SEBÕK JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Mióta e törvényjavaslat vitája folyik - és itt nemcsak a parlamenti vitára gondolok, hanem a mûhelymunka vitáira is -, nem tagadtam, és most sem tagadom, hogy ez az egyetlenegy törvény az, amelyet mint kormánypárti képviselõ csak az ellenzéki képviselõ szemüvegén keresztül vagyok hajlandó vizsgálni és észrevételezni.
Jogosan teszik fel a kérdést nekem, hogy miért. Azért, mert ez az az egy törvény, amelyet titkosságánál fogva a mindenkori kormány bármikor jogellenesen tud felhasználni személyek vagy pártok ellen akkor, ha megfelelõ garanciákat nem építünk be ebbe a törvénybe. Azért, mert ez az a törvény, amelyet titkosságánál fogva az alkalmazók, a nemzetbiztonsági szolgálatok bármikor jogellenesen felhasználhatnak személyek megfigyelésére, zavarására.
Nekem azóta, mióta ezt a törvényjavaslatot megismertem - bár az elsõ változat óta már módosítása történt -, több észrevételem van, mert nem tartom kielégítõnek azokat a garanciákat vagy azokat a gátakat - bár vannak benne -, amelyekrõl én szóltam az elõbb, hogy mindezeket megakadályozzuk. Ezért módosító javaslatokat nyújtottam be, amelyek közül csak a leglényegesebbekrõl fogok szólni, mert hiszen a többit úgyis a részletes vitában indokolnom kell.
A legnagyobb gondom nekem ezzel a törvényjavaslattal az, hogy ha már új törvényt alkotunk, akkor miért nem vállaljuk a mai, megváltozott kor igényének és követelményének megfelelõ, mondhatnám úgy is, hogy a Nyugathoz igazodó törvény megalkotását. Igaz - felelnek ezzel nekem többen -, hogy szükséges a törvény gyors megalkotása, mert ma már nem biztosított a biztonsági szolgálatoknak a törvényes mûködése.
(10.30)
Ezt elismerem. De azt is ismerjék el, hogy ha a szolgálattól nem függõ, de a szolgálatokat ismerõ és azokhoz értõ csapatot vagy csapatokat bíznak meg a reform kidolgozásával - mert itt reformról van szó -, azt március óta akár már több változatban is elénk tudták volna tenni, és a parlament a megfelelõ változatok közül a legjobbat el tudta volna fogadni.
Csak halkan teszek meg két megjegyzést, anélkül, hogy bárkit megsértenék. Az egyik: azért azt tudomásul kell venni, hogy a demokráciákban mindig a politika szabja meg a követelményt, és az apparátus azt köteles végrehajtani. Én egynéhány kevés - ezt is hozzá kell tennem az igazság kedvéért - törvényben vagy határozati javaslatban ennek az ellenkezõjét látom. Azaz: az apparátus szabta meg a követelményt, és sajnos a kormány, de még inkább sajnos, hogy a parlament jóváhagyta.
A másik: azt tudomásul kell venni, hogy az apparátus soha nem tudott és ezután sem fog tudni reformkoncepciót kidolgozni, ha abban érdekelt vagy érintett, hiszen ez számos érdekét sértheti.
(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyûlés alelnöke foglalja
el. - Nahimi Pétert a jegyzõi székben dr. Kiss Róbert váltja fel.)
Ennek érvényesülését látom én többek között - amit már több képviselõtársam felvetett, de a miniszter úr az expozéjában is szólt róla - a szolgálatok mennyiségében. Azzal én teljes egészében egyetértek, hogy ezt csökkenteni kell, mert hiszen ha a nyugati tapasztalatot vesszük, és nem megyek tovább, csak Ausztriáig - nem akarom az idõt pazarolni -, ott két szolgálat elegendõ, akkor nekünk miért kell négy plusz egy?!
Vagy ennek a hibának tudom be, hogy nem tudom, hány bizottsági - honvédelmi bizottsági vagy albizottsági - ülésen még nem tudtuk az úgynevezett koherenciazavart kiküszöbölni, mert azt mégiscsak tudomásul kell venni, hogy a kormány benyújtott egy törvényjavaslatot, amely ellentétben áll - néhány szakaszában, néhány szakasza bekezdésében - a honvédelmi törvénnyel. És ezt ma még nem sikerült kiküszöbölni! Errõl én ezért nem is vagyok hajlandó módosító javaslatot benyújtani, mert a kormánytól várom, hogy javaslatával ezt a koherenciazavart kiküszöbölje.
