért zömmel csak a megkezdett kormányzati beruházások folytatására elegendõ.
Vagyis mirõl van szó, tisztelt Ház? Valóban a '95-ös szinttel összevetve ez a költségvetés többet ad beruházások tekintetében; ha viszont ezt reálértékben számítjuk, akkor körülbelül a '94-es szintnek megfelelõ összeget fordít erre a célra a kormány.
Ugyanez van azzal kérdéssel is, amire a Fidesz egy módosító indítványcsomag keretében több pénzt kíván fordítani. Ez pedig a fiatal generációk életesélyének javítása, ezen belül is a lakáskérdés területe. A lakáscélra fordított kormányzati összeg 1995-ig dinamikusan nõtt, majd '96-ra ez az összeg nagyságrendekkel csökken. Míg '95-ben 92 milliárd forint került erre a célra felhasználásra, addig sajnos '96-ra a kormány jócskán visszafogja ezt az összeget: 76 milliárdot kíván ebben a költségvetésben erre nyújtani. Szerintünk ez nem megengedhetetõ, nem elfogadható, hiszen olyan kérdésrõl van szó, amely a társadalom közérzetét és az emberek lakáshoz jutási esélyeit nagymértékben befolyásolja.
Két másik területre szeretném még fölhívni a figyelmet. Az egyik az oktatásra történõ átcsoportosítás; errõl Pokorni Zoltán képviselõtársam bõvebben szólt, hiszen a Fidesz valóban nemcsak szavakban tekinti kitörési, felzárkózási pontnak a humán erõforrásokat, hanem erre a célra pénzösszeget is kíván fordítani.
Végül a feketegazdaság visszaszorításáról van még szó mint harmadik fõ területrõl. Üdvözöltük azt, hogy a kormány erre egy bizottságot hozott létre, amely sajnos a megalakulása óta érdemben nem sokat tett a kérdés kezelésére. A Fidesz úgy véli, hogy nem beszélni kell a feketegazdaságról, hanem tenni valamit a visszaszorítására. Ezért mi az állami bevételek behajtó szervezeteit meg kívánjuk erõsíteni, erre a területre átcsoportosítani kívánunk.
Röviden ennyit kívántam elmondani, tisztelt Ház. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)