HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! A mai délelõtt a külügyi bizottságban egy konstruktív, hasznos és javaslatokban is gazdag tanácskozás zajlott a szomszédokkal való viszony kérdéseirõl, problémáiról. De ezen túlmenõen is szeretném tájékoztatni a tisztelt képviselõtársaimat, hogy az elmúlt hetek során több ízben foglalkoztunk a Szlovákiában mutatkozó legújabb jelenségekkel.
Hangsúlyozni szeretném a következõket - mint a Magyar Köztársaság miniszterelnöke -, hogy változatlan a kormánynak az a szándéka, hogy békében éljen a szomszédaival, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy ezzel is elõsegítsük a belsõ stabilitásunkat, országépítõ terveink megvalósítását; és azt hiszem, nem vitás az sem, hogy a jószomszédi viszonyt igénylik a nemzetközi partnereink is.
Az a jószomszédság, amely felé elindultunk, célja és egyben eszköze is a határon túl élõ magyarság jogai biztosításának, boldogulásuk elõsegítésének. Hangsúlyozni szeretném itt, a parlament nyilvánossága elõtt és a közvélemény számára, hogy ugyanakkor nincs olyan belpolitikai érdek, amelynek alárendelnénk azt a törekvésünket, hogy minden lehetséges eszközzel fellépjünk a magyarságot ért megkülönböztetésekkel szemben. Ez most különösen aktuális a pozsonyi parlament által elfogadott nyelvtörvény kapcsán.
Ezzel összefüggésben engedjék meg, hogy megerõsítsem a magyar kormány aggodalmát a pozsonyi parlament döntése miatt. Egyrészt ez a döntés súlyosan befolyásolja, terheli a magyar-szlovák kapcsolatokat, a magyar-szlovák jószomszédi viszonyt, és mint ismeretes, ennek a döntésnek a nemzetközi visszhangja olyan, amely mindenképpen problémákat okoz Közép-Kelet-Európa további megítélése szempontjából is.
Hangsúlyozni szeretném, hogy az elmúlt idõszakban - a nyelvtörvény elfogadása mellett is - javultak, fejlõdtek a magyar-szlovák kapcsolatok. Ez különösen vonatkozik a gazdasági kapcsolataink fejlõdésére, az árucsere- forgalom növekedésére, a közös beruházásokra és a vegyes vállalatok számának növekedésére. Ha nem is teljesen kielégítõ módon, de ideiglenesen mindenképpen biztosítva van a Szigetköz vízpótlása; elõsegítette a kapcsolataink fejlõdését, a lakossági érintkezéseket az új határátkelõhelyek megnyitása. Mindezekkel összefüggésben alá szeretném húzni, hogy az élet megerõsítette az alapszerzõdés szükségességét. Jól szavaztak azok a képviselõtársaim, akik ratifikálták a magyar-szlovák alapszerzõdést. (Zaj az ellenzék soraiban.)
Ez az alapszerzõdés tudniillik egy elvi keretet biztosít a jószomszédi viszony fejlõdéséhez, eszközt azoknak a külpolitikai törekvéseinknek a megvalósításához, hogy elérjünk egy történelmi megbékélést a szomszédainkkal. Ez az alapszerzõdés megfelel az európai normák azon követelményrendszerének, amely nélkül aligha lehet a fejlett országok közösségéhez csatlakozni. Végül, nem utolsósorban az alapszerzõdés a mai helyzetben is jogi eszközként szolgál a kétoldalú viszonyban keletkezett problémák, feszültségek oldásához és csökkentéséhez.
Meg kívánom egyébként jegyezni, hogy a nemzetközi szerzõdésekkel foglalkozó bécsi konvenció tiltja az olyan szerzõdésekkel szembeni fellépést, azok megsértését, amelyeket a felek már aláírtak. Tehát függetlenül attól, hogy a felek még nem ratifikálták, már egy aláírt szerzõdés is jogi erõvel bír a nemzetközi értelmezés szerint.
Ami az ominózus nyelvtörvényt illeti: egyértelmû, hogy jelentõsen korlátozza a kisebbségek jogilag biztosított gyakorlatát. A most elfogadott állami nyelvtörvény nem biztosítja a kisebbségi, így a magyar nyelv használatát a hivatalos érintkezésekben, a közigazgatásban, azokon a településeken, ahol a kisebbségek aránya meghaladja a 20 százalékot.
A nyelvtörvény több ponton ellentétes a szlovák alkotmánnyal; kisebb jogegyenlõtlenségeket tartalmaz és nehezíti a kisebbségek jogainak érvényesítését. De a nyelvtörvény ellentétes a Szlovákia által aláírt és a pozsonyi parlament által ratifikált nemzetközi dokumentumokkal is, így például az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezményében foglaltakkal.
S végül a nyelvtörvény ellentétes a magyar-szlovák alapszerzõdés szellemével is. Hangsúlyozni szeretném, hogy a nyelvtörvény vitáját, a nyelvtörvény elfogadását Szlovákiában komoly bírálatok is érték. Ez vonatkozik mindenekelõtt az egyes pártok vezetõinek megnyilatkozásaira, az egyházak kritikájára vagy pedig a többi kisebbség fellépéseire. De elmarasztalták a nyelvtörvény egyes kitételeit az Európa Tanács szakértõi is.
