SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az Országgyûlés fél éven belül immár harmadszor foglalkozik a családi pótlék rendszerének átalakításával, melynek egyik fontos oka az, hogy a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló június 15-én kihirdetett 1995. évi XLVIII. törvénynek a családtámogatási rendszert érintõ egyes pontjait az Alkotmánybíróság megsemmisítette, illetve alkotmányellenesnek ítélte.
Itt és most nem szeretném részletesen felidézni azokat az indokokat, amelyek a kormányt tavasszal a családtámogatási rendszer megváltoztatásának kezdeményezésére késztették. Érvek és ellenérvek sokasága hangzott el, és a vitákat a mai napig sem tudtuk lezárni. Mégis nincs, én legalábbis nem ismerek olyan közgazdasági és társadalompolitikai megfontolást, amely az ország közkiadásainak változatlanul hagyását ajánlotta volna a kialakult nehéz helyzetben. Abban egyetértés látszik, hogy nem lehet tovább növelni a foglalkoztatás béren felüli költségeit, és felelõsen gondolkodó kormányzatnak nem lehet célja, hogy az elvonások növelésével gyarapítsa a szociális ellátásra vagy jövedelempótlásra szorulók számát. Ha tehát nem vállalható a foglalkoztatás drágításával és az elvonások fokozásával a szegénységben élõk és más, ellátásra szorulók számának gyarapítása, akkor csökkenteni kell az állami kiadásokat, és ezen a körön belül - sajnos megkerülhetetlenül - a jóléti kiadásokat is.
Nagyon leegyszerûsítve két dolog között lehet választani: vagy az ellátott létszámot, vagy az ellátás mértékét kell csökkenteni. Természetesen egyik döntés sem fájdalommentes. Igaz az a megállapítás, hogy a szociális ellátások összege messze alatta marad az elfogadhatósági küszöbnek, valamint az elfogadható mértékû ellátásban részesülõk száma igen csekély, ezért úgy tûnik, hogy az átlagösszegeken már nincs sok megtakarítási lehetõség. Zárójelben teszem hozzá, hogy vannak olyan országok - például Finnország -, ahol az év nyarán a gyermekek számától függõ ellátásokat differenciált, 10-20 százalékos mértékben csökkentették.
Ha tehát az ellátotti létszámot kell mérsékelni, akkor marad az a kérdés, hogy az adott helyzetben szükségszerûen fájdalmas megvonások közül megtaláljuk-e a legkevésbé rossz megoldást. A parlament többsége tavasszal arra voksolt, hogy a családi pótléknál a rászorultság-elvû jogosultságot érvényesítsük a három- és többgyermekes családok, valamint az intézményileg gondozottak esetén - viszont az alanyi jogosultság maradjon fenn. E megoldási formára is vannak példák Európában: Franciaországban, Portugáliában, Svájcban és Ausztriában létezik jövedelemhatár; tizenhét európai országból nyolcban érvényesül csak olyan alanyi jogosultság, amelynek a megszüntetésére kényszerültünk.
Aggályok természetesen a választott megoldással szemben is joggal felmerülnek. Így például a jövedelemtitkolás veszélyétõl, az igénylõlapok közérthetõségéig számolnunk kell valós nehézségekkel. Ugyanakkor nem találtunk, és nem ajánlottak olyan technikát, amely kevesebb kétséggel garantálná a kormány szándékának megfelelõ visszavonulási mértéket, és ne adj' isten célzottabban valósulna meg anélkül, hogy az adminisztrációs költségeket a csillagos égig emelné.
Felmerült ugyan a családi pótlék adóztatásának lehetõsége is, amit részletesen megvizsgáltunk. Valóban súlyos érvek hozhatók fel amellett, hogy a stabilizációs törvény nehézkesen alkalmazható szabályai helyett az adórendszert hívjuk segítségül a terhek igazságos elosztásához. Nyilvánvaló azonban, hogy a családi pótlék mechanikus megadóztatása önmagában nem teremtene igazságosabb helyzetet, a kívánt eredmény egy meglehetõsen bonyolult szabályrendszer együttes alkalmazásával lenne elérhetõ.
Tartok tõle azonban, hogy adórendszerünk még nem készült fel ennek befogadására. Nemzetközi tapasztalatok szerint a személyes jövedelmek adóztatásának fejlõdési iránya a személyi alapú adóztatás azzal, hogy a családi helyzetben lévõ különbségeket eltérõ módszerekkel veszik figyelembe, leginkább a személyes és az eltartotti jogon adót nem viselõ jövedelem elismerésével. Ennek felel meg nálunk bizonyos szociális jellegû ellátások - ezek között a családi pótlék - adómentessége. Jogos igényként merül fel az is, hogy az egyes intézkedések társadalmi-gazdasági hatásait vizsgáljuk.
