DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Én is majd egy idézettel fogom kezdeni, de addig is zavaromnak adok hangot: Samuelson és Friedman között bölcsészként szomorúan álldogálok itt, de azért emlékszem én a szegedi folklór hagyományban olyan népdalokra, ahol igaz ugyan, hogy egyértelmûen negatívan, de a paprikával és a dohánnyal kapcsolatban szerepelnek a fináncok.
A személyi jövedelemadó törvénnyel kapcsolatban voltaképpen egyetlenegy konkrét dolog miatt kértem szót. Még mielõtt arra rátérnék, legyen szabad utalnom arra az idézetre, amit a rádióban hallottam és amit dr. Bokros Lajos pénzügyminiszter úr egy rádióbeszélgetésben mondott. Miniszter úr mondta - akit Kádár Béla professzor Lajos hercegnek nevezett -, hogy jó volna, hogyha Magyarország egy idõ után elérné a közmorálnak is részét képezõ adómorálnak azt az állapotát, amikor nem az volna a nemzeti hõs, aki megússza az adót, kikerüli, elbújik elõle, elmenekül stb., hanem az válna polgári erénnyé,hogyha mindenki nemcsak megtudja, de meg is fizetné az adóját és ezzel részt venne a közösségben a maga tehetõsségének az arányában.
(9.30)
Nos, azt hiszem, az adócsomagban többek között éppen a személyi jövedelemadó az, amelyik ezt a lehetõséget még távolabbra tolja, hiszen ebben az állam mint egy adóvégrehajtó jelenik meg és voltaképpen különösen a személyi jövedelemadó az elvonásnövekedés és a harács egyik megvalósítója, ami ellen számos védekezõ mechanizmusa van nemcsak annak, akirõl azt mondhatjuk, hogy józan paraszti esze van, de számtalan hihetetlenül kifinomult - és ezt államtitkár úr mindenkinél jobban tudja - technikája van az elbújásnak, a menekülésnek és az adó kijátszására való törekvésnek.
Többen utaltak ennek az egész adócsomagnak a társadalmi kontextusaira is, volt, aki dominánsan inkább politikai felhanggal, volt aki pedig pártpolitikát is idézve, én azonban azt hiszem, hogy éppen most, többek között ennek a személyi jövedelemadónak a megvalósulása nyomán lehet majd, sajnos, különféle munkabeszüntetésekre is számítani.
Azt hiszem, ez a személyi jövedelemadó - áttekintettem - mások szerint is a legjobban a középkeresetûeket és a vállalkozókat sújtja. Egy számítást végezvén, ha egy 33 ezer forintos keresetû ember esetét nézzük, akkor - egy 21 százalékos tervezett inflációt számolva - az õ 33 ezer forintos keresetének a reálértéke az új adótáblával majdhogynem 20 százalékkal csökken. Ha pedig a nominális kereset lépést tart az inflációval, tehát az is huszonegy-két százalékkal nõ, akkor a reálkereset csak 16,3 százalékkal nõ. Azt hiszem, a 33 ezret keresõk vannak többségben, de ha megnézzük az elõbbi példát egy havi bruttó 150 ezer forintos keresetû ember esetében, akkor az A-táblázat esetében az õ elvonásai majdnem 64 ezer forintot fognak kitenni, nettó keresete - reálértéket mondok - a 76 ezernél valamivel több lesz. Ha a B-táblázatot nézem, akkor az õ 150 ezer forintjából az elvonás valamivel több mint 82 ezer forint lesz és a reálértéke valamivel több, mondjuk 54 ezer forint. Ha pedig ennek a 150 ezer forintnak a C-verzió szerinti elvonását nézem, akkor ez 2500 forint híján majdhogynem 100 ezer. Itt a reálérték 65-66 ezer forint.
A konkrét táblázatokkal, ha vannak - most már nem tudom, vannak-e és milyen táblázatok, hány 1/A, 1/B stb. -, nem is szeretnék foglalkozni, a tény azonban ezeknek a fényében az, hogy a középrétegeknél változatlan bruttó jövedelem mellett közel 30 százalékkal csökken keresetük vásárlóértéke és a nominálisan inflációkövetõ keresetek mellett is valamivel több mint 13 százalékkal csökken a reálkereset.
