SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Valóban egy nagyon súlyos problémát említett, amellyel azt hiszem, a korábbi és a mostani kormány is meglehetõsen gyakran foglalkozott. 1994 szeptemberében, illetve decemberében, majd 1995 szeptemberében a mostani kormány is napirendre tûzte ezt a kérdést.
A kérdéseire válaszolva azt kell elõzetesen elmondanom, hogy hozzávetõlegesen - nyilván itt pontos számok nem léteznek, csak becslésekrõl van szó - 25-35 ezer hajléktalant tartunk nyilván a felmérések szerint. Ezeknek körülbelül a fele él a fõvárosban, a többi pedig vidéken, és ott is elsõsorban a városokban. A szociális törvény szerint a 30 ezer fõt meghaladó városok szálláshelyet, menedékhelyet kell hogy fenntartsanak. Ennek a kötelességüknek - természetesen karitatív szervezetek bevonásával - ezen városok mindegyike eleget tett. Tehát ma nincs olyan 30 ezren felüli város, ahol nincsenek menedékhelyek. Folyamatosan bõvülnek egyébként a szálláshelyek, de nem elégségesek, ezt határozottan ki kell mondani. Mintegy hatezer szállásférõhely áll rendelkezésre. Nyilván nem állandó szállásról van szó, hanem folyamatosan cserélõdnek az emberek, de így sem elégséges. Ez is néhány év alatt alakult ki. Örömünkre szolgál, hogy a karitatív és civil szevezetek is egyre nagyobb számban vesznek részt ilyen tevékenységgel kapcsolatban önkormányzati, illetve kormányzati segedelemmel ebben a rendszerben.
Ez évben gyakorlatilag a kormány egy külön intézkedéssel az eredeti költségvetésben biztosított 120 millió forintot 227 millió forinttal megemelte, több nagyvárosban pedig külön ingatlanokat adott át a Kincstári Vagyonkezelõ Szervezet az önkormányzatok számára. Az önkormányzatok állami normatívát kapnak, most 78 ezer forintot egy hajléktalan ellátására. Ez a normatíva a következõ esztendõtõl bõvülni fog. A további változásokat egyébként a maradék egy percemben kívánom képviselõ úr elõtt ismertetni. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)