DR. GARAY ISTVÁN (MSZP): Elnök asszony, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Azt hiszem, olyan fázisában vagyunk a törvényhozásnak, hogy nagyon nehéz igazán jót tennünk és jó gondolatokkal elõhozakodni. De most ellenzéki képviselõtársaim meggyõztek arról, hogy erre mi a kormánypártok soraiból gyakorlatilag képtelenek vagyunk.
Mirõl van szó? Heteken keresztül mást sem hallgathattunk, csak azt, hogy a stabilizációs intézkedések milyen népnyomorítóak és mennyire megtörik a társadalmi békét, és amennyiben nincsen meg a társadalmi béke, akkor maga a stabilizáció is keresztülvihetetlen. Egy kicsit talán sarkosan fogalmaztam, de van is ebben valami.
Most pont az ellenkezõjét hallottuk. Akkor, amikor a közalkalmazottak valóban hosszú évek után valami kis morzsácskát, valami kis pótlást kaptak volna az eddigi elmaradásukért, most éppen az ellenkezõ érveket hallgatjuk végig, hogy ezekkel a nem túl nagy összegekkel gyakorlatilag meggátoljuk a stabilizációs intézkedéseknek a hatását. Tehát valahogy itt némi ellentmondást látok a két érvelés között.
(16.40)
Hogy azért számokkal is alátámasszam azt, hogy a közalkalmazottaknak sem fenékig tejföl a sorsuk, engedjék meg, hogy a Magyar Nemzeti Bank legfrissebb jelentésébõl egy-két számadatot felolvassak. Második negyedévi nettó fizetésekrõl van szó. Oktatásügy: fizikai foglalkozásúak 15133, szellemi foglalkozásúak 25971, az átlag 23186. 1994. második negyedévhez - kérem - a bérek emelkedése, a nettó bérek emelkedése 106,9 százalék. Tessék összevetni az inflációval. Egészségügy esetében: fizikaiaknál 16887, szellemieknél 24676, az átlag 22032 forint. 104,4 százalék. Tehát 4,4 százalékos fizetésemelés - nettó - egy évben. Ennek fényében kérdezem, valóban igazságtalan az a szándék, amelyet most a kormány és a költségvetés végre akar hajtani, hogy segíteni akar ennek az ágazatnak? Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)