MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egészen röviden szólok, és azért, mert a szociális bizottság a cigarettakérdésben nyilatkozott.
Mindenekelõtt azt szeretném elõrebocsátani, hogy ma túl sok szakmai anyagot olvasott a törvény tárgyalása kapcsán a legtöbb képviselõ e tárgykörben, anélkül azonban, hogy a dolgok mélyére nézett volna.
Mirõl is van szó? Miközben már a zárjegy költségeinek terhelésekor felmerült az, hogy milyen drága a cigaretta és milyen mértékben növeli ez az inflációt, igazán senki nem gondolta végig azt, hogy Magyarországon a cigaretták relatív adótartalma igen alacsony. Legalább 10 százalékponttal alacsonyabb, mint Nyugat-Európában, ahol viszonylag sztenderd a cigaretták adótartalma. Amennyiben a fogyasztásiadó-tartalom általában 56-57 százalék, a teljes adótartalom 72-74 százalék, addig ez Magyarországon a fogyasztási adónál 43, a teljes adótartalomnál pedig 60-63 százalék. Ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy ez az adótartalom az elmúlt néhány évben nemhogy nõtt volna, hanem csökkent, akkor valami egészen másról van szó, fõleg ha bekombináljuk azt a hihetetlen magas reklámköltséget, amit az ember a reklámok, a plakátok mögé gondol.
Nem arról van tehát szó, amit a dohánygyárak vagy egyes napilapok állítanak, hogy a fogyasztási adó növekedése miatt a Sopianae ára 90 forintról 105 forintra fog nõni, mert ebbõl az adótartalom-változás csak 6 forintot indokol. Hanem valami egészen másról. Arról, hogy ma importcigarettákat 86,4 százalékos vámmal 10 forinttal lehet drágábban kapni, mint mondjuk, a Sopianaet. Tehát egy olyan termelõi árkalkulációról és politikáról van szó, amely normális, mûködõképes, amely illeszkedik az adórendszerhez, de ennek nekünk tudatában kell lenni.
Éppen ezért kapcsolódó módosító indítványt fogok beterjeszteni, ahol ezt számpéldával is meg fogom világítani, már tudniillik azt, hogy az adóalanyok adórendszerhez történõ alkalmazkodása normális, ezért a költségvetést nem éri hátrány vagy bevételkiesés; hanem olyan rendszert kell komponálnunk, amelyben az állam hozzájut ahhoz, ami õt megilleti, de a termelõ nem hárítja át minden költségét a fogyasztóra. Nem árháborúról van tehát szó - ahogy ez elterjedt -, hanem normális piaci versenyrõl.
Köszönöm a figyelmet.