Milyen garanciákra, fékekre gondolok én - és most már erre térek rá -, amiket még szükségesnek érzek a törvényjavaslatba bedolgozni? Azt a szakaszt, amely azt tárgyalja, hogy az Országgyûlés a szolgálatokat a nemzetbiztonsági bizottság útján ellenõrzi, feltétlenül szükségesnek tartom kiegészíteni azzal, hogy a nemzetbiztonsági bizottság elnöke mindenkor csak ellenzéki képviselõ lehet. Majd amikor késõbb erre visszatérek, meg fogják látni, hogy milyen fontos garancia ez.
A másik ilyen: "a miniszter irányító jogkörében". Feltétlenül ki kell egészíteni a 11. § (2) bekezdésének a) pontját, és törvényben elõírni, hogy a miniszter nem adhat személyek vagy bejegyzett pártok megfigyelésére utasítást. Ugyanezt segíti elõ a fõigazgatók feladatának egy ponttal történõ kiegészítése, mégpedig azzal, hogy ha a szolgálat jogellenes tevékenységre kap utasítást, azt köteles megtagadni és azonnal jelenteni a nemzetbiztonsági bizottság elnökének.
Van itt egy olyan alpont, amely azt tárgyalja, hogy amikor jogellenes tevékenységet észlel, feltételez a nemzetbiztonsági bizottság, akkor mi a teendõ, illetve kéri a minisztert, hogy folytasson le vizsgálatot. Én azt mondom, hogy amikor feltételez, akkor valóban hagyjuk úgy, hogy a minisztert megkéri, folytassa le a vizsgálatot, és a vizsgálat eredményérõl tájékoztassa a bizottságot. De amikor már jogellenes tevékenységet észlel a bizottság, akkor én már, kérem, nem fogadhatom el azt, hogy újra csak a miniszter kapjon erre megbízást, hanem igenis, a bizottság döntsön, és a bizottság folytassa le a jogellenes tevékenységgel kapcsolatos vizsgálatot.
Kérem, én tudom azt - mivel negyven évig nagyon szigorú függelmi rendben éltem -, hogy mit lehet "házon belül", úgynevezett kalap alatt elsimítani, elintézni úgy, hogy errõl még a közvetlen elöljáró sem szerez tudomást. De itt már jogellenes tevékenységrõl van szó, amelyet a bizottság észlel! Ezt már nem hagyhatja a bizottság szó nélkül.
Ugyancsak van egy olyan rész, amikor a szolgálat munkatársa jogellenes mûködést észlel, és úgy folytatódik, hogy akkor jelentést tehet a miniszternek. Itt is azt mondom, hogy ha már maga a munkatárs - akinek azért tisztában kell lenni a törvény elõírásával vagy az egyéb jogszabályok elõírásaival - észleli a jogellenes tevékenységet, akkor már ne a miniszternek tegyen jelentést, hanem tegyen jelentést a nemzetbiztonsági bizottság elnökének.
Nos, ennek alapján most már lehet azt látni, hogy miért fontos és szükséges, hogy a nemzetbiztonsági bizottság elnöke mindenkor ellenzéki képviselõ legyen. Ugyanis az ellenzéki képviselõ egészen biztosan nem fogja szó nélkül hagyni ezeket, nem fogja hagyni azt, hogy ezek elsimítódjanak házon belül. Megtesz minden intézkedést arra - akár a parlament útján, ha nem tudja, a sajtó útján, de mindenféleképpen - hogy ezek a jogellenes tevékenységek megszûnjenek.
Van még észrevételem, és ez is a gátakat célozza kibõvíteni. Az 59. § (2) bekezdése arról ír, hogy a kivételes eljárás esetén akkor is haladéktalanul meg kell szüntetni a titkos információgyûjtés folytatását, ha az engedélyezõ nem engedi, és ebben rendelkezik arról, hogy ebben az esetben, ami adatot nyertek az információgyûjtés során, azt a vonatkozó törvényi elõírások szerint haladéktalanul meg kell semmisíteni. Ezt azonban én kiegészíteném azzal - és ez védi az állampolgár érdekét -, hogy akkor is meg kell semmisíteni ezeket az adatgyûjtés során nyert információkat, ha az adatgyûjtés befejeztével bizonyítást nyert, hogy szükségtelen volt az elrendelése. Mert ekkor sem lehetséges, hogy az adott személyrõl, aki ezek szerint ártatlan - hiszen szükségtelen volt az eljárás -, bármiféle adatok maradjanak a titkosszolgálatoknál.
