SZENTKUTI KÁROLY (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! 1990 végén született meg az elsõ helyi adókról szóló törvény, amely a bevezetõ szövegében a következõképpen fogalmazott: "Hazánkban a demokratikus választással létrejöttek az önszervezõ helyi hatalomgyakorlás szervezeti kereteit megteremtõ önkormányzatok. E feladatnak a helyi sajátosságokhoz és igényekhez igazítható ellátása elengedhetetlenné teszi az önkormányzatok önálló gazdálkodása feltételeinek megteremtését. Ennek egyik eszköze a helyi adók rendszere, a helyi szuverén adóztatási joggyakorlás és ezzel együtt a helyi adópolitika kialakítása."
Nos, az elsõ helyi adótörvény elfogadása óta majdnem öt év telt el, és úgy értékelem, hogy egyáltalán nem alakult ki az önkormányzati politikában az, hogy az önkormányzatok önálló gazdálkodása megerõsödött volna. A központi források még 1995-ben is az önkormányzatok költségvetésének 70 százalékát teszik ki, a saját és átengedett bevételük pedig csak a 30 százalékát. Tehát nagyon erõs az a köldökzsinór, amely a közhatalmilag szuverén önkormányzatokat a központi költségvetéshez köti. Annak ellenére erõs most is ez a függõség, hogy az önkormányzatok jelentõs vagyonhoz jutottak közben, hogy a központi adóbevételekbõl átengedett pénzeszközök rendszere stabilizálódni látszik: személyi jövedelemadó, gépjármûadó, illetékbevétel és egyebek.
De itt meg kell jegyeznem, hogy az elõzõ kormány - az MDF-KDNP-független, majd egyesült kisgazda-kormány - azért ezeknek az átengedett adóbevételeknek az arányába elég rendesen beleharapott, mert 1990-ben az szja 100 százalékban volt átengedve, '93-ban már csak 30 százalék maradt ebbõl. Ez azért azt sugallta és azt jelentette, hogy az átengedett adóbevételeket az elõzõ kormányzat az szja-ból elég rendesen visszavette, tehát központosított. A jelenlegi kormánykoalíció 1995-ben ezt a 30 százalékos szja-átengedést feltornázta 35 százalékra, és ez a tendencia a továbbiakban is egy felfelé növekedõ arányt jelent; akár a 40 százalék elérését is.
Tehát az önkormányzatok gazdasági önállóságának erõsítése úgy gondolom, nagyon fontos kérdés, vagy talán azt is lehetne mondani: az önkormányzatok kulcskérdése politikailag is, gazdaságilag is. Nyilván ehhez nagyon szorosan hozzátartozik az a helyi adópolitika, amely ebben a törvénytervezet- módosításban megjelenik. Úgy ítélem meg, hogy a most elõttünk lévõ helyi adókról szóló törvénymódosítás alapvetõen igenis helyes irányú változásokat tartalmaz, és némileg meglepett a Kereszténydemokrata Néppárt és az MDF véleménye, amely ilyen szempontból nemleges. Hiszen felold korlátokat, növeli a kivethetõ helyi adófajták mértékeit és megszüntet egy csomó törvényi mentességet. Itt szeretném azt hangsúlyozni, hogy nem arról van szó, hogy a helyi adók kétszeresére, négyszeresére és ötszörösére emelkednek - ez így nem igaz.
(20.50)
Arról van szó, hogy a helyi adók kivetési mértékének lehetõségei emelkednek kétszeresre, háromszorosra, ötszörösre. Az, hogy ezt milyen mértékben hajtják végre az önkormányzatok, az önkormányzati helyi politika kérdése, felelõssége és lehetõsége. Tehát az önkormányzatokra van bízva, hogy ezzel a lehetõséggel miképp és hogyan éljenek, nyilván azért, mert mindannyian úgy gondoljuk, az önkormányzatok felnõttek ahhoz, hogy pontosan fel tudják mérni a lehetõségeiket és azt, hogy hogyan éljenek a helyi adóval. Nyilván közelebb vannak a lakossághoz is, tehát mérlegelni fogják, hogy a helyi adót milyen célra fogják fordítani, ami vagy látványos, vagy szükséges, de mindenképpen megtapintható, megfogható. Egyébként az elõterjesztõ Pénzügyminisztérium is nagyon óvatosan arra számít, hogy 1996-ban nem lesz jelentõs a helyi adóbevételek növekedése, tehát nem számol azzal, hogy robbanásszerûen meg fog nõni a helyi adókból befolyó összegek mennyisége.
