KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Két percben kívánok reagálni a képviselõ úr felvetéseire, mert azok a kísérleteim, amelyekben arra akartam õt már korábban is többször figyelmeztetni, hogy az élet nem akkor kezdõdött, amikor õ bejött a parlamentbe, eddig sorra kudarcot vallottak.
Az Alkotmánybíróság 1992-ben hozott, kedves Képviselõtársam, határozatot, hogy 1994. december 31-ig meg kell alkotni ezt a szabályozást. Talán szíveskedjék majd akár egy koncepciót, akár egy törvényjavaslatot mutatni nekem ebbõl az idõszakból, amikor bárki is tárgyalta volna ezt a kérdést.
Elõterjeszteni a határozati javaslatot pedig azért kényszerültünk, mert világos volt, hogy a parlamentnek nem lesz lehetõsége ezt a törvényt december 31-ig elfogadni, akkor pedig kényszerülünk a határidõ módosítására. Mert lehet, hogy nagyon népszerû dolog lenne, ha 1996. január 1-jétõl nem lehetne az adóigazgatásban nyilvántartani az adófizetési kötelezettségeket, vagy lehet, hogy népszerû dolog lenne, ha különbözõ ügyekben, adott esetben nem lehetne választást vagy népszavazást megtartani. De a felelõs magatartás nem ez, hanem az hogy 1996. december 31-éig meghosszabbítjuk a határidõt, megfelelõ idõt biztosítva a kellõ felkészüléshez, mert ennyi idõ alatt ez nem lehetséges.
Ahhoz azonban, hogy ezt a határidõ-módosítást megtehessük, úgy gondoltuk, megfelelõ garanciát jelent az az Országgyûlés és mindenki számára, ha az Országgyûlés egy határozati javaslatban kötelezi a kormányzatot - amilyet egyébként tett már az elõzõ ciklusban is, csak arra ön nem emlékszik -, hogy bizonyos határidõn belül a kormány terjessze az Országgyûlés elé ezt a törvényjavaslatot, az Országgyûlés pedig a lehetséges legrövidebb idõn belül, éppen a megfelelõ felkészítés elfogadása érdekében, megfelelõ felkészülési idõ biztosítása érdekében el fogja fogadni ezt a törvényjavaslatot.
Ez a történet. Ehhez képest képviselõ úrnak nincsen javaslata. Csak az, hogy ne csináljunk semmit. Ebben az esetben azonban ...