DR. BAJA FERENC környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Ezen késõi órán, azt gondolom, egy rendkívüli fontosságú elõterjesztést tárgyal a tisztelt Ház: a területfejlesztésrõl és rendezésrõl szóló törvényt, amely hosszú távra meg fogja határozni Magyarországon a területi folyamatokat, és egy új utat nyit a regionális politika tekintetében.
Tisztelt Ház! Néhány évvel ezelõtt Esterházy Péter, megelégelve a politikusaink által oly gyakorta hangoztatott "Európába megyünk" szlogent, azt javasolta az egyik hetilapunkban írott cikkében, hogy a jövõben mindenki fizessen annyiszor egy forintot, ahányszor erre hivatkozik. Nos, hogy az önök elé terjesztett napirendi javaslatok kapcsán a kormány nevében nem erre hivatkozom, az nem elsõsorban a költségvetés helyzete, hanem az a tény, hogy Magyarország mind földrajzi, mind kulturális értelemben Európában van, Európa része. Azt azonban egy reálpolitikusnak Magyarországon hangsúlyoznia kell, hogy Magyarország modernizációja és polgárosodása olyan, az elkövetkezendõ években, évtizedekben megvalósítandó nemzeti ügy, amely elõfeltétele a fejlett Európához való csatlakozásnak. A kormány határozott szándéka, hogy megteremtse a modernizáció és polgárosodás feltételeit és országunk csatlakozását az euroatlanti integrációhoz.
A kormány programja ennek szellemében rögzítette a területfejlesztés és az új regionális politika alapelveit, és rögzítette azt is, hogy a kormányzatnak aktívabb szerepet kell vállalnia a területfejlesztés irányításában, az erre a célra mozgósítható források megszervezésében.
Ennek érdekében ki kell alakítani a kormányzat területfejlesztési programját, illetve az önkormányzati törvénnyel összhangban mielõbb elõ kell terjeszteni a területfejlesztésrõl szóló törvényt. Ennek megvalósítása a helyi önkormányzatokról szóló törvény '94. évi módosítása során meg is kezdõdött, és ehhez a folyamathoz tartozik a jelen tervezet, a jelen elõterjesztés is.
Személyes meggyõzõdésem is az, amit a területfejlesztésben közremûködõ helyi önkormányzatok és kamarák álláspontja is alátámasztott az elõkészítés során, hogy ebbõl a szempontból rendkívüli jelentõségû az a pillanat, amelyben a területfejlesztésrõl és rendezésrõl szóló törvényjavaslatot az Országgyûlés elé terjeszthetem.
Itt szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik részt vettek a tervezet vitájában. Hat regionális fórumon, és ezen kívül közel száz egyeztetésen formálódott ez a tervezet olyanná, amelynek keretében elõbb a kormány, illetve most a parlament elé terjeszthetem. Ebben az értelemben ez a törvényjavaslat nem egyszerûen a környezetvédelmi minisztérium vagy a kormány, hanem úgy érzem, a szakma, az önkormányzati érdekképviseletek, valamennyiünk javaslata, még akkor is, ha természetesen tisztában vagyok azzal, hogy nem mindenki egyetértésével kerül ez a javaslat a Ház elé. Mégis úgy gondolom, a kormány ebben a tekintetben beváltotta azt az ígéretét, hogy javaslatait, törvényjavaslatait a társadalmi párbeszéd és a szakmai párbeszéd keretében, az érintettekkel történõ egyeztetés után, a javaslatok kimunkálásával együtt és az érintettek figyelembevételével terjeszti a Ház elé.
Még egyszer szeretném mindazoknak a véleményét megköszönni, akiknek javaslata ebbe a törvényjavaslatba beépült, egyrészt a szakértõkét, másrészt képviselõtársaimét is, akik egyébként a regionális vitákon több helyen szerepet kaptak, és véleményükkel hozzájárultak a javaslathoz.
Az elõterjesztõ szándéka és a területfejlesztésben közremûködõk igénye is az, hogy a törvény valamennyi térség számára intézményes keretet biztosítson egy modern, polgári társadalom jövõképének felvázolására és megvalósítására.
(18.50)
A törvényjavaslat ezért olyan kiegyensúlyozott intézményrendszer kialakulását célozza meg, amely megõrzi az önkormányzati rendszer vívmányait, a települési önállóságot, ugyanakkor feltárja a térségi együttmûködésben rejlõ lehetõségeket, és biztosítja a hosszú távú közös érdekek érvényesülését.
A törvény jelentõségét a várakozásokon túl az is kiemeli, hogy az országban elõször születik magas szintû jogszabály a területfejlesztésrõl. A Magyar Országgyûlés eddig három ízben foglalkozott a területfejlesztési célokkal. Elõször 1985-ben, amikor meghatározta a terület- és településfejlesztés hosszú távú céljait, az elveiben elõremutató célkitûzések azonban csak töredékesen valósultak meg, de a döntés elindítója volt ennek ellenére az elmaradott térségek felzárkóztatási programjának. A második és harmadik alkalom összekapcsolódott, hiszen 1992-ben az Országgyûlés megalkotta a Területfejlesztési Alapot, illetve ennek rendelkezései alapján 1993-ban határozatot hozott a területfejlesztési támogatások irányelveirõl és a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszerérõl. Ennek I. fejezete foglalta össze a területfejlesztés jelenleg érvényes céljait. Ezek a törvények és határozatok a területi politika, a területfejlesztés egy-egy elemérõl rendelkeztek. A kérdéskör egésze azonban - céljaival, feladataival, alanyaival, intézményrendszerével, eszközrendszerével együtt - átfogóan elõször kerül a tisztelt Ház elé.
