SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Nem értem a kormánypártok képviselõit - már másodszor csinálom meg a sillabuszomat, s mindig elveszik a kenyeremet. Vajon van-e értelme ezek után költségvetésrõl vitatkozni? Amikor a költségvetés újbóli megnyitásában részt veszünk, az jut eszembe, vajon mikor fogjuk a pót-pótköltségvetést megnyitni. Mire való volt ez a nagy kapkodás, sietség?
(16.00)
Hiszen fel sem lehetett készülni megfelelõen 6-7 törvénnyel, 700 valahány módosító indítvánnyal.
Aki azt állítja, hogy felelõsséggel minden indítványról dönteni tudott, minden indítványt meg tudott vizsgálni, az enyhén szólva nem mond igazat. Azt pedig, hogy formálisan döntsön egy nemzet költségvetésérõl, az ember csak felelõtlenül teheti, úgy, ahogy azt a kormánypártiak tették a költségvetés általános vitájának lezárásánál.
Még a pénzügyminiszter úr is rájátszott: felelõtlenül lemondott, felmondott; egy nemzet figyelte tehetetlen dühvel. Nekem az jutott eszembe, hogy pénzügyminiszterek jönnek, pénzügyminiszterek mennek és felelõtlenül, a magyar nép rovására azt tesznek, amit akarnak, õket senki sem vonja felelõsségre. Egy vagy két évig nem csinálnak semmit, csak a fizetést és a végkielégítést veszik fel. Csak herdálják a magyar nép pénzét. Pótcselekvéssel foglalják el a szakértõket, nehogy a nemzet érdekében valamit tenni is tudjanak.
Nekem és választóimnak úgy tûnik, hogy miniszter úr költségvetési egyensúlyozása nem a magyar nép felemelkedése érdekében történik, hanem azért, hogy megmutassa a szakmának, milyen ügyesen tud egyensúlyban tartani egy költségvetést.
Szomorú, de már Medgyesy úr is erre hivatkozott és utána sorban a többiek. Közben nem vették észre, hogy a kamatok az égig szöknek. Ma már jobban jár valaki, ha pénzét forintban a bankban vagy államkötvényben tartja, mint ha kockázatot vállalva termelne esetleg. Ez kérem természetellenes. Ugyanakkor bûnbakot keres, nem is akárhol. Neki nem jó a magyar alkotmány, a magyar Alkotmánybíróság, hiszen a demokrácia drága és sokba kerül, és akiben nincs demokráciára való hajlam, az nem érzi annak szükségességét. És az egész ide vezethetõ vissza.
A stabilizációs csapások nem kímélnek senkit. Felesleges áldozatot kívánnak mindenkitõl. A koncepció hiánya érzõdik a pénzügyi kormányzat munkáján, ezért kapkodunk. Nagyon nehéz lesz így a piacgazdaságba irányítani a nemzetet, hiszen ott a kiszámíthatóság a legfontosabb tényezõ. De ha én ma megnézem az adótáblázatot, akkor felmerül bennem a kérdés, vajon az elõzõ táblázat rossz volt? Szó sincs róla, csak most több pénzt szeretnének kisajtolni belõlünk.
Úgy merül fel bennem a kérdés: szeretnék jobbágy lenni. Biztos, hogy pénzügyileg sokkal jobban járnék. A középkorban maximum 30-40 százalékot fizetett egy jobbágy, amikor már felvilágosultabbak voltak, akkor 40-50 százalékot, robottal együtt. Ma 80-90 százalék ez az összeg. Igaz, visszasírjuk a régi szép idõket, mert akkor, ha egy pénzügyminisztert elcsaptak, az egy fejjel rövidebb lett. (Dr. Balsai István és a szónok nevet.) Sajnos, minél felvilágosultabb egy társadalom, annál többe kerül a költségvetése. Pedig állandóan az állam csökkenõ szerepét mesélik, és közben a gazdaság belerokkan a nagy gondoskodásba.
A választópolgárok elõbb-utóbb meg fogják kérdezni, hogy ha végrehajtjuk a megszorító intézkedéseket, vajon mi történik? Mi történik '96 júniusában, szeptemberében vagy decemberében? Erre senki egy szóval semmiféle választ nem adott. Tessék felelõsséggel nyilatkozni! A magyar nép vállal értelmes nehézségeket, értelmes célokat, de nem vállal semmiféle misztifikált tényezõkre való hivatkozást.
Kérem az Országgyûlést, csak akkor fogadja el a költségvetést, ha megnyugtató választ kapunk ezekre a kérdésekre. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az FKGP és az MDF padsoraiban.)