POZSGAI BALÁZS, az önkormányzati és rendészeti bizottság elõadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Az önkormányzati és rendészeti bizottság 1995. október 25-én tárgyalta a területfejlesztési törvény általános vitára való alkalmasságát.
Személyesen örülök annak, hogy egy új törvény születésénél mondhatom el a bizottság állásfoglalását. A többségi vélemény elmondói hangoztatták: óriási hiányt pótol a törvény, mert Magyarországon eddig nem szabályozta törvény a területfejlesztést.
A területi kiegyenlítést szolgáló eddigi országgyûlési határozatok nem érték el céljaikat. Az utóbbi idõkben végbement gyors változások egyre jobban elmélyítették a különbségeket. Nem vitatható, hogy jelentõs különbségek vannak az ország egyes nagy területei között, de az sem, hogy adott területen belül sem azonos fejlettségûek a térségek. Különösen szembetûnõ a különbség az ország fejlettebb, nyugati, valamint a kevésbé iparosodott keleti része között.
Eddig nem tudott kialakulni egy olyan intézményrendszer, amely a problémákat komplexen kezelte és amely a területfejlesztésben mûködõképes lett volna. Készültek ugyan programok, fõleg a hátrányos helyzetû kelet- magyarországi megyékre. Ezek eredményessége azonban nem hozott sikereket, mert a döntéseket többségükben nem a helyszíneken hozták.
E törvénytervezet intézményesíti a területfejlesztés, a területrendezés partneri kapcsolatait, megteremti az önkormányzati és gazdasági szféra bevonásával a stratégiai tervezésen alapuló, térségi programokra épülõ fejlesztéspolitika feltételeit.
A törvénytervezet alapvetõ célja, hogy az ország valamennyi térségében elõsegítse a fejlõdést úgy, hogy a fejlettségbeli különbségek is csökkenjenek. A területfejlesztési törvény megnöveli a tervezés rangját, az elõkészítõ munka fontosságát. Feltételezi a megye, a megyei jogú város, a helyi gazdaság, a kamarák, az érdekképviseletek együttmûködését, a térségi forráselosztás érdekében.
A törvény születését hosszú egyeztetések elõzték meg. Megalkotására kötelez bennünket az a tény, hogy a múlt évi önkormányzati törvény módosításában a megyei területfejlesztési tanácsok létrehozását döntöttük el, mégpedig 1995. június 30-áig. Ilyen értelemben alkotmányos mulasztásban is részes a parlament. Nem vitatható, hogy szükség van a törvényre, s hogy három-négy év elhúzódása után a parlament elé kerüljön a törvénytervezet.
Egy viszonylag jó törvény fekszik elõttünk, amely nem kelti azt az illúziót az önkormányzatokban, hogy csupán a törvény létrejöttével óriási mennyiségû pénz fog kiáramlani a területekre. E törvény bizottsági vitája során a fenntartásukat, tartózkodásukat kifejezõk is a fenti megállapításhoz csatlakoztak. Nem tartják elegendõnek azt a forrást, pénzmennyiséget, amely a törvény végrehajtásához rendelkezésre áll. Hiányolják továbbá, hogy a törvényben a decentralizáció elvének következetes végigvitele, a regionális fejlesztési tanácsoktól a kistérségi fejlesztési tanácsokig, nincs pontosan kidolgozva, kapcsolatrendszerük nem tisztázott.
A törvénytervezet legsúlyosabb gondja, hogy nem tisztázza a rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat. Felsorolást ad, de semmiféle konkrét döntést nem hoz a felszabadítható források mértékére. Nem pontos, nem következetes a törvényben a területfejlesztés és a területrendezés kapcsolatrendszere.
A fenntartásokat megfogalmazók is jelezték, hogy e törvényre szükség van, annak tárgyalása folyamán az ellentmondások rendezhetõk. A bizottságban megfogalmazódott, hogy minél tovább várunk e törvény tényleges elkészültével, annál késõbb lesz lehetõség arra, hogy azok a területek, amelyek lényegesen el vannak maradva, mielõbb hozzájussanak ahhoz az eszközrendszerhez, amely a kiegyenlítést jelenti. Az Európai Unióhoz való csatlakozási, pénzeszközökhöz jutási szándékunk is e törvény megszületését feltételezi.
Összességében a bizottság 15 támogató, 10 tartózkodó és 2 nem szavazattal javasolja az általános vitára való alkalmasságát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)