Tisztelt Képviselõtársaim! Mielõtt a törvényjavaslat részletesebb indokolására sort kerítenék, arról is szeretnék említést tenni, hogy a törvény megalkotóinak milyen kihívásokkal kell számolniuk, milyen feladatokat kell megoldaniuk. A társadalmi és gazdasági átalakulás során Magyarországon is felerõsödtek a területi egyenlõtlenségek. Nõtt, néhol veszélyesen nõtt a különbség a nyugati és keleti országrészek között, súlyos helyzetbe kerültek társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségek, néhol az állami nagyiparra alapozott hagyományos ipari területek. A központi eszközök, ezen belül a területfejlesztés pénzügyi támogatása és a kormányzati fejlesztési programok a jelentõs fejlesztések megvalósulása ellenére sem tudták érdemben befolyásolni a kedvezõtlen folyamatokat. Ezek a kedvezõtlen folyamatok az utóbbi idõben felgyorsultak.
A modern piacgazdaságban a térségi politika fõ célja az ország területi adottságainak optimális használata, kihasználása. A parlament, az állam, a kormány felelõssége megkerülhetetlen és hosszú távú ezen folyamatok csillapítására a káros folyamatok értelmében, illetve optimalizálása a pozitív folyamatok tekintetében. Az állam szerepvállalása itt tartós marad az elkövetkezendõ tíz-tizenöt évben egészen bizonyosan. Éppen ezért mi nem tudtunk eltekinteni attól, hogy ezen állami feladatvállalás ne törvényi garanciával valósuljon meg az elkövetkezendõ idõszakban. Vitatom tehát azok álláspontját, akik azt mondják, hogy elõbb a forrásokat kell megteremteni, elõbb a célokat kell megteremteni, elõbb csak a válságtérségeket kell kezelni, itt nem indokolt törvényi szabályozás, elegendõ a kormánynak a források biztosítása. Nem így látom ezt a kérdést.
Nem így látom azért, mert ez a törvény intézményteremtõ törvény, megteremti az állam szerepvállalásának és felelõsségének átláthatóságát, világossá teszi a területfejlesztés, területrendezés folyamatait az elkövetkezendõ idõszakban, és ezáltal szabályozottabbá teszi azt az állami felelõsségvállalást, amely - még egyszer mondom - elkerülhetetlen és megkerülhetetlen az egyik oldalról, a másik oldalról azonban az állampolgárok, az önkormányzatok számára átlátható folyamatok, törvényi rendezés keretében kell hogy megvalósuljon. Úgy gondolom, ugyanúgy, ahogyan az ipari újjáépítésnek, a területfejlesztési stratégiának is azzal kell számolnia ugyanakkor, hogy az elkövetkezendõ tíz-tizenöt évben elõször a válságrégiók további leszakadásának mérséklése és a modernizációt ösztönzõ új intézmények és eszközök folyamatos kiépítése lesz a feladata. Ezért is gondolom azt, hogy ámbár a törvényhez ragaszkodnunk kell, az elkövetkezendõ idõszakban sokkal inkább rugalmasan kell alkalmazkodnunk ahhoz a feltételrendszerhez, feladatrendszerhez, amelyet a törvény szabályoz és amely olyan intézményeket teremt, amelyek az elkövetkezendõ idõszakban a valóságban funkcionálni kezdenek, s nagy valószínûséggel számot kell majd vetnünk - parlamentnek, törvényhozónak - azzal, hogy az elkövetkezendõ idõszakban magunknak is ellenõriznünk majd kell ezen intézményrendszer kialakulását.
Ebben az értelemben a területfejlesztésrõl és -rendezésrõl szóló törvény tulajdonképpen a magyar regionalizmus elsõ törvénye, ha tetszik, a regionalizmusról szóló törvény kezdeményezése a területfejlesztésrõl és - rendezésrõl szóló törvény. Nem véletlen, hogy többen a szakmai vitákon, bizottsági meghallgatások és bizottsági véleménymondások kapcsán is utaltak arra, hogy esetleg akár a törvény címe is változhatna a regionális irányba, szólhatna arról, hogy ez a törvény a regionális politikai folyamatok szabályozására hivatott.
A területi válságkezelés nemzetközi tapasztalatai azt mutatják, hogy központi akciók önmagukban nem lehetnek sikeresek. A térségi fejlõdés politikai eszközökkel, közvetlen állami beavatkozásokkal csak kis mértékben befolyásolható, még akkor is, ha egy tudatos kormányzati politika fontos korrekciókat hajthat végre a spontán folyamatokon.
A válsághelyzetek megoldása csak a különbözõ problémákat komplex módon kezelõ, a helyi sajátosságokat messzemenõen figyelembe vevõ, a pozitív kezdeményezéseket felkaroló helyi, térségi stratégia kidolgozásán és megvalósításán alapulhat. Ebben az értelemben a területfejlesztési politikának modellt kell váltania. Így ebben az értelemben ez a törvény az eddigi területfejlesztési politikához képest egy modellváltást kikényszerítõ törvény. Bármennyire is szorítóak a gazdasági gondok, bármennyire is indokoltnak tartják sokan az erõforrások szûkössége és a közigazgatási racionalitás miatt a központosítás fenntartását, az irányváltás lényege nem lehet más, csak a területfejlesztési döntések decentralizációja, a közvetlen állami beavatkozások mérséklése s egy ehhez igazodó, új intézményrendszer kiépítése.
Miközben arról beszélek, hogy mindezt célnak és szükségszerûségnek tartom, aközben azt is hangsúlyozom: mindezen decentralizálás nem jelentheti azt, hogy a területfejlesztés és -rendezés kérdésében az állami szerepvállalás, az állami felelõsség megkérdõjelezhetetlen lenne. A dekoncentráció, a területi irányítási rendszer, a területi térségi szervezõdés nem jelentheti soha az állam és a kormányzat felelõsségvállalásának csökkentését, jelentheti azonban egy jobban mûködõ területfejlesztés, egy jobban mûködõ, kiegyensúlyozottabb állami, önkormányzati kapcsolatrendszer kialakulását.
