DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! A gazdasági kamarákról szóló törvény 1994-ben csak törvény által létrehozott köztestületek számára engedélyezte a "kamara" szó használatát. Ez a rendelkezés gátat akart vetni a kamara kifejezés elértéktelenedésének, és használatát olyan társadalmi szerveknek engedi meg, amelyek az államtól vállalnak át feladatokat, azokat ily módon mintegy társadalmasítják, és hozzájárulnak a túlzott állami központosítás visszaszorításához. A modern kamarák a régi céhek utódai, és ezáltal egy-egy szakma sajátos érdekeinek védõi, értékeinek kifejezõi. A gazdasági kamarák mellett még 1994-ben megszületett a Magyar Orvosi Kamaráról és a Magyar Gyógyszerészeti Kamaráról szóló törvény. Az Országgyûlésben éppen most folyik kivételes eljárás keretei között az igazságügyi szakértõi kamaráról szóló törvényjavaslat vitája.
Ez utóbbi azt jelenti számomra, hogy a jelenlegi kormány sem zárkózik el attól a gondolattól, hogy egyes jól meghatározott és a gazdasági kamarák szervezetébe nehezen beilleszthetõ területeken elõsegítse kamarák alakulását. Az alkalmazott mûvészetek területén jelen pillanatban az egyesületi jog alapján öt "kamara" elnevezésû szervezet mûködik. Ezek a kamarák úgy ítélik meg, hogy tevékenységüket egyesületi keretek között nem tudják hatékonyan ellátni, valódi köztestületté szeretnének válni. Kezdeményezésükre már 1994- ben megindult az átalakulás, elkészült egy törvénytervezet, amelyet idõ hiányában nem lehetett letárgyalni.
Konkrét kérdéseim a következõk. Lát-e lehetõséget miniszter úr az említett területen egy önálló szakmai kamara felállítására? Ha igen, mikor? Ha nem, miért nem? Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)