DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! A társasági adóról szóló törvényt módosító törvényjavaslat négy alapvetõ célt fogalmazott meg akkor, amikor normába öntötte a módosító törvényjavaslatot.
Az elsõ az, amely azt mondja, hogy a jogszabály módosításával összhangba kívánták hozni a nemzetközi és belföldi egyéb jogszabályokkal a törvényt.
A második az, amely a beruházások és az export ösztönzését szolgálná.
A harmadik az, amely az adóalap szélesítését tûzi ki célul, illetve a költségelszámolást módosítja a korábbiakhoz képest.
A negyedik pedig egyéb gyakorlati tapasztalatokat önt jogi normába.
A négy alapvetõ cél szempontjából áttekintve a törvényjavaslatot, az a megállapításom, hogy általában a törvényjavaslat konkrét rendelkezései követik a célokat, és többé-kevésbé vissza is hozzák azokat a konkrét rendelkezésekben. Engedjék meg ezzel együtt, hogy öt rövid témakörben kifejtsem a véleményemet az elõbbi négy cél tükrében is.
Az elsõ, amely a törvény hatályát módosítja több tételben. Ezzel kapcsolatban megjegyezni kívánnám azt, hogy a törvényjavaslat a törvény hatályából kizárja, illetõleg nem veszi hatálya alá többek között a nemzeti közmûsor-szolgáltatókat. Most ez egy teljesen új jogintézménynek tûnik. Eddig még a fogalomkörünkbe nem került be. Tudjuk azt, hogy a médiatörvény jelenleg folyik kodifikáció alatt. Úgy tudjuk, hogy itt szó lesz közmûsor- szolgáltatókról, nemzeti közmûsor-szolgáltatókról. Azonban azt gondolom, hogy nem volna jó dolog, hogyha egy még nem létezõ jogintézményt szabályoznánk egy most elfogadás elõtt álló törvényjavaslatban. Ez talán akkor következne sorra, amikor majd a tisztelt Ház - talán lehet, hogy jövõ tavasszal - tárgyalja a médiatörvény javaslatát és a vitát követõen elfogadja. És amennyiben egy ilyen jogintézmény létezik, akkor a társasági adótörvényt is módosítani kell.
A második megjegyzésem a veszteség-elhatároláshoz kapcsolódik. A törvény e vonatkozásban is módosulást hoz az eddigi hatályoshoz képest. Azt gondolom, hogy azt a szigorítást, amely azt mondja, hogy a harmadik évben és ezt követõen nem határolhatja el a cég a veszteségét abban az esetben, hogyha nem volt nettó árbevétele, indokolt azért újragondolni, és bizonyos szempontból lazítani olyan tekintetben, hogy elõfordulhat az is, hogy egy cégnek azért nincs nettó árbevétele, mert pontosan olyan beruházást hajtott végre, amely majd azt a terméket állítja elõ, amely végsõ soron hozza az árbevételt is a cégnek. Ezért azt gondolom, hogy nem volna jó kizárni ilyen esetben azt a veszteséget, amely azáltal áll elõ, hogy, mondjuk, egy félkész beruházás után elszámolt amortizációt kívánna levonni az adóalany, és ezt nem tudja megtenni, veszteségként nem tudja a további évekre átvinni.
A harmadik ügy - és ebben a jogszabály az eddigiekhez képest újat hoz, vagy megközelítõen újat - az úgynevezett szokásos piaci ár szabályozásával vagy alkalmazásával kapcsolatos. Ez a kapcsolt vállalkozásoknál honos fogalom. Természetesen eddig is létezett egy ilyen lehetõség, tehát a kapcsolt vállalkozásoknál egy ilyen, úgynevezett szokásos piaci ár alkalmazása, azonban eddig az adóhatóság alkalmazta, és szakértõ igénybevételével. Ez a törvényjavaslat e tekintetben megítélésem szerint, amennyiben így kerül elfogadásra, a jövõben elég sok vitát fog kiváltani az adóhatóság és az adózók között. Tudniillik itt nincs szó arról sem, hogy az adóhatóságnak vagy magának az adózónak kell ezt megállapítani, és arról sincs szó természetesen, hogy adott esetben, mondjuk, egy adóvizsgálat során itt a szakértõ mit is tudna mondani, illetõleg a szakértõk igénybevétele mennyiben volna lehetséges.