A helyi cselekvésre és globális gondolkodásra késztetõ területfejlesztési politika új munkamegosztást indokol tehát. Ennek megfelelõen az állam fõ feladata a megfelelõ közgazdasági feltételrendszer megteremtése és az intézményrendszer kiépítésének segítése; miközben a konkrét cselekvési programok kidolgozását és megvalósítását állami koordinációs ellenõrzés mellett a térségi szereplõknek engedi át.
(A jegyzõi széket Nahimi Péter foglalja el.)
A munkaerõ minõségének javítását, a települési környezet finom szerkezetének változtatását, amely egyébként több önkormányzati és kormányzati ciklust vesz igénybe, elsõsorban a helyi közösségektõl várhatjuk. Az ehhez igazodó új intézmény- és eszközrendszer nélkül a térségi egyenlõtlenségek növekedésére, növekvõ társadalmi feszültségekre, súlyos, nemzetgazdaságot érintõ regionális gazdasági problémákra számíthatunk. Nemcsak a korábban is meglévõ, a gazdasági, területi szerkezetben rejtett, megbújó különbségek törnek felszínre, de a piacgazdaság tovább is élezheti a különbségeket. Ezek mérséklése pusztán a szociálpolitika eszközeivel nem oldható meg, tartós és érdemi megoldást a helyi társadalom polgárosodása, a helyi gazdaság modernizációja, az önfenntartó fejlõdés feltételeinek megteremtése és a területi esélyegyenlõség biztosítása jelentheti.
Tisztelt Képviselõtársaim! A javaslat, amelyet önök tárgyalni fognak az elkövetkezendõ idõszakban, az Európai Unió regionális politikája elveivel összhangban került kialakításra. Ezt a politikát a tagországok közötti kohézió erõsítése határozza meg, ennek érdekében jelentõs támogatást biztosít az elmaradott régiók fejlesztéséhez, az ipariszerkezet-átalakításhoz, a jelentõs munkanélküliséggel sújtott térségek fejlesztéséhez, a határmenti területek és együttmûködés fejlesztéséhez.
(19.00)
A területfejlesztés rendkívül erõs az Unió politikai és intézményrendszerében. Az Unió kibõvítését alapvetõen meghatározzák a regionális politikai tervek és szándékok. A kis és nagy régiók közötti együttmûködés az európai integráció egyik fontos alkotóeleme. Az európai piacgazdaságok integrálódása többnyire nem felülrõl, lefelé irányítottan, hanem a helyi szintekre, önszervezõdõ alapokon megy végbe.
A magunk tapasztalatából is jól tudjuk, hogy az ilyen alapon létrejövõ kapcsolatrendszer mélyebb és szélesebb körû lehet, mint az államközi integráció, hiszen a lakossági érdek így közvetlenebbül jelenik meg és tartja fenn az együttmûködést. A kormányzatok feladata a folyamatok segítése, részleges befolyásolása. Ezért a kormány programjának lényeges eleme a decentralizáció, és ez az elv a törvényjavaslatban is nyomon követhetõ. Ebbõl a szempontból Magyarország megítélése ma rendkívül kedvezõ.
A Területfejlesztési Alap létrehozása, törvényi szabályozása, a kapcsolódó országgyûlési határozatok és kormányrendeletek, valamint a kinyilvánított politikai szándékok pozitív visszhangot váltottak ki. A törvényjavaslat benyújtása és elfogadása tovább erõsítheti ezt, ami egyben azt eredményezi, hogy a területfejlesztés az ország valamennyi térségére kiterjed, ily módon elõsegítve az egyes területek önálló fejlõdését.
Szeretném elmondani önöknek azt, hogy az Európai Unió, a szakértõk és a pártszakértõk rendkívül pozitívan nyilatkoztak a területfejlesztésrõl és - rendezésrõl szóló törvényrõl. Napirenden van Magyarország OECD-csatlakozása - ebben az értelemben a devizapolitika és a környezetpolitika mellett az egész kormányzati munka vizsgázik. Az OECD-csatlakozás során is többször elmondták az OECD-szakértõk, hogy példa értékûnek tartják a magyarországi területpolitikát, elsõsorban azért is, mert más, csatlakozni kívánó országokban nincs ilyen értelmû törvényi szabályozás, nem futnak olyan értelmû kísérleti programok, amelyek egyértelmûen bizonyítják azt, hogy ez a törvény a valóságban is mûködõképes törvényként fog funkcionálni az elkövetkezendõ idõszakban.
A törvényt megelõzõen azok a kísérleti programok, amelyek akár a Phare- tervek keretében, akár a Kárpátok-Eurorégió mûködésében megmutatkoznak, akár a borsodi, akár a szabolcsi fejlesztési alapítványok körében mûködnek, akár a másik oldalról, ha a vállalkozásfejlesztési alapítványok mûködését szem elõtt tartjuk, azt láthatjuk, hogy ennek a törvénynek a befogadására, elfogadására felkészültek a regionális szereplõk, felkészültek az önkormányzatok, felkészültek azok az irodák, amelyek eddig is az Európai Unió programfinanszírozása szerint végezték területfejlesztõ munkájukat.
Ezzel összhangban a feladatok több szintû ellátására teszünk tehát javaslatot, amellyel kapcsolatban kiemelkedõnek tartom azt, hogy a javaslat szerint a területfejlesztés és -rendezés a kormányzás egészét érintõ feladat, nem testálható egyetlen tárcára, nem testálható egyetlen intézményre. Éppen ebbõl adódóan a törvényjavaslat intézményesíti az Országos Területfejlesztési Tanácsot mint a kormány javaslattevõ és véleményezõ szervét.
