KÓSA LAJOS (Fidesz): Miniszter úr! Nem is tettem volna fel ezt a kérdést, hogyha nem lehetne egy olyan sort összeállítani ezekbõl az eseményekbõl, ami most már mindenkit el kell hogy gondolkoztasson. A kultuszminiszter úr - illetõleg még leendõ kultuszminiszter úr - volt az egyetlen, aki nem tudott itthon tartózkodni akkor, amikor a magyar parlament alakuló ülését tartotta, és a képviselõk az esküjüket letették - külföldön tartózkodott. '94 decemberében a nevezetes tízmilliárdos ügy kapcsán, amikor Jánosi György politikai államtitkár végül is lemondott a pozíciójáról, akkor sajnálatos módon festették az irodát, és ezért szabadságolta a miniszter úr magát, és nem tudott a minisztériumban tartózkodni.
A '95-ös márciusi diáktüntetésen - szintén sajnálatos módon - a miniszter úr nem tudott jelen lenni. Betegségét mindnyájan aggódva figyeltük, reméltük, hogy fel tud javulni, és részt vesz a késõbbiekben a munkában. A '95-ös Bokros-csomag parlamenti tárgyalása idején, amikor is pédául a "honor tb-t" tárgyalta a parlament - ami több magyar mûvész szerint a mûvészet halálát jelenti -, Mexikóban tartózkodott, most pedig Indiában.
Azt gondolom, hogy a magyar kultúrát persze képviselni kell külföldön, de képviselni kell itthon is akkor (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi a felszólalási idõ leteltét.), ...amikor olyan kérdésekrõl van szó, amelyek a magyar kultúrát alapvetõen érintik. A mûvésztársadalom nagyobb többségének véleménye szerint a mûvészetek halálát jelenti például a "tb-honor" bevezetése. Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)