KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság javaslata meglehetõsen lakonikus és egyszerû, kizárólag arra hivatkozik, hogy a népi kezdeményezés alapján nem lehet tárgysorozatba venni a magyar energiaszektor privatizációját. Ebben formálisan igaza van a gazdasági bizottságnak, a népi kezdeményezés valóban nem ért el olyan aláírás- mennyiséget, ami alapján kötelezõen tárgysorozatba kellene venni ezt a kérdést.
Azonban más törvények, amelyeket önök is megszavaztak annak idején a parlamentben - például a privatizációs törvény -, elõírják azt, hogy ha a nemzetgazdaság szempontjából stratégiai ágazat privatizációjára készül a kormány, akkor ezt igenis a parlament elé kell hozni. A parlamentnek tárgyalnia kell a kormány elõterjesztése alapján - hangsúlyozom: a kormány elõterjesztése alapján - azokat az elveket és stratégiai szempontokat, amelyeket az adott ágazat privatizációjakor érvényesíteni akar. Ezt a kormány nem tette meg.
Én azt gondolom, hogy már önmagában ez a törvényhely és erre a törvényhelyre való hivatkozás is elegendõ kellene hogy legyen ahhoz, hogy elgondolkozzunk, vajon be akarja-e tartani a privatizáció során a kormány a rá kötelezõ törvényeket vagy sem. Eddig nem jók a tapasztalataink: nem tartotta be azokat - és nemcsak ebben a kérdésben nem.
Én úgy gondolom, hogy ez a kormány akkor, amikor a nemzetgazdaság szempontjából ilyen kulcsfontosságú ágazat privatizációjára készül, nem rendelkezik megfelelõ stratégiával. Ez az oka annak, hogy ezt elmulasztotta a parlament elé beterjeszteni.
Hogy egy bizonyítékkal is szolgáljak: mindnyájan észrevehették, akik az újságokat olvasták, hogy a kormány az eredeti tenderkiíráshoz képest is változtatásokat eszközölt például a szolgáltatók részvényvásárlási opciói kapcsán a lehetséges privatizatõr felé.
Én azt gondolom, hogy ilyen jellegû változtatások csak akkor következhetnek be, ha a kormány stratégiája percrõl percre változik, márpedig ebben az esetben azt kell kimondani, ennek a kormánynak nincsen stratégiája, egészen egyszerûen egyetlen szempont vezérli: minél több pénzt kapni ezért az ágazatért. Ez pedig olyan szempont, ami legfeljebb néhány órára vagy néhány hónapra elegendõ, de semmiképpen sem többre, ez a privatizáció ugyanis elõkészítetlen.
A magyar nemzetgazdaság érdekeit nem tudjuk érvényesíteni ebben a privatizációban, azért nem, mert egy sor szabályozási kérdés hiányzik.
Nem tudom, hogyan képzeli a kormány érvényesíteni az elképzeléseit akkor, amikor alapkérdéseket nem volt hajlandó a parlament elé tárni, és a parlamenttel alap-törvénymódosításokat nem volt hajlandó végrehajtatni. Elég ha az aranyrészvény-konstrukcióra utalok, aminek a jogszabályi környezete egyszerûen nincs meg. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy akkor mire fog hivatkozni a kormány, ha véletlenül jogi természetû vitája támad az aranyrészvényhez kapcsolódó jogosítványok esetében.
Hasonlóképpen lényegében kidolgozatlan az árszabályozás. Nagyon elgondolkodtató az, hogy amikor sikeres privatizációs esetekre hivatkozott a kormány, elfelejtette közölni azt, hogy azokat a privatizációkat milyen hosszú processzus elõzte meg a részletes szabályozások kidolgozásáig.
Nem közölte azt a kormány, hogy vajon alapos lehet-e az az üzletiszabályzat-kidolgozás, amit néhány hét alatt kell elkészíteni, tömegével, a szolgáltató vagy az erõmûvállalatok esetében, amire korábban nem volt példa. Semmiféle gyakorlati tapasztalat nincs arra vonatkozóan, hogy ezek hogy mûködnek. Még modellt sem ismerünk annak kapcsán, hogy ezek a szabályozások, amelyek elkészültek, mûködnek-e egyáltalán vagy sem.
Ilyen körülmények között persze lehet azt mondani, hogy a népi kezdeményezés alapján nem kell ezt az ügyet napirendre venni. De nem szabad azt mondani "ha a nemzetgazdasági szempontokat mérlegeljük", és nem szabad azt mondani, hogy ezt a kérdést, az energiaszektor privatizációját nem kell tárgyalni a parlamentnek, azért, mert körülbelül hatezer aláírás hiányzik a népi kezdeményezésnél.