Az elmúlt idõszakban a bizottsági vitákon megfogalmazódott az a felvetés, hogy indokolt ennek az Országos Területfejlesztési Tanácsnak az erõsítése, feladatainak kibõvítése - amellyel én egyébként egyetértek. Magam is úgy gondolom, hogy egy ilyen Országos Területfejlesztési Tanács érdemi egyeztetõ, integrációs pontjává válhat a területfejlesztés egyeztetõ feladatrendszerének, a tárcák közötti információcserének, illetve a megyei regionális fejlesztési tanácsok és a kormány együttmûködésének.
Tisztelt Képviselõtársaim! A javaslat legfontosabb - és az elõkészítés során legvitatottabb - része az a fejezet, amelyik a területfejlesztés és - rendezés térségi intézményrendszerének kiépítésérõl rendelkezik. A deecentralizáció elvébõl kiindulva lényeges az, hogyan határozza meg a települések és a központi kormányzat közötti középszint szerepét és funkcióját a törvény. Erre természetesen - és sokadszor elmondom - csak a helyi önkormányzati törvény rendelkezéseivel összhangban kerülhet sor. Errõl szól a törvénytervezet, errõl szól egyébként a kormányprogram és a koalíciós program is. Számomra nagy megnyugvás, hogy kérésemre, kérésünkre az alkotmányügyi bizottság tárgyalta a törvényjavaslatunkat - ez nem lett volna egyébként kötelessége, ezért itt is szeretnék köszönetet mondani az alkotmányügyi bizottságnak -, és az alkotmányügyi bizottság ezt a javaslatot egyhangúlag tárgyalásra alkalmasnak találta. Ebben az értelemben, úgy gondolom, visszaigazolást nyert az, hogy maga a törvényjavaslat harmonizál az önkormányzati törvény rendelkezéseivel; ebben az értelemben nem lépi túl azt a keretet, amely a területfejlesztés és -rendezés törvénye, valamint az önkormányzati törvény közötti harmóniát jelenti.
A törvényjavaslat szerint a megyei önkormányzat, egyezõen az önkormányzati törvénnyel, kötelezõ feladatként gondoskodik a térségi területrendezéssel kapcsolatos feladatok összehangolásáról. Már a helyi önkormányzati törvény 1994-ben történt módosítása utalt a megyei fejlesztési programok összehangolását ellátó új intézményekre, a területfejlesztési tanácsokra, amelyek feladatkörét és szervezetét a területfejlesztésrõl és -rendezésrõl szóló törvény kell hogy meghatározza. Enélkül - az önkormányzati törvény ígérete ellenére - a megyei önkormányzatok sem tudják betölteni térségfejlesztõ szerepüket. Nyilvánvaló és világos, hogy a szabályozás szerint középszinten a megyei közgyûlések és a létrehozandó megyei fejlesztési tanácsok között oszlik meg az a középszintû feladatrendszer, amely reményünk szerint - harmóniában az önkormányzati törvénnyel - beilleszti a térségi szereplõk közé azt az új intézményt, amely az egyeztetés színtere, amely az egyeztetés intézményrendszere, és amely lehetõséget ad arra, hogy a kormányzat a területfejlesztés és -rendezés egyes feladatait nyugodt szívvel decentralizálja.
Az új intézményként létrehozandó testület a területfejlesztés megyei szintû összehangoló és döntéshozó szerve tehát, amely a partnerség elvére épülve kifejezi a területfejlesztés sokszereplõs jellegét. Szeretném aláhúzni azt, hogy a területfejlesztés középszinten valóban sokszereplõs kell hogy legyen; egyrészt az önkormányzati szintek érdekharmóniáját meg kell hogy jelenítse, másrészt ugyanakkor biztosítania kell azt is, hogy Magyarországon ne csak önkormányzati típusú és önkormányzati dominanciájú területfejlesztéssel számolhassunk, hanem a gazdasági kamarák, a területen élõ gazdasági szereplõk hasonlóan és jelentõs súllyal befolyásolhassák azt, hogy miként és milyen módon történik meg a területfejlesztés és területrendezés állami, önkormányzati akaratának érvényesítése, hogy a gazdasági szereplõk, a gazdasági autonómiák egyrészt ezt befolyásolni tudják, másrészt pedig motiválni tudják a gazdaságfejlesztést azáltal, hogy ne csak állami, önkormányzati, hanem valódi gazdasági szereplõk és valódi gazdasági erõforrások is bekerüljenek a területfejlesztés intézményrendszerébe.
A tanács munkájában a kormányzat részérõl állandó tagként a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter képviselõje vesz részt. Ugyanakkor a törvényjavaslat lehetõséget biztosít más tárcák képviseletére. Éppen azért tartjuk ezt indokoltnak, mert bizonyos régiók társadalmi, gazdasági adottságai speciális szakértelmet igényelnek.
Szeretnék arra utalni önök elõtt, hogy a szabaddemokraták és a szocialisták elmúlt idõszakban történt egyeztetése során fölvetõdött az, hogy általában is - az önkormányzati középszinten is - csökkentsük a kormányzat szerepét. Éppen ezért elfogadom és támogatom azt a javaslatot, amely szerint a kormány képviselõje - akár a környezetvédelmi miniszter képviselõje vagy más tárca képviselõje - ne a bizottság alelnökeként töltse be funkcióját, hanem normál tag legyen ebben a bizottságban. Ugyanakkor kérem azt, hogy adott esetben - majd a javaslat szerint látni fogják - vétójoggal élhessen két alkalommal, és a viták esetén az Országos Területfejlesztési Tanács legyen a meghatározó. Ebben az értelemben harmóniát látok egyrészt az állami források fölhasználásának ellenõrzésében - a vétójog erre biztosíték -, másrészt ugyanakkor viszont arra, hogy helyben, önkormányzati szinten nem a kormányzati diktátum alapján fogják meghatározni a területfejlesztés feladatrendszerét, illetve a programok közötti választás dominanciájában, tisztségében sem jelenik meg a kormányzati szereplõ kiemelt tisztségben.
