WACHSLER TAMÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. A két perc nem ad lehetõséget arra, hogy minden nekem címzett kommentárra reagáljak, azért csak két rövid megjegyzést szeretnék mondani.
Az egyik az az, hogy nincsen kétségem afelõl, hogy Lusztig képviselõtársunk, amikor még a titkosszolgálatok munkatársa volt - ahogy ezt õ elmondta a hozzászólása elején -, akkor valóban lojálisan viselkedett a mindenkori kormánnyal. Továbbmegyek: biztos vagyok abban is, hogy az általam ismert titkosszolgálati vezetõk egytõl egyig lojálisak a mindenkori kormánnyal. Csakhogy garanciának ez roppant kevés. Az, hogy az általam ismert, meg hogy az ön által ismert titkosszolgálati embereknek eszébe sem jutna, hogy túllépjenek a törvényesség keretein. Azt kell megakadályozni, hogyha eszébe jutna, se tudja megtenni.
Ami pedig a titkosszolgálatok mûködésével kapcsolatos botrányokat, illetve a parlament ellenõrzési jogosítványait illeti: azt gondolom, vannak nemzetközi példák; hadd hozzak föl csak egyet. Amikor Amerikában kipattant az úgynevezett Irán kontrabotrány, ami egy rendkívül erõsen fedett, meglehetõsen csúnya titkosszolgálati manõvernek a nyilvánosságra kerülését jelentette, az azzal kapcsolatban elrendelt vizsgálatnál nem fordulhatott elõ az, hogy bármely titkosszolgálati vezetõ azt mondhassa a vizsgálódó bizottság ülésén, hogy kérem szépen, erre én nem válaszolhatok, mert védem az informátoraimat. Az más kérdés, hogy esetleg hazudott; az egy külön kérdés. De hogy a törvény nem ad neki lehetõséget arra, hogy megtagadja a választ, az biztos, és azt gondolom, hogy Magyarországon is ebbe az irányba kellene elmozdulni. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)