Még egy észrevételt teszek, amellyel kapcsolatban csodálkozom, hogy nem ellenzéki képviselõtársaim tették meg. Ugyanis itt nem másról van szó, mint a pártok önállóságáról, véleményezési szabadságáról - és sorolhatnék még több mindent.
(10.40)
Ugyanis arról van szó ebben a szakaszban, amikor a nemzetbiztonsági bizottság tagjainak az ellenõrzése során valamelyik személynél kockázati tényezõ áll fenn. Igaz, a személlyel közlik, ha nem lép vissza, akkor a frakcióvezetõjével, s ha a frakcióvezetõ vagy a frakció nem dönt arról, hogy visszahívják, akkor, ha a nemzetbiztonsági bizottság nincs megválasztva, az Országgyûlés elnökét, ha a nemzetbiztonsági bizottság felállt, akkor a nemzetbiztonsági bizottságot jogosítja fel a törvényjavaslat a döntésre.
Én azért nem tartom ezt így helyesnek, mert nem hiszem, hogy van vagy lesz olyan párt, amelyik nem fogja fel e tekintetben a kellõ felelõsségét, és ha a jelölt nem lép vissza, akkor nem fogja visszahívni. De ha mégis megtörténne, hogy a frakció figyelmen kívül hagyja a kockázati tényezõt és ennek ellenére sem hívja vissza, akkor is azért a frakció felelõs mint önálló, a választópolgárok bizalmából bekerült párt, amelynek olyan döntési szabadsága van, hogy azt nem vállalhatja fel akár a házelnök, akár a nemzetbiztonsági bizottság. Nekem ez a véleményem, mert ez véleményem szerint sérti a pártok önállóságát, sérti a döntési szabadságát.
Az elmondottak ellenére ne gondolja azt senki, hogy módosításaimmal a szolgálatok mûködését kívánom lehetetlenné tenni vagy gátolni az eredményes munkavégzést. Szó sincs errõl, hiszen ha elolvasták módosító javaslataimat, látják, hogy egyik sem irányul erre.
Én is azt szeretném, ha olyan felderítõ szolgálatunk lenne - nevezzem így az Információs Hivatalt és a Katonai Felderítõ Hivatalt -, amely nagy biztonsággal tudja szolgáltatni azokat az adatokat, amelyek az ország vezetése számára szükségesek a különbözõ döntések meghozatalához.
Én csak egy egyszerû példával illusztrálom. Ha a mindenkori miniszterelnök kimegy egy országba tárgyalni, akkor ez a titkosszolgálat - természetesen ha a miniszterelnök úr, felkéri erre -, a kiutazás elõtt néhány nappal már tálalná, hogy kérem, miniszterelnök úr öntõl abban az országban ezekre és ezekre várják a választ; önnek erre és erre ezt a választ szükséges adnia, mert ezt a választ várják. Tehát végeredményben olyan képbe kell helyezni a tárgyaló miniszterelnököt, hogy ne jöjjön zavarba, illetve ne érjék váratlanul a kérdések. Akár neki teszik fel a kérdéseket, akár neki van kérdése, nagy biztonsággal tudja, hogy milyen válasz következik.
Olyan biztonsági hivatalokat szeretnék, amelyek azt a személyt vagy veszélyt, akik és amelyek veszélyeztetik az ország biztonságát, a lakosságot, a lakosság érdekeit vagy az anyagi javakat, fel tudnák deríteni, hiszen az a feladatuk, hogy óvjanak.
Természetesen itt ügyelni kell aztán arra is, hogy ezek a törvények valóban hozzájárulnak a mûködéshez, még azáltal is, hogy amely szervek ellenõrzik õket, azoknak ne legyen mindenben jogosultságuk, hogy kérdéseket tegyenek fel. Nem hiszem, hogy feltétlenül szükséges lenne akár az Állami Számvevõszéknek, akár a nemzetbiztonsági szolgálatnak, hogy ezek a szolgálatok fedõvállalatokat, fedõszerveket hol létesítenek, kivel lépnek kapcsolatba, kinek mennyi pénzt fizetnek stb. stb.
Ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy teljessé tegyük a törvényt, és valóban, ezek a szolgálatok tökéletesen el tudják végezni, amire a törvény szerint is hivatottak .
Tisztelt Képviselõtársaim! Ezek voltak azok az észrevételeim és javaslataim is, amelyeket szükségesnek tartok a törvényben megjeleníteni, de amellett azt is mondom, hogy most már ne húzzuk sokáig e törvény tárgyalását, hanem zárjuk le, mert valóban el kell ismerni azt, hogy e törvény nélkül nem tudnak normálisan dolgozni a biztonsági szolgálatok. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)