Megítélésünk szerint a nyelvtörvény beterjesztéséhez és elfogadásához feltehetõen belpolitikai okok - szlovák belpolitikai okok - vezettek. Mi az, amit mi tettünk és tehetünk az elkövetkezõ idõszakban is a nyelvtörvény kapcsán?
Amit alá szeretnék húzni, az az, hogy az ótátrafüredi megbeszélésen Meciar kollégámtól azt az ígéretet kaptam, hogy a tervezetet átadják az Európa Tanács illetékes bizottságának véleményezésre, és megerõsítette, hogy a véleményezés megtörtént. Természetesen szóvá tettük azt, hogy ismereteink szerint nem ugyanarról a szövegrõl van szó, tehát nem ugyanazt a tervezetet adták át a szakértõknek, mint amit végül a parlament elfogadott.
Megegyeztünk abban is, hogy az Európai Tanács szakértõivel közösen konzultálunk. Mindezek után, amikor kevésnek bizonyultak ezek az eljárások, november 9-én levélben fordultam Meciar miniszterelnök úrhoz, amelyben felhívtam a figyelmét az alapszerzõdés ellentmondásaira, tarthatatlan kitételeire és kértem azok orvoslását.
(15.10)
Errõl folytattuk a vitát november 10-én, a szlovák miniszterelnök kezdeményezésére zajlott berlini megbeszélésen is. És végül november 16-án a kormány nyilatkozatot fogadott el a nyelvtörvény kapcsán. Hangsúlyozni szeretném, hogy a kormány és képviselõinek reagálása határozott volt, ugyanakkor mértéktartó is. Mértéktartó abban az értelemben, hogy figyelembe vette és alkalmazta az ilyen esetekre az európai stílus és az európai normák követelményeit.
Ez a magatartás jellemzi a következõ szándékainkat is:
Elhatároztuk, hogy egyrészt tájékoztatni fogjuk a kialakult helyzetrõl és a nyelvtörvénnyel összefüggõ kifogásainkról az Európai Unió és a NATO képviselõit. Utasítjuk Brüsszelben dolgozó diplomatáinkat, hogy hasonlóképpen tájékoztassák az Európai Unió bizottságait. Javasolom egyébként az Országgyûlés külügyi bizottságának, hogy hasonló tartalmú tájékoztatást juttasson el az Európa Parlamenthez.
Megtettük a szükséges lépéseket az Európa Tanács illetékes bizottságai felé, és javaslom, hogy hasonló módon a parlament külügyi bizottsága, illetve illetékes bizottságai lépjenek az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlése felé. Fel kívánjuk kérni az EBESZ kisebbségvédelmi fõbiztosát, hogy vizsgálja meg a kialakult helyzetet. És végül az a szándékom, hogy levélben fordulok azokhoz az állam- és kormányfõkhöz, akik a párizsi stabilitási konferencia elõtt az alapszerzõdés aláírásának szándékát üdvözölték: Clinton amerikai elnökhöz, Kohl német kancellárhoz, a francia vezetéshez, Santershez, az Európa Tanács miniszteri bizottsága elnökéhez és Felipe Gonzálezhez, az Európai Unió soros elnökéhez.
Összefoglalva: hangsúlyozni szeretném, hogy a magyar diplomácia, a magyar külpolitikai kormányzat határozott ezeknek a negatív, számunkra rendkívül súlyos és aggasztó jelenségek elleni nemzetközi fellépésekben. Ugyanakkor azt is alá szeretném húzni, hogy megítélésünk szerint nincs szükség érdemi változtatásokra a magyar külpolitikában, illetve a jószomszédságot szolgáló politika folytatásában.
Tisztelettel kérek mindenkit, hogy az üggyel kapcsolatban ne keltsünk hisztériát! Rendkívül fontos a felelõsségteljes megnyilatkozás. Rendkívül fontos, hiszen ennek az ügynek a kapcsán is a nemzetközi közvélemény nemcsak a szlovákiai döntést, nemcsak a szlovákiai reagálásokat, hanem a magyarországi megnyilatkozásokat is figyelemmel fogja kísérni. És nem lenne jó az sem, ha elbizonytalanítanánk a határon túl élõ magyarságot.
Nekünk határozott meggyõzõdésünk, hogy a szlovákiai nyelvtörvény vagy a romániai új oktatási törvény nem az az út, amellyel a fejlett demokratikus Európába el lehet jutni. S ezt az álláspontunkat minden nemzetközi fórumon és a kétoldalú kapcsolatokban is kifejezésre juttatjuk. Ugyanakkor rendkívül fontos a higgadt, nyugodt, konstruktív magatartás, mert nem akarunk újabb nagy súlyú feszültséget belevinni a közép-kelet-európai térséggel összefüggõ megítélésbe.
Mi arra számítunk, hogy a szomszédos országok józan politikai erõivel, képviselõivel megegyezésre fogunk tudni jutni ebben a nagyon nehéz kérdésben is. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)