(19.00)
A negyedik ügy: a törvényjavaslat ugyancsak egy fontos célként jelölte meg a beruházási adókedvezményekkel kapcsolatban, többen említették az elmúlt napokban is a vitában, hogy 1 milliárd forint feletti, termék-elõállítást szolgáló beruházás esetében 50 százalékos adókedvezményre lenne jogosult az adóalany. Én azt hiszem, hogy ennyire szûkkeblû nem lehet a jogalkotó, illetõleg maga a kormányzat sem, hiszen hogyha valóban érvényesülõ adókedvezményt akar hozni, egy reális adókedvezményt, akkor, azt hiszem, az 1 milliárd forintból mindenképp engedni kell, ezt többen is megjegyezték; illetõleg az a magas követelmény, amely azt követelné meg az adóalanytól, hogy a korábbi évhez képest egy plusz 25 százalékos exportemelkedést, illetõleg 600 millió forintot kellene produkálni a cégnek, ezt bizony csak a nagy és rendkívül erõsen prosperáló cégek tudják megtenni, akik meg lehet, hogy egyébként nem szorulnának akkora adókedvezményre - ezt csak úgy zárójelben jegyzem meg.
Tehát azt hiszem, hogy jobbat tenne a jogalkotó, ha ezt az 1 milliárdos határt némileg csökkentené és a követelményrendszert is ehhez megfelelõen igazítaná. Kedvezményt nem érdemes úgy egy törvénybe tenni, hogy az csak rendkívül kevesek számára legyen elérhetõ, vagy pedig egyáltalán ne legyen elérhetõ - nincs semmi értelme.
Végezetül az ötödik ügy az egyéni vállalkozók kérdésköre. Azt hiszem, errõl többet lehetett hallani, olvasni is a napokban. A törvényjavaslat tartalmazza, hogy '96-tól gyakorlatilag már nem lehetne átjelentkezni az egyéni vállalkozóknak a társasági adó hatálya alá, ez azt jelenti, hogy '97-tõl eddig minden társasági adóban adózó adóalany is átmenne a személyi jövedelemadóba. Az érintett passzus indokolása valahogy olyképpen fogalmaz, hogy az egyéni vállalkozóknál általában és elsõdlegesen a személy munkaerejének hasznosításáról van szó, és kevésbé a befektetés és a tõke hatékonyulásáról. Ez lehet, hogy valóban így volt talán tíz évvel ezelõtt, de ha szemügyre vesszük az egyéni vállalkozásokat, rendkívül heterogén csoport a mintegy 800 ezer egyéni vállalkozó. Ezen vállalkozók több mint 50 százaléka fõfoglalkozású, több mint egyharmada kiegészítõ tevékenységet végez és majd 10 százaléka pedig nyugdíjas. Ezen belül is körülbelül egyharmad-egyharmad megoszlásban végeznek kisipari tevékenységet, kiskereskedõi tevékenységet, illetõleg szellemi foglalkozásúak. Teljesen más-más feltételek között végzik a tevékenységüket, másképpen hozzák össze a bevételüket és teljesen más a költségszerkezetük. Az egyes szakmákon belül is más tõkeigény van egy hagyományos kisipart mûvelõnél, mondjuk, egy fodrásznál, mint egy eléggé összetett tevékenységet végzõ több száz milliós vagy egy több milliárdos forgalmat produkáló egyéni vállalkozónál is.
Ezért azt hiszem, mindenképp indokolt megtartani azt a lehetõséget, hogy az egyéni vállalkozó választhasson a jövõben is, hogy õ a személyi jövedelemadó vagy a társasági adó hatálya alá akar tartozni. Ezt revideálni csak akkor célszerû, ha olyan elhatározás jönne, hogy a jelenleg funkcionáló társasági adót vagy pedig a személyi jövedelemadót egy teljesen más rendszerû, felfogású adónemmel kívánja felváltani a kormányzat, mert ebben az esetben természetesen szó lehetne arról, hogy ezt a kettõsséget megszüntessük.
Tisztelt Ház! Megjegyzéseimmel együtt is úgy vélem, hogy az elõttünk fekvõ törvényjavaslat valóban nem akkora volumenû, mint más adónemekkel kapcsolatos törvényjavaslat, de alkalmas arra, hogy a kormány gazdaságpolitikai célkitûzéseit szolgálva 1996-tól az adózókat jobban segítse abban, hogy érdekük legyen nagyobb tevékenység, nagyobb árbevétel elérése. Éppen ezért javaslom azt, hogy a törvényjavaslatot fogadja el a tisztelt Ház.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps. - Dr. Farkas Gabriella: Nincs jelen a kormány!)