Itt szeretnék szólni az idõproblémáról. Az önkormányzatok majd nem is nagyon tudnak élni ezzel a rendelettel, ha a parlament késõn fogadja el a helyi adókról szóló törvényt, hiszen errõl rendeletet kell hozniuk, be kell vezetniük 1996-ban. Tehát mindenképpen jó lenne, ha közösen arra történne kezdeményezés, hogy gyorsított eljárásban minél elõbb tudjuk elfogadni a helyi adókról szóló törvénytervezetet. Így az önkormányzatoknak lenne idejük és lehetõségük a saját rendeleteik megalkotására.
Én is azt gondolom egyébként, hogy az önkormányzatok az eltelt idõszakban - hogy mondjam - nem éltek teljes mértékben, vagy gyakran kényszerbõl, muszájból éltek a helyi adóval. Nem szívesen éltek a helyiadó-kivetési lehetõségekkel. Ebben egyébként fékezõ erõként hatottak azok a mentességek, amelyek jó része ebben a törvénymódosításban most felszabadul, akár a kommunális beruházások beszámítása, - vagy már ahogy elhangzott - a 25 négyzetméter per fõhöz kötött adómentesség az építményadónál. Úgy éreztem, hogy inkább az adminisztrációs munkát gyarapította a helyiadó-kivetés a önkormányzatoknál, semhogy ennek igazi bevétele, haszna lett volna. E törvénymódosítás ezek lehetõségeit mindenképpen kitágítja.
Az adatokból tudjuk, hogy a városok 90 százaléka vetett ki helyi adót, a községeknek csupán egyharmada élt ezzel a lehetõséggel, 2-3 adófajtát vetettek ki 50-60 százalékos mértékben. Tudjuk azt is - és ezt nagyon fontos megemlíteni -, hogy az önkormányzatok bevételi oldalának csupán 3-4 százalékát jelentették a helyi adók, tehát rendkívül csekély mértékben szerepelt ez az összköltségvetésükben.
Rapcsák képviselõ úr már érintette azt a problémát, hogy a személyi jövedelemadóból a helyi adó leírható legyen. Ezzel mi is egyetértünk és módosító javaslatokat fogunk beadni ezzel kapcsolatosan. Tehát ebben egyetértünk. Azt gondoljuk, hogy ez fontos kérdés lenne. Nem jelent akkora költségvetési kiesést a büdzsé számára. Másrészt egyetértünk azokkal az indokokkal, amelyeket ön is felsorolt, és nyilván a helyi adók kivetése szempontjából ösztönzõ hatása lenne, ha ez a mentesség meglenne. Tehát a véleményünk ezzel kapcsolatosan találkozik, önkormányzati ügyekben egyébként elég sokszor találkozik.
Tehát azt gondoljuk, azt gondolom, hogy a jogi feltételrendszer mindenképpen sokat javul, egy olyan irányba indul el, amellyel alapvetõen egyetértünk, az önkormányzatok adókivetési lehetõségeinek, szabadságfokának megnövelését jelenti. Ugyanakkor azt is gondoljuk, gondolom, hogy a helyiadó- törvény mûködése, rendszere valóban az egész adórendszer szempontjából nézendõ és vizsgálható. A szabaddemokraták már többször hangsúlyozták és mondták, hogy az igazi változás az önkormányzatok számára az adórendszerben nyilván akkor történhetne meg, ha a személyi jövedelemadó-rendszerbõl egy szabad sáv alakulhatna ki, amellyel az önkormányzatok élhetnének. Ez lenne igazából az a jelentõs lépés, ami az önkormányzatok helyiadó-kivetésének lehetõségét kitágítaná, megerõsítené.
A gépjármûadóval kapcsolatosan Rapcsák képviselõ úr említette a száz százalékos bevételi lehetõséget. Ötven százalék helyben marad, 50 százalék pedig az Útalapba megy, és az Útalapból az önkormányzatok is pályázhatnak a különbözõ fejlesztésekre. A problémánk tehát ezzel kapcsolatosan az, hogy nem biztos, hogy a 100 százalék arányosan jelenne meg a különbözõ önkormányzatoknál. Tehát lehet, hogy bizonyos, nagyobb önkormányzatoknak ez jelentõsebb bevételt jelentene, a kisebb önkormányzatoknak pedig kisebb bevételt. Ugyanakkor az infrastruktúra-fejlesztési feladataik ettõl eltérõen jelentkeznek. Tehát inkább kiegyenlítõdési mechanizmust látunk ebben az 50-50 százalékos megosztásban, ezért ezt a törvénytervezetben is meglévõ javaslatot támogatnánk.
Az SZDSZ képviselõcsoportja tehát támogatja, jó irányúnak tartja a helyi adókról szóló törvénymódosító javaslatot. De ugyanakkor azt is szeretném megjegyezni, hogy úgy gondoljuk, hogy ezzel az önkormányzatok adópolitikája rendszerének, technikájának alakítása nem fejezõdhetett be, tehát tovább kellene lépni abban az irányban, amit az elõbb említettem. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)