Nos, a Társadalomkutató Intézet a közelmúltban speciális adatfelvételt és vizsgálatsorozatot végzett a Pénzügyminisztérium megrendelésére, amelynek családi pótlékkel kapcsolatos megállapításaiból a következõket szeretném kiemelni:
A megkérdezettek egyharmada elfogadja, hogy az egy fõre jutó jövedelemhez kössék a családi pótlékot, és nagyfokú az egyetértés azzal is, hogy "szükség esetén a jobbmódúaktól kell elvenni" a családi pótlékot. A válaszadók kétharmada egyetértett azzal a kijelentéssel, hogy úgy csökkentsék az állam kiadásait, hogy csak a szegényeknek adjanak szociális juttatást. A jövedelmi korlátot, amely alatt mindenképpen támogatni kell a családokat, a válaszadók átlaga 17 260 forint/fõ/hó nettó jövedelemben jelölte meg, az alacsonyabb iskolai végzettségûek ennél alacsonyabban. Megjegyzem, hogy a kormány által javasolt legalacsonyabb határ is magasabb mértéket jelöl ennél.
Ugyancsak a vizsgálatból idézem, hogy a családi pótlék javasolt új rendszerének bevezetése mellett a felmérés szerint a családok körülbelül húsz százaléka fog kimaradni az ellátásból. Minél nagyobb a család jövedelme, minél magasabb a családfõ iskolai végzettsége, annál nagyobb az adott kategóriában a kiszorulók aránya. Így a budapestiek nagyobb arányban fognak kiszorulni, mint a falusiak és a vidéki városokban lakók. Az új rendszer várhatóan a jövedelemarányok némi összenyomódását eredményezi, ami a növekvõ, társadalmilag is nehezen tolerált jövedelemdifferenciálódás mellett kívánatos is lenne.
Tisztelt Országgyûlés! Az Alkotmánybíróság a jogbiztonság védelme szempontjából eltérõ módon minõsítette a biztosítási elemeket is tartalmazó, rövidebb idõtartamú, illetve a szolidaritási elvre épülõ hosszú idõtartamú szociális ellátásokat. Döntése a családi pótlék új rendszerét nem tekintette alkotmányellenesnek, állásfoglalása szerint a törvényalkotó jogosult a támogatás egész jogi szabályozását a jogosultság jogalapjaira és az elõfeltételre is kiható módon akként megváltoztatni, hogy azokra is kihasson, akik a támogatásra jogot szereztek. Követelményként elõírta azonban olyan felkészülési idõ biztosítását, amely a családok számára lehetõvé teszi az új feltételekhez igazodó gazdálkodás megszervezését. A jogalkotónak ezen követelmények figyelembevételével lehetõsége van arra, hogy egy állampolgári jogon járó szociális ellátást rászorultsági alapú ellátássá alakítson át.
Az elmondottakra tekintettel a benyújtott törvényjavaslat a gazdasági stabilizációs törvény szerint elfogadott terveket nem módosítja, e tekintetben a kormány álláspontja tehát nem változott.
(9.50)
A beterjesztett javaslatból azonban kiderül, hogy ez a törvényjavaslat nem terjed ki a családi támogatási rendszer egészére. A kormány, tekintettel az Alkotmánybíróság döntéseire, amelyek közül az elsõ fokozottabb védelmet biztosít a viszonylag rövid és meghatározott idejû, részben biztosítási elemet is tartalmazó ellátásoknak, mérlegeli a mostani törvényjavaslattal nem érintett családi támogatások további finomításának, korrekciójának lehetõségeit. Olyan megoldásokat keres, amelyek egyszerûbbé és az érintett családok számára kiszámíthatóbbá, biztonságosabbá tehetik az ellátások igénybevételét.
Tisztelt Képviselõtársaim! A törvényjavaslat fõbb rendelkezéseit az alábbiakban szeretném összefoglalni. Az általános szabály szerint családi pótlékot egy év idõtartamra lehet megállapítani oly módon, hogy a jogosultsági év május 1-jétõl a következõ év április 30-áig tart. Ez a rendelkezés van összhangban a személyi jövedelemadó-törvényben rögzített adóbevallás idõpontjával. Ugyanakkor 1996-ban a költségvetési egyensúly biztosítása érdekében a jogosultsági év egy hónappal korábban kezdõdne. Ennek megfelelõen a családi pótlék új rendszere, ha a parlament elfogadja, 1996. április 1-jétõl kerülne bevezetésre. Azon családok részére, akik március 1-jéig benyújtják az igényérvényesítõ nyilatkozatukat, az ellátás folyamatosan folyósításra kerül. Tekintettel arra, hogy ezen idõpontig mindenki számára rendelkezésre állnak az elõzõ évi jövedelmére vonatkozó adatok, az igényérvényesítésnek akadálya nincs.
Az új rendelkezések szerint az igényjogosultság megállapítása az 1995. évi jövedelem figyelembevételével történik. Ez szükségessé tette a nyár elején elfogadott jövedelemhatárok felemelését, figyelemmel az 1995. évi nettó béremelkedésre. Ezt a lépést a kormány a törvényjavaslat egyik legfontosabb elemének tekinti, mert ellenkezõ esetben a jogosultak körének további szûkülésével kellene számolni. Ennek megfelelõen a családi pótlékra jogosító jövedelemhatárt 19 500 forintban javasoljuk megállapítani, teljes összegû ellátásra viszont a 18 000 forintot meg nem haladó egy fõre jutó családi jövedelemmel rendelkezõ családok jogosultságát indítványozzuk megállapítani.
