DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A magyar politikai élet bal oldalán zûrzavar uralkodik. Az elmúlt hét történései még nyilvánvalóbbá tették, hogy súlyos kormányzati válság van Magyarországon. Mindez természetesen nem kéne, hogy közvetlenül érintse a polgárokat, ha nem lenne az MSZP-nek 54 százalékos, a szocialista-szabaddemokrata koalíciónak pedig 72 százalékos parlamenti többsége, ami által a tartós válságban lévõ kormánypártok döntései alapvetõen meghatározzák mindannyiunk sorsát. Így mindaz, amit önök csinálnak, ami önökkel történik, sajnos nem az önök belügye.
A koalíciós partnerek viszonya az elsõ pillanattól fogva zûrzavaros, de most már olyan mély válságba jutott, olyan bomlásjelenségeket mutat, ami aligha teszi lehetõvé, hogy a kormány mandátumának még hátralévõ idejében rendet teremtsen a maga háza táján és a tehetetlenség, illetve a hibás döntések kettõsségébõl, szorításából valami épkézláb, az ország felemelkedését elõmozdító politizálásba fogjon.
A zûrzavarnak és a tehetetlenségnek ezt a fokát már aligha lehet kezdeti botladozásnak vagy tanulási idõszaknak felfogni.
(13.50)
Ez már nem más, mint az alkalmatlanság bizonyítványa. Ennek a koalíciónak a nyelve, amelyen a koalíciós partnerek egymással beszélni tudnak, a kölcsönös fenyegetés. Sarkosabban szólva: a kölcsönös zsarolás. A játszma fõ mechanizmusa a túszdrámákból ismeretes: ki bírja tovább a fenyegetettséget; ki tudja elhitetni a másikkal, hogy a végsõ lépésre is képes volna; ki lesz az, aki nem kockáztat tovább, hanem inkább enged?
Így megy ez az elsõ pillanattól fogva. Most éppen a pénzügyminiszter lemondási szándékáról derült ki ország-világ számára, hogy nem volt több, mint üres fenyegetõzés; holott nagyon is indokolt, hogy Bokros Lajos komolyan fontolóra vegye távozását azok után, hogy az Alkotmánybíróság az elmúlt héten a lakáshitelkamatok ügyében hozott döntésével immár sokadik alapvetõ kérdésben nyilvánította alkotmányellenesnek a pénzügyminiszter nevéhez kötõdõ gazdaságpolitikai intézkedéseket. Érthetetlen és elfogadhatatlan a pénzügyminiszter Alkotmánybírósággal kapcsolatos hisztérikus reagálása, ami nem más, mint az õ személyét érintõ felelõsség áthárítása.
Kósa Lajos képviselõtársam találó hasonlatát idézve: Bokros leginkább ahhoz a hajóskapitányhoz hasonlítható, aki kinevezését követõen a legénység egyik felét a tengerbe dobatja, a másik felének megvonja a fejadagját, a hajóárbocot félben elvágatja, és amikor közeleg a vihar, kétségbeesetten kárhoztatja a hajót és a legénységet, mondván, hogy ilyen feltételek között képtelenség a hajót viharban irányítani. (Derültség. - Zaj a bal oldalon.) De ki érti a szocialista küldötteket, akik az elmúlt hetekben a baloldali értékeket reklamálták kormányukon, majd pedig "I love Lajos"-sal, piros szívecskékkel dekorált rokonszenvtüntetéssel fogadják õt kongresszusukon? Mi történik itt? Most piros szívecskéket festenek, hölgyeim és uraim, legközelebb majd szalmabábukat égetnek... (Közbeszólás a bal oldalon: Adunk egyet!)... vagy körtáncot lejtenek? (Zaj a bal oldalon.)
Jánosi György ma reggel a Nap TV-ben nyilatkozta: ilyen a kongresszusi hangulat. Nagyon örülünk, hogy ilyen remekül szórakoztak. Nem tudjuk, feltûnt- e önöknek: szerte az országban, a társadalomban nem éppen ilyen karneváli a hangulat.
Az MSZP-kongresszuson történtek nyilvánvalóvá tették, hogy a kormány tényleges feje nem Horn Gyula, hanem minden jel szerint Bokros Lajos. Bokros az MSZP hét végi rendezvényén azt mondta, hogy a küldöttek által oly sokat emlegetett baloldali értékek leginkább az õ csomagjában vannak benne. Ez sajnos igaz. A magyar baloldal ma ennyire képes; szociális felelõsség viszont annyi van e gazdaságpolitikában, mint Mackó sajtban a brummogás. (Taps, derültség a jobb oldalon. - Zaj a bal oldalon.)
Tisztelt Ház! Fodor Gábor szabaddemokrata kultuszminiszter múlt hét végén bedobta a törölközõt. Fodor már saját pártjának is tehertétel volt. A kulturális élet SZDSZ-es gyarmatosítását nem volt képes elég tapintatosan elvégezni. Ma az oktatás és a kultúra jövõje szempontjából valóban úgy tûnik: az MSZP a kisebbik rossz. Könnyen lehet, hogy a jóval korábban megbukott kultuszminiszter távozása az SZDSZ kormányból való kivonulásának kezdetét is jelenti.
Az SZDSZ ma még kétszínûbb, még meghasonlottabb a kormányban maradás vagy távozás kérdésében, mint eddig bármikor. Bizonyítja ezt a költségvetési törvény vitájában elhangzott néhány stréber álellenzéki SZDSZ-es hozzászólás. (Derültség.) Az SZDSZ lebegteti saját különállását, anélkül, hogy a nyilvánosság elõtt világossá tenné szándékait. Azt pedig, hogy mi is történik közben a színfalak mögött, legfeljebb össznépi társasjáték formájában találgathatja az ország lakossága. (Dr. Szabó Iván: Milyen szellemes a Tomika!) A koalíciós pertnerek, miközben megállás nélkül támadják és meghazudtolják egymást, közben olyan olajozottan hangoztatják az együttmûködés eltökélt szándékát, annak hõ óhaját, mint a régi viccben a jereváni rádió: a fosztogatás helyett az osztogatást. (Szórványos taps a jobb oldalon.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindezek alapján ki kell jelentenünk: amit önök kormányzás címén mûvelnek, azt nem érdemes, de nem is szabad folytatni. Kérem, fontolják meg: ha csak ennyire képesek, az önök által elõidézett káosznál és kormányozhatatlanságnál nem volna-e jobb az ország számára, ha kiírnák az idõközi választást? (Zaj, közbeszólások a bal oldalon.)
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)