DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Balsai István most jött ide hozzám fölhívni a figyelmemet, de tulajdonképpen ezért is jelentkeztem.
A 36. pont végén egy megjegyzés utal csak arra, hogy a módosító javaslatot az alkotmányügyi bizottság támogatja, ha nem kerül elfogadásra az alkotmányügyi bizottságnak az ugyanezen törvényjavaslati rendelkezés elhagyására tett indítványa.
(20.00)
Föl szeretném hívni a figyelmet, hogy ez kimaradt a jelentésbõl, ugyanis az alkotmányügyi bizottság valóban elfogadott egy olyan bizottsági módosító javaslatot, amely szerint a 48. § (4) bekezdése maradjon el. Ezzel kapcsolatosan szeretnék néhány szót szólni.
Ez a tervezett rendelkezés a következõket tartalmazza: az adóhatóság folyamatosan nyilvánosságra hozza azoknak az adózóknak a rendelkezésre álló azonosító adatait, akik, amelyek bejelentkezési kötelezettségüknek nem tettek eleget vagy hamis, illetve hamisított adatokat tartalmazó bizonylatot bocsátottak ki. Az alkotmányügyi bizottságban elõször próbáltuk ezt a tervezett törvényi rendelkezést javítani, méghozzá olyan értelemben, hogy módosító indítványok is javasolták, hogy ebbe valamiféle jogorvoslati rendszert, garanciákat kellene beépíteni, hiszen itt még olyan rendelkezés sincs, hogy jogerõs határozat alapján lehet például ezeket az adatokat közölni.
Az alkotmányügyi bizottságban a vita végén odáig jutottunk el, hogy a bizottság többsége - és itt a kormánypárti többség dominált - nem látta megoldhatónak ezt a kérdést, és az volt a javaslata, hogy ezt a rendelkezést felejtsük el, mert igazán jól megfogalmazni aligha lehet. Ugyanis - szélsõséges példát mondok - ha valaki elfelejti súlyadóra bejelenteni a gépkocsiját, mondjuk, a város köztiszteletben álló valamelyik polgára gondatlan volt, e bejelentkezési kötelezettségének nem tett eleget, máris megjelenhet a neve - mintegy szégyentábla-szerûségen, pellengéren -, hogy õ egy ilyen fontos kötelezettségét elmulasztotta.
Hasonló a helyzet a bizonylatokkal is. Ugyanis az is hamis tartalmú bizonylatnak minõsül, hogyha például egy címet elírnak a bizonylaton, mert ott is már a bizonylat tartalma nem felel meg a valós adatoknak. Megértettük azt a szándékot, hogy valóban a súlyos eseteket kellene szankcionálni. Ez a tervezett rendelkezés azonban mindent szankcionál, valamennyi téves adatot - amelyik tartalmilag hamisat is jelenthet - és bármiféle bejelentési kötelezettséget - mert a törvény szövege kijelentõ módban fogalmaz - kötelezõen nyilvánosságra kéne hozni.
Az volt az alkotmányügyi bizottság véleménye, hogy ez a megszégyenítõ jellegû nyilvánosságra hozatal ebben a formájában valószínûleg alkotmányos alapjogokat sértene, és az alkotmányos alapjogokkal szemben nem áll olyan nyomós érdek - akár az adózással kapcsolatos érdek is -, amely ezt indokolná. Éppen ezért az volt az alkotmányügyi bizottságban végül is az álláspont, hogy ebben a formában, ahogy a kormány elõterjesztette ezt a (4) bekezdést, ezt a rendelkezést nem szabad a törvénybe beemelni. Ugyanakkor az alkotmányügyi bizottságban megfogalmazódtak olyan vélemények, hogy valamiféle finomított változatban, például a jogsértés súlyát igazán reprezentáló magasabb értékhatár mellett, továbbá a garanciák beépítésével - tehát hogy például csak jogerõs határozatot lehessen így nyilvánosságra hozni - biztosítani ezzel szemben valamiféle jogvédelmet. Tehát ilyen garanciális rendszer kiépítése mellett lenne ez valamilyen formában elfogadható. Nem lenne szerencsés, hogy egy ilyen új jogintézmény azonnal az Alkotmánybíróságnál kössön ki - és nagy valószínûséggel ez a megfogalmazás nem állná meg az Alkotmánybíróság próbáját. Ezért az alkotmányügyi bizottságnak az volt elsõsorban az álláspontja, hogy ezt a (4) bekezdést a törvényjavaslatból hagyjuk el.
A Brúszel László és Kristóf István által javasolt kiegészítõ szöveget, amely a garanciákat próbálta beilleszteni ebbe a szövegbe, az alkotmányügyi bizottság másodlagosan támogatta, tehát arra az esetre, ha mégiscsak ez a törvényszöveg valahogyan bekerülne magába a törvénybe. Az alkotmányügyi bizottság többségének az volt a véleménye, hogy ezt a rendelkezést lehetõség szerint ne illesszük be.