KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnöknõ! Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Képviselõ Úr! Ez valóban egy nehéz probléma, amelyet ön itt most felvetett, és mutatja, nyilván, minden, ami magasban és mélyben van, az a belügyminiszter feladatkörébe tartozik. (Derültség az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
De egyrészt ami a polgári engedetlenség részét illeti az ügynek vagy azt a részét, hogy ki milyen lelkiállapotban van akkor, amikor hídra mászik: a legutóbbi hídmászás esetén a kislányát vitte fel valaki a hídra, és nem gondolom azt, hogy itt akkor polgári engedetlenségre kellene gondolnunk vagy valamilyen egyéb politikailag esetleg megfontolt akcióra. Számomra ez az egész körülbelül annyit jelentett, hogy nagyon örültem akkor, amikor a tûzoltók a gyereket és a hídmászót is sértetlenül le tudták hozni.
Nagyon nehéz kérdés az, például ilyen ügyben, hogy vajon milyen retorziót lehet ebben az esetben alkalmazni. Jelenlegi lehetõségeink e tekintetben korlátozottak. Egyáltalán nem biztos, hogy az, aki a hidat megmászta, akkor, amikor ezt tette, feltétlenül tudatában volt cselekedete minden következményének. S ezért nagyon kétséges általában is a felelõsségre vonás.
Másrészt azt gondolom, az sem biztos, hogy itt megelõzõ intézkedéseket lehet tenni, mert nem hiszem, hogy folyamatosan ellenõriznünk kellene az összes hidat. Az elmúlt két évben összesen tíz hídmászás történt. Mindegyik esetben sikerült sértetlenül lehozni azokat, akik különbözõ okokból ezen a módon próbálták meg helyzetükre felhívni a figyelmet, s tegyük hozzá, sokuk esetében - ezt nem én mondom, hanem ehhez értõ szakemberek állítják - egy-egy ilyen akció öngyilkosság elõtti utolsó jelzés.
Azt gondolom, fogadjuk el azt, hogy sajnos, ilyen ügyek vannak, és örüljünk annak, amikor ezeket sikerül megoldani. Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)