HORN GYULA miniszterelnök: Igen, köszönöm. Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Azért hivatkoztam már a bevezetõben is a külügyi bizottságban folytatott mai tanácskozásra, mert ott az ellenzék körébõl is, ellenzéki képviselõk részérõl is sok higgadt, árnyalt elemzésen nyugvó megállapítás hangzott el. Ezt azért szeretném aláhúzni, mert ezen az alapon lehet elõrelépni a szomszédokkal való viszony és a külpolitikánk más területein.
Aki egy picit is gondolkodik, és nem az indulatai ragadják el, az tudja, hogy sok évtizedes problémákról van itt szó; nagyon súlyos feszültségekrõl, amelyek még az elsõ világháború elõtt, de azt követõen is keletkeztek. És nem volt Magyarországon olyan kormány, amely ezeket a feszültségeket, problémákat meg tudta volna oldani. Elsõsorban azért nem, tisztelt képviselõtársaim, mert ami a szomszédos országokban történik, az csak részben függ tõlünk, alapvetõen a szomszédos országok politikai erõin, kormányzatain, parlamentjein múlik, hogy mi történik.
Itt már elhangzott a '91-es romániai alkotmányra való hivatkozás. Hadd erõsítsem meg én is, hogy annak idején hogyan próbáltunk mint akkori ellenzék a kormánnyal együtt föllépni és diplomáciai akciókat folytatni annak érdekében, hogy változtassák meg annak a kisebbségek elleni kitételeit. Nem sikerült. És nemigen kaptunk ehhez támogatást. Az is nyilvánvaló, hogy a szomszédos államokban folyamatosan szûk bel- és pártpolitikai érdekek javára akarják fölhasználni a kisebbségekkel szembeni fellépést. Ezt is tudja mindenki, aki foglalkozik külpolitikával vagy egyáltalán politikával.
Nekünk sem volt semmiféle illúziónk abban, hogy 15 hónap alatt mi alapvetõ változást érünk el a viszonyban. De, tisztelt hölgyeim és uraim, menjünk azon az úton, hogy konfrontálunk, hogy tovább feszítjük a viszonyt? (Közbeszólás a jobb oldalon: Tegyük fel a kezünket?) Menjünk el egy olyan úton, amely elvezethet a Kárpát-medence lángba borulásához? Ez nem a mi útunk. (Közbeszólás a jobb oldalon: Nem is javasolom.) És hangsúlyozni szeretném: a konfrontáció politikája nemcsak nekünk és a szomszédságban élõ magyarságnak okozna jóvátehetetlen károkat, hanem elszigetelne bennünket a civilizált világtól. Legyenek szívesek már ezt is figyelembe venni. És éppen azért határozottan visszautasítom azt a feltételezést és véleményt, hogy a kormánynak a szomszédokkal folytatott politikája csõdöt mondott volna. Egyszerûen nem igaz, és nem így érti sem az ottani magyarság, sem pedig a külföldi partnereink, ha már képtelenek vagyunk a tisztelt ellenzék egyes képviselõit jobb belátásra bírni ezzel a politikával kapcsolatban.
Hadd emlékeztessem önöket arra is, hogy Rabin miniszterelnök meggyilkolásához többek között az a közhangulat is elvezetett, amikor a szélsõségesek nemzetárulónak, a zsidó nép érdekei elárulásával vádolták Rabin miniszterelnököt, mert ki akart békülni, történelmi megbékélést akart az arabokkal. Ez is egy közhangulatot teremtett, amelyben a szélsõségek csak virágozni tudnak. (Taps a bal oldalon.)
Ezért is voltam szíves fölhívni az önök figyelmét, hogy mennyire fontos, hogy milyen megnyilatkozásokat tesznek. Nemcsak a kormányzatnak van ebben felelõssége, hanem minden parlamenti képviselõnek is.
Egyetértek Surján Lászlóval abban, hogy célul kell tûznünk mindazt, ami akár a kisebbségekkel összefüggõ nyelvvédelmi törvény megalkotását jelentheti, mind pedig azt, hogy további nemzetközi kötelezettségekre késztessük a szlovák parlamentet és a kormányzatot. Ebben az irányban is teszünk erõfeszítéseket.
Végül még valamit: megítélésem szerint a magyar külpolitikában nem fordulatra van szükség. A magyar külpolitikában folyamatosan arra van szükség, hogy figyelembe vegyük a realitásokat, és a változó helyzethez igazítsuk a politikai magatartásunkat. Ezt tesszük, és ehhez próbáljuk fölhasználni azt a jelentõs nemzetközi tekintélyt, amelyet ez az ország, önök mindannyian a nemzetközi közvéleményben élveznek. De illúziónk ne legyen. Hangsúlyozom ismételten: a magyar kormány minden eszközt alkalmaz, ami összhangban van az európai normákkal és követelményekkel, hogy segítsen, javítson a határon túl élõ magyarság helyzetén. De hangsúlyozni szeretném, a szíves figyelmükbe ajánlom, hogy rendkívül nagy figyelemmel kísérnek minden olyan megnyilatkozást, amely a szomszédokkal kapcsolatban Magyarországon megjelenik felelõs politikusok részérõl.
(15.50)
És ahhoz kérem a hatpárti egyetértést, a konzultációk gyakorlatának a folytatását, hogy próbáljunk békében élni a szomszédainkkal, mert ez segíti a határon túl élõ magyarság és a mi boldogulásunk ügyét is.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánykoalíció padsoraiban.)