Tisztelt Ház! Az alkotmánybírósági döntések alapján öt ponton kívánjuk módosítani a gazdasági stabilizációs törvényben szereplõ konstrukciót. Ezek a következõk:
Elõször: az egygyermekes, kétkeresõs családok a gyermek hatéves kora után is az általános jogosultsági feltételek mellett vehetik igénybe a családi pótlékot. A fõ kritérium esetükben is a család jövedelmi helyzete.
Másodszor: az évközi jövedelemváltozással kapcsolatos szabályok lényegesen megváltoznak. Ha a jövedelemváltozás végleges, vagy elõreláthatóan hat hónapot meghaladó idõtartamú, a családi pótlékra való jogosultság a jövedelemcsökkenés idõpontjában azonnal megállapítható. Abban az esetben, amikor csak utólag igazolódik be a hat hónapot meghaladó jövedelemcsökkenés ténye, a kiesett ellátás összegét visszamenõleg folyósítani kell.
Harmadszor: a jövedelemszámításnál figyelembe vehetõ családtagok köre bõvült azon családtagokkal, akiknek tartására az érintettek a házasságról, a családról és a gyámságról szóló törvény alapján kötelezettek, és e kötelezettségüknek eleget is tesznek.
Negyedszer: az elõbbiekkel összhangban a nettó jövedelmet csökkentõ tételek köre is kiszélesedett a tartás összegével. Amíg a gazdasági stabilizációs törvény szerinti változat szerint csak a gyermektartásdíj volt levonható, addig a benyújtott törvényjavaslatban a bíróság által megállapított tartás teljes összegével, az egyéb tartás - ideértve a természetben nyújtott tartás értékét - esetében pedig a tartásra kötelezett személy jövedelme legfeljebb 20 százalékkal csökkenthetõ.
Ötödször említeném a legtöbb vitát kiváltó kérdést, amely az volt, miként illeszthetõ a jogosultsági kritériumok közé a meglévõ vagyon. A törvényjavaslat az 1995. szeptember 15-én meghozott alkotmánybírósági döntésre figyelemmel erre a kérdésre nem ad választ, noha a vagyon - mint jogosultsági feltétel - nem minõsült alkotmányellenesnek, de a stabilizációs törvényben lévõ megoldás, az Alkotmánybíróság megítélése szerint, sérti az állampolgárok jogait.
Az Alkotmánybíróság olyan szabályozás megalkotására szólította fel a jogalkotót, amely figyelembe veszi a vagyon mobilizálhatósága objektív és szubjektív akadályainak teljes körét. Ez a követelmény vizsgálódásaink szerint - tegyem hozzá, sajnos - aggálymentesen nem teljesíthetõ, ezért erre a kérdésre a törvényjavaslat most nem ad választ, de a hosszabb távon a kormány nem kíván lemondani a vagyon figyelembevételérõl.
Az alkotmányossági elvárásokkal való összhang megteremtése mellett a törvényjavaslat szûk körben pontosítja, illetve kiegészíti a stabilizációs törvény érvényes, de nem hatályos rendelkezéseit. Ilyen például a jövedelemnyilatkozatban foglalt adatokra és ezek ellenõrzésére vonatkozó szabály, vagy a családi pótlék összegének pontosítása a fogyatékos gyermek esetén. A végrehajtási rendelet, természetesen a törvényjavaslat elfogadása esetén, módosítani fogja a jövedelem- és vagyonnyilatkozatot, kiiktatja a személyazonosító szám használatát, a hatálybalépésre, a nyilatkozat benyújtásának idõpontjára, valamint a jogosultsági évre és a tartásdíj összegére vonatkozó korábbi rendelkezéseket összehangolja az elfogadott új idõpontokkal.
Tisztelt Országgyûlés! A kormány sürgõs tárgyalást kérve nyújtotta be a törvényjavaslatot, melynek indoka, hogy a gazdasági stabilizációs törvény egyik célkitûzése volt a költségvetési hiány mérséklése. A hatálybalépés elmaradása következtében a tervezett megtakarítás az 1996. évi költségvetésben nem valósul meg. Ugyanakkor azok az ismert kényszerû körülmények, amelyek a jóléti rendszerek átalakítását indokolják, változatlanul fennállnak. Ezért is fontos, hogy a döntés idõben megszülessen. És az idõ azért is sürgetõ, mert az új rendelkezések a jövõ év április 1-jétõl csak akkor alkalmazhatók, ha elõtte kellõ idõ marad a nyomtatványok elõállítására, a családok igényjogosultságának igazolására.
Kérem, hogy az elmondottakra tekintettel a törvényjavaslat elfogadását támogassák. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)