(19.10)
A tanács munkájában egyébként nagy vitát vált ki, hogy vajon milyen érdekdominanciát lehet megjeleníteni ebben a megyei fejlesztési tanácsban. Nekem az a véleményem sok-sok vita alapján és a megyei fejlesztési tanács modellezése alapján - itt szeretnék egy újabb köszönetet mondani mindazoknak a vállalkozó szellemû önkormányzatoknak, amelyek egyébként a területfejlesztésrõl és -rendezésrõl szóló törvény tervezete alapján létrehoztak olyan modellkísérleteket, amelyekben kipróbálták azt, hogy ezek a megyei fejlesztési tanácsok hogyan fognak mûködni a valóságban -, hogy a megyei fejlesztési tanács, ellentétben a félelmekkel, egy kistérségbarát megyei fejlesztési tanácsként fog mûködni.
Miért gondolom ezt? Azért gondolom, mert bár kétségtelen, hogy a megyei fejlesztési tanács elnöke a megyei közgyûlés elnöke, tagja a megyei jogú város polgármestere, tagja a három kamarának a vezetõje, de a törvénytervezet szerint abban az esetben, ha a régióban a kistérségek önkormányzati fejlesztési társulást létrehoznak, a nagyobb megyékben 8-11 ilyen kistérségi társulás szereplõje lesz a megyei fejlesztési tanácsnak.
Tehát én azt prognosztizálom, hogy ezen kistérségek megnyerésére igenis egyrészt a megyei közgyûlések, másrészt a megyei jogú városok jelentõs hangsúlyt fognak fektetni, hiszen ezen kistérségi szavazatok nélkül nem fognak tudni érdemi döntést hozni a megyei fejlesztési tanácsban. Ennek ellenére, mivel a törvény arról szól, hogy a megyei fejlesztési tanácsok programokat bírálhatnak majd el - természetesen, nem az egyedi pénzosztogatás tere lesz a megyei fejlesztési tanács, hanem különféle projekteket bírálnak el, és ebben az értelemben megalapozott, szakmailag kiforrott projekteket a kistérségekben nehezen tudnak finanszírozni -, ezért ebben az esztendõben az Országos Területfejlesztési Tanács az utolsó negyedévben olyan pályázatot írt ki, amelyben ezek a kistérségek, jövendõ kistérségek a programhoz finanszírozást kaphatnak az Országos Területfejlesztési Tanácstól, ezzel megteremtve azt a versenyelõnyt vagy azt a versenyhátrányt leküzdve, ami mondjuk a megyei jogú városok vagy a megyei közgyûlések vagy a nagyobb apparátussal rendelkezõ önkormányzatok számára adódott volna.
Ezek a kistérségek már most elkezdhetik a felkészülést a területfejlesztésrõl és -rendezésrõl szóló törvény értelmében. Pályázhatnak a területfejlesztési alapból és meg fogják kapni azokat a forrásokat, amelyek ehhez a szakmai munkához szükségesek, hogy megalapozott projektjavaslatokkal élhessenek, majd jövõre a területfejlesztési tanácsok döntéshozó testületei elé olyan javaslatokat terjeszthetnek, amelyek szakmai értelemben is megalapozottak lesznek.
A tradicionális közigazgatási rendszerbe illeszkedõ megyei szintû térségi intézmények, a regionális fejlesztési tanácsok létrehozását az európai integráció elõsegítése és a nemzetközi pénzügyi források elérése indokolja. Az Európa Tanács az elmaradott térségeket a megyehatárokat meghaladó statisztikai és tervezési szinten, azaz a régiók szintjén határozza meg.
A magyar régiók az Európa Tanács jelenlegi feltételrendszere szerint az elmaradott térségek közé tartozhatnak. A reménybeli támogatások szempontjából ez a legkedvezõbb besorolás. A támogatások igényléséhez regionális fejlesztési programokat kell majd kidolgoznunk.
A javaslat közigazgatási változtatások nélkül, a tervezési és fejlesztési döntések szintjén kívánja meghatározni a regionális középszint funkcióját. Ehhez igazodva a regionális fejlesztési tanács a megyei területfejlesztési tanácsok által létrehozott, a megyei területfejlesztési tanácsok által átruházott jogokat gyakorló testület. A kormány a területi egység, a régió kialakítására javaslatot tesz, kialakítása azonban az érintett megyei területfejlesztési tanácsokon múlik.
Nagyon komoly vita volt arról, hogy legyen-e kötelezõ erejû ezen régióknak a felállítása. Sok érv szól amellett, hogy ezeket a régiókat kötelezõ erõvel hozzuk létre. Csak egy példát szeretnék mondani. Ausztria hét évvel az európai csatlakozás elõtt meghatározta a területfejlesztési régiókat, pontosan azért, mert ezen idõszak szükséges ahhoz, hogy a szerves fejlõdés kialakuljon, az együttmûködés zavartalanná váljon, s az Európai Unióhoz való csatlakozás regionális értelemben elõnnyé és ne hátránnyá váljon az ország számára.
Ez tehát világosan mutatja, hogy Magyarország ebben az értelemben késésben van, tehát sokan gondolkodtunk arról, hogy esetleg egy szolid kényszer, egy kötelezõ régiókijelölés nem annyira mint az önkormányzatiság korlátozása, hanem mint olyan igény és feltételrendszer jöhetne szóba, amelyik pozitív irányba befolyásolná a regionális folyamatok érlelõdését. Mégis, mivel az érintettek részérõl nagyon komoly ellenállást tapasztaltunk, ezért levettük napirendrõl a kötelezõ régiók kijelölését.