Göndör István azt mondta, el kell kerülni azt a gyakorlatot, hogy a népi kezdeményezések kapcsán tárgyaljunk különbözõ kérdéseket. Ilyen gyakorlat nincs. Szerintem azt a gyakorlatot is el kell kerülni, hogy a kormány nem tesz eleget különbözõ, törvények által megfogalmazott kötelezettségeknek, hanem egész egyszerûen fittyet hány ezekre - és ezekért az esetekért a koalíciós képviselõk tartják a hátukat. Nyilvánvalóan az önök felelõssége és az önök mérlegelése, hogy meddig lehet ezt csinálni.
Én nagyon szeretném, ha azok a veszélyek, amelyeket itt hangoztatnak az ellenzéki képviselõk, nem következnének be. Azt hiszem, hogy ez senkinek nem lenne jó. Nagyon remélem, hogy egyetlen privatizációs esetben sem lesz a kormány és az új tulajdonosok között jogi természetû vita azért, mert különbözõ kormányzati szándékok nélkülözik a jogszabályi alátámasztást, mert egyszerûen a szabályzási környezet hiányos.
Nagyon remélem, hogy nem lesz semmifajta tarifavita a kormány és a leendõ tulajdonosok között annak okán, hogy a tarifaszabályozás kérdése nem megoldott. De illúzió azt feltételezni, hogy ez a kívánalom bekövetkezik. Éppen ezért mindnyájunk közös érdeke, hogy ezeket a kérdéseket a parlament elõtt tárgyaljuk meg, egyébként nem lehet felelõsséget vállalni az energiaszektor privatizációjáért.
(18.20)
Szeretném emlékeztetni a képviselõtársakat: a szabályozás hiánya azt is eredményezte már, hogy például a gázszolgáltatók esetében több mint 400 önkormányzat pereli, illetõleg készül perelni az ÁPV Rt.-t, mert vitatja azt az állapotot, ami kialakult annak kapcsán, hogy a kormányzat egy korábbi törvényi rendelkezés ellenére nem adta ki a gázszolgáltatókból az önkormányzatokat megilletõ részvénymennyiséget, hanem egy új törvényi szabályozást hozott, és ennek kapcsán újra szabályozta azt a kérdést, hogy igazából mennyit is kell az önkormányzatoknak a szolgáltatókból adni.
Én azt gondolom, hogy ilyen körülmények között lehet persze azt mondani, hogy nézzük meg az újságokat, az árak milyen szépen mennek fel, csakhogy szûklátókörûség ezt mondani, ugyanis ennek az árát késõbb fogjuk megadni. Én nagyon remélem, hogy nem kell megadnunk, de ezek a veszélyek ma valósak, mert nem világos a kormányzati szándék, nem tisztázottak a szabályozási feltételek, és nem világos az sem, hogy például ilyen esetekben, mint az önkormányzati tulajdon kiadása, a kormánynak mi az álláspontja.
Tisztelt Képviselõtársak! Való igaz, a népi kezdeményezés alapján nem kell a parlamentnek tárgysorozatba venni ezt a kérdést. Azonban az ügy fontossága végett - a miatt a szerep miatt, amit az energiaszektor a magyar gazdaság egészében betölt, és a miatt a kérdés miatt, hogy valami olyanra készül a kormány, amire eddig egyébként példa aligha volt az európai országok történetében, nevezetesen, hogy az energiaszektort ilyen mértékben adja magántulajdonba és külföldi tulajdonba - ezt a kérdést mégis tárgysorozatba kellene venni.
Ha nem vesszük tárgysorozatba, elmulasztja a kormányzat azt, hogy a szándékait világossá tegye. Ebben az esetben azt gondolom, hogy minden olyan kritika megáll, és érvényes lesz a kormányzattal szemben, ami úgy fogalmazódik meg, hogy a kormány nem volt hajlandó a választópolgárokkal tudatni az elképzeléseit, nem volt hajlandó a parlamenttel megvitatni az energiaszektor privatizációja kapcsán a kormányzat stratégiáját, ezért a magyar nemzetgazdaság ilyen kulcsfontosságú ágazatát úgy árulta ki, ahogy neki tetszett, ahogy a pillanatnyi, napi érdekei ezt megkívánták. Ez pedig felelõtlenség.
Ezért én arra kérem képviselõtársaimat, hogy bár valóban, a népi kezdeményezés alapján nem kell tárgysorozatba venni ezt a kérdést, de kényszerítsük a kormányt arra, hogy ezt a kérdést a törvényi kötelezettségek alapján hozza a Ház elé, vagy kezdeményezze a Ház azt, hogy ezt a kérdést tárgyaljuk meg. Éppen ezért én azt gondolom, hogy ezt a jelzést csak úgy lehet megtenni, hogyha a gazdasági bizottság javaslatára a képviselõk nemmel szavaznak. Ekkor persze még nem kerül napirendre ez a kérdés. De egy jelzés ez a kormányzatnak, hogy ezt a kérdést a képviselõk meg óhajtják vitatni, mert úgy érzik, hogy ez kötelességük. Köszönöm a szót. (Taps a jobb oldalon.)