DR. KRISTÓF ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Elöljáróban engedjenek meg annyi általános megjegyzést, hogy Brúszel László képviselõtársammal az Art.-hez tizenkét módosító indítványt terjesztettünk elõ, és ezeknek az indítványoknak a bizottsági vitája lezajlott.
Az ajánlás tartalmazza azt, hogy a tizenkét indítványból az alkotmányügyi bizottság tíz indítványunkat támogatta. Sajnálattal észleltük azt, hogy az egyéb bizottságokban elvétve sem kapott támogatást olyan javaslatunk, amelyet az elõterjesztõ nem támogatott volna. Ezt azért tartom problémának, mert ahogy Brúszel képviselõtársam az elõbb említette, indítványaink zöme garanciális jellegû módosításokra irányult. Hiszen egyetértünk azzal, hogy az adóhatóság fokozott lehetõséget kell hogy kapjon az adóeljárás során, szigorítani kell magát az eljárás menetét, de határozott az a véleményünk, hogy ehhez képest a megfelelõ garanciákat is mellé kell tenni.
Az ajánlás 30. pontja kicsit bonyolultan van fogalmazva, köznapi nyelvre fordítva azt tartalmazza, hogyan kell levonni a személyi jövedelemadó-elõleget abban az esetben, ha a jövedelemhez hozzájutó magánszemély nem rendelkezik azzal az adóazonosító jellel, amely a törvény 12. §-a szerint neki rendelkezésére kellene hogy álljon. Itt a többi módosító indítványunktól eltérõen nem garanciális problémákat észleltünk. Észrevételünk az, hogy ez nem eljárásjogi szabály, nem eljárásjogi rendelkezés, kifejezetten adómértékre, adóalanyokra vonatkozik. Úgy érezzük, hogy ennek mint anyagi jogi rendelkezésnek a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényben lenne a helye. Ennek megfelelõen az szja jelenlegi szabályozási rendszerébe - utánanéztünk - nagyon szépen beillik, beilleszthetõ, hiszen az szja-elõleg levonásának egyéb szabályait is a most tárgyalás alatt lévõ T/1571. számú törvényjavaslatnak a 47. §-a hat bekezdésen keresztül tárgyalja, ez a (7) bekezdés szervesen oda, az anyagi jogi rendelkezések közé illik. Hogy egy példával próbáljam a helyzetet érzékeltetni: talán ahhoz lenne hasonlítható a jelen helyzet, mintha, mondjuk, a büntetõeljárásról szóló törvényben a tanúról szóló rendelkezések végén egy oda nem illõ szakaszban, mondjuk, a hamis tanúzás törvényi tényállását szabályozná a jogalkotó. Ehhez hasonló megítélésem szerint a mostani helyzet, és úgy ítéljük meg Brúszel László képviselõtársammal, hogy mind a gyakorlati alkalmazást, mind pedig a jogászi... - hogy mondjam... - szépérzéket is elõsegítené az, hogyha támogatást nyerne ez a javaslatunk. Köszönöm szépen.