Ugyanakkor a fõváros és agglomerációja, valamint a Balaton kiemelt üdülõkörzetében meghagyja a tervezet - és indokoltnak tartom én is -, hogy a regionális tanács létrehozásáról az Országgyûlés rendelkezzen. Azért döntöttünk itt másként, mint az elõzõekben, mert egyrészt a szakmai okok indokolták - Budapest és agglomerációja, valamint Balaton körzete térségében egyértelmûen mutatják, ma már komoly károkat okoz az, hogy nincs lehetõség egy regionális fejlesztési tanács, egy regionális együttmûködés kikényszerítésére -, és ugyanakkor a másik oldalról az érintett települések és az érintett önkormányzatok maguk igényelték ezt a javaslattevõtõl, maguk igénylik a törvényalkotóktól ezen regionális tanácsoknak törvény általi létrehozását.
Tisztelt Képviselõtársaim! Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a területfejlesztés finanszírozásáról. A törvényjavaslatban meghatározott intézmények létrehozása ugyanis csak abban az esetben lehet sikeres, ha ugyanakkor érdemi decentralizációval társul, ha a megyei területfejlesztési tanácsok programjaik megvalósításához forrásokkal rendelkeznek, ha érdemben koordinálhatják és ösztönözhetik a térségi fejlesztéseket, és befolyásolhatják a központi eszközök felhasználást.
A területfejlesztési célokat jelenleg sokcsatornás központi eszközrendszer szolgálja. A központi források mellett indokolt a területfejlesztést szolgáló eszközök részleges decentralizációja, amelyek felett a megyei területfejlesztési tanácsok rendelkeznek. A decentralizált keretek forrásai a következõk lehetnek: a területfejlesztési alap decentralizált hányada. Ezt a törvény kimondja, velünk egyetértésben, az elõterjesztõvel egyetértésben. Rendkívül indokoltnak tartom azt, hogy ez a területfejlesztési alap az elkövetkezendõ idõszakban decentralizált formában a megyei fejlesztési tanácsok számára rendelkezésre álljon.
A törvény úgy fogalmaz, hogy ennek az alapnak minimum 50 százalékát decentralizálni kell. Ezzel én egyetértek. Az arányt egyébként a parlament bölcsességére bízom. Itt azt kell mérlegelni, hogy mi a helyi erõforrásokhoz szükséges igény és mi az a területfejlesztési program, amelyet központilag kell finanszíroznunk. Eszerint kell beállítani ezt az arányt. Még egyszer mondom, minimum 50 százalékról szól a javaslat, amellyel én egyetértek.
Ezen kívül nyilvánvalóan forrása lehet a megyei területfejlesztési tanácsnak az állami pénzalapok pályázati úton elnyerhetõ forrása, valamint az önkormányzati infrastruktúrafejlesztést szolgáló területi kiegyenlítõ területfejlesztési programokra biztosított különkeretek, valamint a megyei fejlesztési tanácsok saját bevételei.
El kell önöknek mondjam, magam sem vagyok elégedett azzal, ahogyan ma, jelen pillanatban biztosítani tudjuk a megyei fejlesztési tanácsok finanszírozási rendszerét. Nem vagyok elégedett, ugyanakkor komoly eredménynek tartom azt, hogy önmagában létrejött, létrejöhet ez a decentralizált forrás, létrejöhet a magyar költségvetés életében talán elõször egy olyan típusú decentralizálás, amelyik az elkövetkezendõ idõszakban az én véleményem szerint nagyobb szerepet kell kapjon majd a kormány és önkormányzatok közötti területi elosztásban és területi finanszírozásban. Ma erre volt lehetõség. Járatlan még az az út, amelyre rálépünk az elkövetkezendõ idõszakban közösen, s azt gondolom, talán elfogadható az is, hogy az elsõ idõszakban indokolt az óvatosság, hiszen az állampolgárok által befizetett forrásokat osztjuk itt újra, és ezen források elosztása tekintetében valamennyiünknek komoly felelõssége van.
(19.20)
Magam szívesen egyetértenék azzal a javaslattal is az elkövetkezõ idõszakban, amelyik fordított értelemben szabályozza a területfejlesztéshez kötõdõ forrásrendszert és megpróbálja nem felülrõl visszaosztani, hanem az alulról történõ befizetések esetében bizonyos szinteken megállítani a forrásokat. Ez számomra szimpatikusabb megoldás lenne. Ma jelen pillanatban a Pénzügyminisztérium és a kormányzat nem lát erre lehetõséget. Kompromisszumként elfogadtam azt a javaslatot, hogy ezzel a pénzügyi feltételrendszerrel induljon el a megyei fejlesztési tanácsok finanszírozása, magam tehát tartom a kormányjavaslathoz, azzal, hogy a további szabályozásokra vonatkozóan a nemzeti területfejlesztési koncepció irányelveiben fogunk részletesen is visszatérni a pénzügyi szabályozás változásának lehetõségeire.
A pénzügyi eszközök mellett az eszközrendszer másik nagyon fontos eleme a területi rendezés kérdése, amelyre késõbb majd még visszatérek.
A területfejlesztés fõ kérdése természetesen az ágazati és a területi tervezés viszonya. Az ágazati tervezésen kívül szükséges a területi vetülete ezen terveknek a megvalósításához. Szükséges az, hogy az ágazati tervek mellett készüljenek és fogadtassanak el olyan térségi tervek, amelyek az elkövetkezendõ idõszakban alapjai lehetnek a fejlesztéseknek, mind az infrastrukturális fejlesztéseknek, mind az egyéb beruházásoknak. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a területrendezési tervek elfogadására vonatkozóan is e törvénynek harmonizálnia kell az önkormányzati törvény adta lehetõségekkel. Éppen ezért természetesen nyitott vagyok minden olyan pontosításra vagy módosító javaslatra, amelyek tiszteletben tartják azt, hogy Magyarországon az önkormányzati törvény szerint települési rendezési tervet csak a településnek szabad elfogadnia. Nincs olyan lehetõség, hogy a települési rendezési tervet megyei vagy térségi rendezési tervvel felülírjuk. A törvényalkotó szándéka szerint csak arról van szó, hogy ilyen regionális területi rendezési tervet fogadjunk el az elkövetkezendõ idõszakban rendelettel.
