DR. PUHA SÁNDOR, az önkormányzati és rendészeti bizottság elõadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az 1644. számú törvény három területet ölel fel, három területrõl fogalmaz meg módosításokat. A társadalombiztosítási részrõl képviselõtársam az elõbb szólt, a munka törvénykönyvére vonatkozó részrõl nyilván a foglalkoztatási bizottság elõadója fog szólni.
Nálunk a bizottságban a gyógyszertárak létesítésérõl és mûködésérõl szóló rész, a 24-25. § váltott ki vitát, nyilván azért, mert ez tartozik az önkormányzati bizottság kompetenciájába. A bizottság végül vita után, 4 ellenszavazat és 2 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot.
Mirõl is szól ez a törvény tulajdonképpen, hogyan született meg és miért fontos? Errõl szeretnék néhány szót szólni, és ezek köré próbálom a bizottsági vitában elhangzott véleményeket csoportosítani.
A '94. évi LIV. törvény a gyógyszertárak privatizációjáról tulajdonképpen még annak szellemében rendelkezik, hogy ez a vagyon állami vagyon, így ír elõ határidõt és így ír elõ kötelezettségeket a privatizációra vonatkozóan. '94 decemberében fogadta el az Országgyûlés azt a törvényt, amely az önkormányzati törvény 107. § 2/b pontjában az önkormányzatok tulajdonába adja a gyógyszertárakat. Ennek értelmében, ennek szellemében nem nagyon érhetõ, hogy a parlament miért ír elõ az önkormányzatok részére az õ vagyonukra vonatkozóan határidõt és privatizációt.
A határidõt mindenképpen módosítani kell, el kell törölni a '95. december 31-ei határidõt. Nyilvánvaló, hogy ez nem tartható, az önkormányzatok nagy többségénél ezt nem fogják tudni betartani. A vagyon privatizálására vonatkozó résznél pedig valóban semmi nem indokolja azt, hogy az Országgyûlés írja elõ az önkormányzatoknak a privatizációs kötelezettséget. Hiszen végül is a hozzátartozói személyi jog alapján például a privatizáláskor vagyonhoz jutó gyógyszertár-tulajdonos, aki esetleg nem a patikus lesz, ha a személyi jogot elveszíti, például meghal, tehát egy másik ember hozzátartozói személyi jog címén a patikát tovább mûködtetheti, ha megfelel azoknak a feltételeknek, amiket a gyógyszertári törvény itt elõír.
Semmi nem indokolja, hogy ugyanezt a jogot megtagadjuk az önkormányzatoktól is, hiszen végül is tulajdonosként, bérletként vagy üzemeltetési szerzõdéssel lehet a patikát, a gyógyszertárat mûködtetni. Az önkormányzatok a vagyonukról igenis saját körben, saját felelõsségükre dönthetnek. Valószínû, hogy a gyógyszertárak jelentõs részét így is el fogják adni, magántulajdonba fogják adni, azonban lesznek olyan gyógyszertárak, amelyek nem kelendõek, amelyeknek az üzemeltetése nem biztos, hogy nyereséges. Itt az önkormányzat kötelezettsége úgyis megmarad a gyógyszertár mûködtetésére. Itt meg kell találni azt a módot, azt a lehetõséget, hogy az önkormányzat más módon, tehát nemcsak a patika eladásával, privatizálásával mûködtethesse a gyógyszertárat.
Ekörül alakult ki vita tulajdonképpen, és az önkormányzati bizottság többségi véleménnyel - amihez ellenzéki képviselõk is csatlakoztak - támogatta ezt az álláspontot, illetve az általános vitára való bocsátását, az általános vitára való alkalmasságát ennek a törvényjavaslatnak.
(17.50)
Hogyan született meg tulajdonképpen ez a törvényjavaslat? A budapesti önkormányzat petícióval fordult az önkormányzati bizottsághoz, illetve a parlamenthez. Az önkormányzati bizottság október hónapban tárgyalta ezt a témát, és ennek alapján született meg a kormánynak ez a törvényjavaslata, ami most a parlament elé került. Mivel a bizottság döntõ többsége vitára alkalmasnak tartotta ezt a törvényjavaslatot, mi a magunk részérõl és én a magam részérõl szintén javaslom a parlamentnek, hogy tûzzük napirendre, ha szükséges, módosító javaslatokkal jobbítsuk a törvény tervezetét és utána a parlament fogadja el. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)