AKAR LÁSZLÓ pénzügyi államtitkár! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Ön sajnos kérdésében talányosan fogalmazott, tehát ebbõl következõleg én nem voltam abban a helyzetben, hogy konkrétan utánanézzek valamiféle jelentésnek, valójában hogyan is történt ez a határon. Ezért erre most nem tudok visszatérni, ezt becsületesen meg kell mondanom. Valami hamis útlevélrõl is szó volt egyébként emlékeim szerint, tehát nem összesen csak a hitelkártya vagy készpénz kivitele merült föl a bûnlajstromon konkrétan.
Ami az általánosítható összefüggésrendszert illeti - s ezt pont az új devizatörvény kapcsán feszegeti -, azt gondolom, az a dolog, ha valaki bemegy egy bankba s egy kártyát vesz, vagy szerzõdést köt a bankkal akár forintra, akár devizára, akkor ez innen kezdve az ügyfélnek és a banknak az üzleti vállalkozása vagy üzleti megegyezése - ha úgy tetszik -, aminek persze lehetnek kockázatai. De természetesen a kockázat nem az államnak a kockázata, hanem az adott banknak a kockázata. A bank nyilván meg kell hogy vizsgálja, ki az, akinek egy kártyát a rendelkezésére bocsát. Vannak biztonsági intézkedések, amelyek arra vonatkoznak, hogy valaki csak addig tudjon költeni, amíg a kártyáján fedezet van, illetve nyilvánvaló, ha ezen túl költ bizonyos limiteken felül, akkor innen kezdve ez már a büntetõjog kategóriájába tartozik, amit nyilván az államnak büntetnie kell.
Azt hiszem, önmagában egy ilyen eset nem adhat arra alapot, hogy akkor gondoljuk másképpen át a devizatörvényt. Ez egy olyan eset, ha valaki visszaél - mondjuk - a betétkönyvével, és a postatakaréknál pénzt vesz föl - mondjuk - úgy, hogy egy nullát beír, és többet tud fölvenni, ebbõl senki nem gondol arra, hogy meg kellene szüntetni a postatakarék-betétkönyvnek az intézményét.
Azt gondolom, hogy itt igazán különösebb teendõnk az adott helyzetben ezzel kapcsolatosan általános érvénnyel nincsen. (Taps az MSZP padsoraiban.)