Akik képviselõtársaim közül ismerik azt, hogy hogyan történik ma egy fejlesztés, hogyan próbálunk külföldi tõkét, külföldi beruházót az országba hozni, azok tudják, hogy ezen legitim területi rendezési tervek hiánya ma már az elõrelépésünk gátja, ma már pótolhatatlan ilyen tervek létrehozása és elfogadása, mert a hosszú távú gondolkodásmód és a hosszú távú befektetés számára ma már a jogbiztonság és az anyagi biztonság feltétele ilyen tervek létezése és legitim elfogadása. Én egyébként nem félek attól, hogy ebben a folyamatban olyan érdekellentétek születnének települések között, vagy települések és a megyei közgyûlés között, amelyek feloldhatatlanok. Ha mégis van ilyen, akkor az én véleményem szerint az Országos Területfejlesztési Tanács alkalmas szerv arra, hogy ezt a vitát rendezze, vagy keressünk más típusú olyan megoldást, amelyik vita esetén az eldöntést biztosítja. Egy biztos: a törvényalkotó és én is egy dologhoz szeretnénk ragaszkodni, mert ez viszont valóban a területfejlesztési miniszter, a kormányzat és valamennyiünk közös felelõssége, hogy ilyen tervek létrehozásával számolnunk kell, ilyen tervek létrehozásának feltételrendszerét biztosítanunk kell. Ellenkezõ esetben azokat a projektpályázatokat, amelyek az Európai Unióhoz kötöttek, vagy amelyek a Phare-forráshoz kötöttek, az elkövetkezõ idõszakban nem tudunk létrehozni.
A területrendezési tervek készítésének eljárásrendjét egyébként törvényi felhatalmazás alapján a kormánynak kell véleményünk szerint szabályoznia. De abban az esetben, ha a tisztelt Ház úgy ítéli meg, hogy indokolt, hogy néhány garancia ehhez kötödõen magában a törvényben megjelenjen, ebben az értelemben is nyitott a törvényalkotó a javaslat elfogadására. Az országos és megyei településrendezési tervek egymásra épülõ rendszert kell hogy alkossanak, a területrendezési terveket a településrendezési tervek készítése és jóváhagyása során tehát figyelembe kell venni.
Ugyanakkor a megyei önkormányzat szerepet kap az országos, a települési önkormányzat pedig a megyei területrendezési terv véleményezésében, ezáltal a törvényalkotó szerint létrejön az a beavatottság, az az informáltság, amelynek eredményeként a különféle településszintek közötti tervek harmóniája biztosítható. A területfejlesztési tervek, koncepciók és programok egyébként - hogy világos legyek - véleményünk szerint csak ajánlóak lehetnek. Ezen a területen tehát nem igaz az az igény, amelyet a területrendezési problémakörnél megfogalmazok a kötelezõ jelleget illetõen, maguk a fejlesztési tervek, elképzelések nyilvánvalóan csak ajánló jellegûek lehetnek.
Itt szeretnék visszatérni arra, hogy az eddigi parlamenti bizottságokhoz kötödõ vitákra vonatkozóan néhány szó erejéig reagáljak. A környezetvédelmi bizottság ajánlásban fogalmazta meg azt, hogy az indoklást és a törvényjavaslatot fontos lenne kiegészíteni a nemzeti területfejlesztési koncepció elfogadásával, illetve a parlament elé terjesztésével, továbbá feltétlenül indokoltnak tartja, hogy ezt a koncepciót benyújtsuk az Országgyûlésnek. Ezt az igényt jogosnak tartom, és a munkatársaimmal együttmûködve reményeim szerint már a hétvégi postával a képviselõk rendelkezésére bocsátunk egy olyan anyagot, amely alapja lehet majd az elfogadandó nemzeti területfejlesztési koncepciónak.
Tájékoztatásul szánom ezt az anyagot és nem vitára. Ennek elsõsorban nem az az oka, mert nyilvánvaló, hogy majd a tárcaközi egyeztetések után kerülhet ez döntésre a parlament elé, tehát nemcsak ezért, hanem azért is, mert véleményünk szerint sorrendiségében itt úgy tudunk logikusan haladni, ha elõször elfogadjuk a területfejlesztésrõl és területrendezésrõl szóló törvényt, felállnak a megyei fejlesztési tanácsok. Ezt a koncepciót, amelyet olvasásra önök elé terjesztünk, a megyei fejlesztési tanácsok, az érintettek véleményével fogjuk majd idehozni a parlament elé döntésre. Ebben az értelemben tehát egyetértek a bizottság azon igényével, hogy a területfejlesztésrõl és rendezésrõl szóló törvény összességében csak az országos területfejlesztési koncepcióval együtt adja ki a szabályozás és a célrendszer egészét. Mégis azt gondolom, hogy indokolt mintegy háromnegyed éves, egyéves türelem, amikor az érintettek véleménye is beépül ebbe az országos területfejlesztési koncepcióba, és akkor visszahozzuk a normál kormányegyeztetéssel a parlament elé döntéshozásra.
A másik kérdéskör a régió, a megye és a kistérség vitájához kötõdik. Ehhez kötõdõen újfent megpróbálom elmondani azt, hogy szándékunk szerint e törvény egyértelmûen kistérségpárti, és egyértelmûen azt a célt szolgálja, hogy ezen kistérségek önszervezõdése az elkövetkezendõ idõszakban felgyorsuljon. Ezt sokadszorra hangsúlyzom, természetesen azért, mert úgy gondolom, hogy az egyik oldalról szembe kell nézni azzal, hogy a 3000 önkormányzat autonómiája meg fog maradni az elkövetkezendõ idõszakban. Ez a politikai realitás ma Magyarországon. Ugyanakkkor egy korszerû közigazgatásban egészen világos, hogy ilyen pénzügyi folyamatok mellett, amelyeket megélünk nap mint nap, rendkívüli fontosságú, hogy a térségi társulásokat ösztönözzük, a térségi társulásoknak prioritást adjunk. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a törvény alkalmas arra, hogy ezen kistérségi társulások számára jó formát teremtsen.
