DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Általában minden évben a költségvetés tárgyalásakor az éppen pozícióban levõ pénzügyminiszter a televízióban arról szokott beszélni, hogy a költségvetés elfogadása december 31-éig az egész országnak, az egész társadalomnak az érdeke. Legélénkebben talán Békesi pénzügyminiszter úrra emlékszem, aki könnyekig meghatott néhány évvel ezelõtt, hogy mennyire szükségünk van a következõ évi költségvetésre.
Azt gondolom, hogy ennek a költségvetésnek az elfogadására talán most nincs is olyan nagyon nagy szükség. Bár a pénzügyminiszter nem is érvel emellett. Jobban járnánk, ha nem lenne december 31-éig elfogadott '96. évi költségvetés.
Az érvekrõl nagyon sokan szóltak elõttem, nemcsak ellenzéki képviselõk, hanem kormánypárti képviselõk is. Az elõzõ általános vitában többnyire azzal kezdték felszólalásukat, hogy nagyon nehéz helyzetben vannak még a kormánypárti képviselõk is, mert bizony a költségvetés bizonyos tételeit igen határozottan támadják vagy legalábbis kétségbe vonják.
Én tehát azzal kezdeném, hogy kié is ez a '96-os költségvetés, kirõl szól és kinek az érdeke, hogy legyen '96-ban költségvetésünk. A társadalomé? Azt gondolom, hogy a társadalom azon rétegeié leginkább, amelyek képviselõi itt a parlament elõtt tüntettek. Minden elismerésem azoké a szocialista képviselõké, akik szakszervezeti vezetõként bizonyos társadalmi rétegeket a parlament elé hoztak, hogy saját érdekeiket kellõképpen érvényre juttassák és igen kemény pénzügyminiszterünket meghátrálásra kényszerítsék.
Szeretném azonban fölhívni a kormányzat figyelmét, hogy vannak olyan társadalmi csoportok, amelyek nem tömörültek kemény érdekvédelmi szervezetekbe, szakszervezetekbe, és õértük szeretnék szólni. Szólok a gyermekekrõl, szólok a nyugdíjasokról, szólok a munkanélküliekrõl, szólok a nagyon nehéz helyzetben levõ önkormányzatokról, amelyek valóban az ott környezetükben élõ igen nehéz szociális helyzetben élõ állampolgárokért dolgoznak nap mint nap nehéz körülmények között, és szólnék a mezõgazdaságban dolgozókról - de ezt Francz Rezsõ képviselõtársam kormánypártiként megtette. Megköszönöm neki.
(16.10)
Van már ÉT-megállapodás, megegyeztünk a szociális partnerekkel - mondta pénzügyminiszterünk egy fél órával ezelõtt. Utána kiderült, hogy ez nem egészen így van. Valójában nincs ÉT-megállapodás, és nincs szociális megállapodás sem, legalábbis azokkal a rétegekkel nincs, amelyeket az elõbb felsoroltam. De nekem komoly aggályaim merültek fel azzal kapcsolatban, hogy vajon Béki Gabriella képviselõtársam, aki az elõzõ vitában keményen támadta a családi pótlék rendszerét és a megvonásokat, megelégszik-e azzal a 4 milliárd forinttal, amely valamilyen bûvös módon most bekerült a Keller László képviselõtársunk által benyújtott újabb változatba. Én szívbõl remélem, hogy a szabaddemokraták nem elégszenek meg ezzel a morzsával, ezzel a 4 milliárd forinttal.
Egyetlen dolog van még, amirõl szólni szeretnék, mégpedig az, hogy a törvénytervezet szöveges indoklásának 22. §-a (8) bekezdésében az önkormányzatoknak juttatott normatív állami hozzájárulás átutalását bizonyos adatszolgáltatások megvalósulásához kötik. Én szívem szerint maximálisan egyetértek ezzel, hiszen rendnek és fegyelemnek kell lenni. Azonban szeretnék a Ház elé terjeszteni egy módosító javaslatot! Csak abban az esetben, ha a minisztériumok támogatását is azonnal megszünteti a parlament, amennyiben a kormány az elõírt határidõket nem tartja be és nem a törvényben elõírt idõre nyújtja be a költségvetést a Magyar Országgyûlésnek, és persze fõleg, ha nem a hozzátartozó adatokkal együtt nyújtja be, ha hiányoznak azok a hatásvizsgálatok - errõl már Dávid Ibolya szólt -, amelyeket minden parlamenti képviselõnek joga van megismerni, mielõtt felelõsen dönt bármiféle megvonásról. Javaslom, hogy a miniszterek fizetését vonjuk meg vagy függesszük fel mindaddig, amíg a költségvetés tárcájukra vonatkozó részét idõben nem nyújtják be az Országgyûlésnek. És ez már nagyon csúnya dolog tõlem, de azt gondolom, hogy pusztán a nyomásgyakorlás miatt jó lenne átmenetileg csökkenteni a kormánypárti képviselõk juttatását, ha nem születik meg idõben a Magyar Országgyûlésben valamennyi adótörvény és a költségvetés.
Persze benyújtottunk számtalan módosító javaslatot, elsõsorban a szociális szférát illetõen. Én nagyon sajnálom - és errõl már esett szó -, hogy nem családi jövedelemadózásról tárgyalunk; vagy nem a miniszterelnökünk által oly sokat felemlített vagy beígért vagyonadóról, amely a nem termelõ vagyonok esetében a kereszténydemokraták maximális támogatását bírná. Ezek miért csak szlogenekben jelennek meg, kongresszus elõtt vagy után, vagy éppen egy szép vasárnapon?
Benyújtottunk módosító javaslatot a tartós betétek utáni 10 százalékos kamatadóra vonatkozóan. Még 10 milliárd forintot próbáltunk megspórolni a költségvetés hiányának fedezetére, 30 milliárdot pedig a gyermekek utáni adókedvezmények visszaállítására szerettünk volna adni. Azt gondolom, mondanom sem kell, hogy elképzelésünk a kormánypárti képviselõk támogatását a bizottságokban nem nyerte el. Szomorúnak tartjuk!
Nagyon jó lenne, ha a költségvetés most folyó vitájában vagy vitájának ideje alatt a kormánypárti oldalon ülõ képviselõtársaink a bizottságokban támogatnák az azon rétegek érdekében benyújtott módosító indítványokat, akik nem tudnak kellõképpen szóhoz jutni, érdeket érvényesíteni. Ehhez kérem az önök segítségét. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.)