A személyi jövedelemadó emellett nem valorizálja a gazdaságpolitikai szempontból nagy jelentõségû, a felhalmozást segítõ kedvezményeket. Egy kedvezményrõl - mint említettem - a végén szeretnék szólni. Ugyanakkor több képviselõtársam, kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt szóltak már arról, hogy itt egy nagyon határozott deklaráció történik - mellesleg teljes szerény egyetértésem mellett - a feketézõk elleni fellépésre, illetõleg ennek a meghirdetésével ez a szándék markánsan megnyilvánul, azonban számos olyan alapvetõ jogelvet is sértõ rendelkezés is van benne, amelyek a - hogy mondjam közhasznú szóval - a nép nyelvén a becsületes kisembert fenyegetik legjobban. Erre példaként az 1. § (4) bekezdését lehet idézni, amely az adózóra hárítja a bizonyítási terhet. Azt hiszem, a pénzügyminiszter úr általam idézett gondolata "Ki a nemzeti hõs? Az, aki fizet vagy az, aki kibújik alóla?" éppen egy olyan beszélgetésbõl volt való, amelyben a bizonyítási teher volt az egyik fõ téma.
Emellett az 1. § (5) bekezdése pedig a szubjektív megítélésre ad teljes lehetõséget és súlyosan diszkriminál a két adótábla, elsõsorban a bérbõl élõk esetében. Ugyanakkor úgy tûnik, a személyi jövedelemadó legjobban mégiscsak az egyéni vállalkozókra "neheztel", a veszteség elhatárolása a 22. §-ban voltaképpen visszalépés a '88 elõtti idõkre. A bizonyítási teher ebben az esetben is a vállalkozókra hárul, ami lényegében lehetetleníti az átalányadózást. '96-tól megszünteti a társasági adózást az egyéni vállalkozóknál, bár újabb híradások szerint ebben az álláspontban kormányzati módosulás is várható.
Továbbá: rendkívüli szûkítés következik be az adókedvezményeknél és így bizonyos jövedelmek elvileg kétszer adóznak. Például a tb-befizetés személyi jövedelemadóval terhelt, a munkavállalói járulék személyi jövedelemadóval terhelt, ami a teljes bérbõl és fizetésbõl élõk körénél jelentõs adóalap- növekményt eredményez.
Úgy tûnik - a szakértõk szerint -, hogy semmiféle lépés nem történik az inflációs hatások kiküszöbölésére. Csökken a reálkereset és úgy tûnik, az adótáblák inflációhoz való igazítása nem történik meg, sõt az "új törvény új tábla" elv jelenik meg inkább. Továbbá: az elvonást az adóelõleg-fizetés szabályaival is felerõsítik, ide a 45. § (1) bekezdése idézhetõ a 40 százalékos adóelõleggel és különösen kirívó, hogy a munkáltató az adott havi és még 50 százalék adóelõleget fizet, azaz tulajdonképpen a ki nem fizetett bérre is beszedik az adóelõleget.
Összességében az a véleményem, hogy a személyi jövedelemadó - lehet, hogy egy nem annak szánt, de - voltaképpen egy elég erõteljes támadás a bérbõl és fizetésbõl élõk reálkeresete ellen és azzal fejezem be, amivel kezdtem, hogy várható egy olyan szolid, lápikuruc tömeges ellenállás és ezzel párhuzamosan az adómorál további szétesése.
Legyen szabad a legvégén utalnom egy benyújtott és majd a részletes vitában ismertetendõ módosító indítványomra a törvényjavaslat 37. §-ához, amely az összevont adóalap adóját csökkentõ kedvezményeket sorolja fel. Ahhoz kapcsolódik, azt kívánja kiegészíteni egy új elképzeléssel, amely szerint ennek a bizonyos összevont adóalapnak az adóját csökkentené a társasházban tulajdoni hányaddal rendelkezõ magánszemélynek a társasház-felújítási alap képzése céljából a ház számlájára történõ befizetésébõl legfeljebb egy 60 ezer forint összegû évi adóbefizetés 20 százaléka.
Ezt a javaslatot nemcsak azért tartom fontosnak, hogy a tulajdonosi morál erõsödjön, hanem azért is, mert elfogadása esetén a tulajdonosok érdekeltsége is növelhetõ volna a társasházak felújítása önerõs részének a növelésében, ráadásul a kivitelezések gyorsításában is, és azt hiszem, ez önkormányzati és városképi érdek is. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)