(19.30)
Mégis azt gondolom, ha önök ezt másképp látják, mi nyitottak vagyunk ebbe az irányba, mert nem volt olyan törvényhozói szándék, hogy a kistérségek szervezõdésével szemben a felülrõl való térségszervezõdés prioritását próbáljuk megfogalmazni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Befejezésként szeretném elmondani önöknek: nincs kétségem afelõl, hogy rendkívül jelentõs vitákat fog kiváltani a törvénytervezet a tisztelt Házban. Nincs kétségem azért, mert ez a törvény olyan érdekeket érint, olyan érdekek mentén fogalmazódik meg, amely érdekeknek a harmonizációja nem egyszerû feladat.
Én magam arra tettem ígéretet annak idején az önkormányzatoknak - amikor ennek a törvénynek az elkészítéséhez hozzákezdtünk -, az én törekvésem az lesz, hogy egyrészt a törvény megszülessék, másrészt, hogy mindig, minden fórumon arra törekedjünk, hogy a törvény mellé a legnagyobb konszenzust tudjuk megteremteni. Ezt azért tartom rendkívüli fontosságúnak, mert nem hiszek abban, hogy jelen pillanatban képes az önkormányzati szférában olyan törvény mûködni, amelyik nem mindig az érintettek legnagyobb konszenzusára épül. Ezért tartom ezt rendkívüli fontosságúnak, és addig egyeztettük ezt a törvényjavaslatot, amíg a kormányban gyakorlatilag a vita nélküli kategóriában, igazából a kormány teljes egyetértésével fogadtatott el.
Tisztában vagyok azzal is, hogy ez a kormány kompromisszuma. Ebben az értelemben nyilvánvaló, hogy ezt a törvényt a parlament fogja meghozni a parlament maximális konszenzusával. Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert nem akarom eltitkolni, hogy a törvényjavaslathoz kötõdõen természetesen vita van a Szocialista Párton belül is. Ezt a vitát az elmúlt idõszakban, én úgy érzem, hogy lezártuk. Ma már a Szocialista Párt abban az értelemben egységes, hogy a törvényjavaslatot támogatja, és egységesen tud módosító javaslatokat beadni a törvényhez.
Nagyon remélem azt, hogy eredményesek lesznek azok az egyeztetések, amelyek a Szabad Demokraták Szövetségével folynak, és ebben az értelemben a tisztelt Ház koalíciós módosító javaslatcsomagot fogadhat majd el az elkövetkezendõ idõszakban.
Rendkívül fontosnak tartom azt, hogy megértse a tisztelt Ház, és megértse a közvélemény azt a felelõs vitát, amelyik a két koalíciós párt között a törvényjavaslat elfogadásához kötõdõen zajlik. Igen, azt gondolom, nem szégyen bevallani, ez a vita létezõ, azért létezõ, mert nem vagyunk egyformák. A két párt között például az állam szerepének a megítélésében mindig is jelentõs különbség volt.
A koalíció megkötése során a Koalíciós Egyeztetõ Tanácsban az önkormányzati törvényhez kötõdõ módosítás kapcsán is nagyon kemény viták eredményeként jött létre a konszenzus. Szeretném azonban elmondani, hogy éppen ennek eredményeként azóta ezeken a területeken a két koalíciós párt között nincs vita. Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert a törvény elfogadásához és mûködéséhez valóban az szükséges, hogy addig vitassuk, ameddig valamennyien magunkénak érezzük ezt a törvényt, hogy utána egységesen tudjuk képviselni az önkormányzatok felé.
Azért rendkívüli fontosságú ez, mert úgy gondolom, a területfejlesztésrõl, -rendezésrõl és a regionális politikáról szóló törvény valamennyiünk számára egy olyan törvény, amelyre úgy gondolom az elkövetkezendõ idõszakban büszkék lehetünk. Ez a parlament ebben az értelemben történelmet csinál Magyarországon.
Úgy gondolom, indokolt tehát az is, hogy a kormánykoalíció nyitott legyen az ellenzéki pártok javaslatára. Nyitott azért, mert ez a törvény természetesen olyan értelemben sokkal meghatározóbb, mintsem hogy csak az elkövetkezendõ egy-két évre határozná meg Magyarország területi politikáját.
Nem gondoljuk azt ebben az értelemben, hogy szabad lenne éppen ezért elzárkóznunk azoktól a javaslatoktól, amelyek remélem az ellenzéki oldalról ezt a törvényt javítani akarják majd.
Mi mindenképpen azon leszünk tehát, hogy ezt a törvényt a magyar parlament a lehetõ legnagyobb konszenzussal hozza meg.
Ugyanakkor szeretném azt is elmondani: elhatározottak vagyunk abban, hogy a törvény megszülessék, elsõsorban azért, mert úgy gondoljuk, valamennyiünk közös felelõssége az, hogy a területfejlesztés és -rendezés átlátható, törvényi erõvel szabályozott legyen Magyarországon, és elinduljunk azon az úton, amelyek a régiók Európájához való egyértelmû csatlakozás és olyan feltételrendszer, amelyben a régiók Európájához valóban régiók csatlakoznak Magyarországon. Köszönöm figyelmüket, köszönöm, hogy meghallgattak. Kérem, hogy javaslataikkal, késõbb szavazataikkal támogassák a törvény elfogadását. (Taps.)