KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnöknõ! Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Képviselõ Úr! Ami a vitatott anyagnak az SZKP-kongresszus határozataival való összevetését illeti, én ebben nem vagyok jártas. Ezek szerint - önnel ellentétben - én már abban az idõben is más jellegû olvasmányokat tanulmányoztam. (Taps a bal oldalon.)
Valószínûleg az idõtáv okozhatja a problémát, ugyanis ez a bizonyos modernizációs program, amirõl szó van, egy hosszabb távú kitekintésrõl beszél, amelynek nyilvánvalóan semmilyen olyan megvitatása nem célszerû, amely a késõbbiek során esetleg országgyûlési határozat formájában rögzítene olyan idõszakra feladatokat, amelyek túlnyúlnak a kormány idején.
Ugyanakkor azonban talán nem vitatható, hogy szükséges meghatározni azokat a távlati célokat vagy távolabbi célokat, amelyeknek az elérését elõsegíteni szándékozik a kormány a hivatali ideje alatt, és talán ezek olyan célok, amelyekben széles egyetértésre is juthatunk. Lehet persze rózsaszín álmoknak nevezni ezeket a célokat, azt gondolom azonban, hogy nem érdemes ezzel szemben viszont hosszú távon a reménytelenség képét kelteni.
Az idõtáv problémájáról azért beszéltem, tisztelt képviselõ úr, mert azt gondolom, hogy egy folyamat eredményeként juthatunk el valamilyen jól rendezett állapotokhoz. Ennek a folyamatnak pedig az elején vagyunk, és ez az elsõ idõszak a gazdaság stabilizálását kell hogy jelentse, mert ennek hiányában semmilyen esélyünk nincs semmilyen kibontakozásra.
(15.30)
Ennek az idõszakát éljük. Ezt célozta a március 12-ei csomag is. És ezekkel az intézkedésekkel kell szembenéznie az Országgyûlésnek akkor, amikor az 1996- os költségvetést tárgyalja, és akkor, amikor majd az 1996-os költségvetésrõl a döntését meg fogja hozni.
A következõ lépés a gazdasági stabilizálás megteremtése után, hogy ezekrõl a most már stabil alapokról elindulva, egy olyan gazdaságból elindulva, ahol a növekedésnek a feltételei a gazdaságba ágyazottan vannak meg, elindulni egy olyan úton, amely megteremti annak a feltételrendszerét, hogy a különbözõ, a modernizációs program által érintett területeken megfelelõ elõrelépést lehessen elérni, éppen annak érdekében, hogy azt a bizonyos szociális piacgazdaságot úgy tudjuk felépíteni, hogy az aztán már hosszú távon is önmagában képes lesz biztosítani a fejlõdés lehetõségét, illetve megteremti azokat a mechanizmusokat, amelyek képesek kivédeni, illetve mérsékelni a különbözõ, rendszeresen felbukkanó kedvezõtlen hatásokat.
Ennek a programnak a társadalmi vitája vagy a vitája általában eddig is folyt, hiszen megvitatta, illetve véleményezte a Magyar Tudományos Akadémia elnöke által felkért akadémiai különbizottság, a jogtudományi kar dékánja által felkért oktatói munkacsoport - több munkacsoport -, az MTESZ által szervezett különbözõ fórumok.
A kormány nem fogadta ezt el az ön által hivatkozott ülésén, hanem arról döntött, hogy megjelenteti annak érdekében, hogy széles körben lehessen ehhez véleményeket fûzni. A késõbbi célja pedig az, hogy a kiérlelt szöveg alapján egy olyan feladattervet határozzon meg a saját maga számára, amely a modernizációs program különbözõ elemeit lefordítja arra az idõszakra, amikor a kormány tevékenysége egyébként folyik, és ennek a feladattervnek a végrehajtása számon kérhetõ lesz természetesen.
Én azt gondolom, lehet vitatni, hogy szükség van ilyen programokra, vagy nincs szükség ilyen programokra, de talán nem árt leírni azt a folyamatot, hogy milyen távlati célok fogalmazhatók meg, és nem árt ennek jegyében tevékenykednie, cselekednie a kormánynak. Azt gondolom, az sem vitatható talán, hogy érdemes ezt a nyilvánosság számára hozzáférhetõvé tenni, hiszen akkor magyarázhatók meg az aktuális intézkedések, hogyha látni azt a folyamatot, amelynek érdekében ezek az intézkedések történnek. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)