KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Az elõzõ vitához képest van egy azonosság. Nevezetesen: itt is bírálatot kapott a kormány azért, mert késedelemmel nyújtja be a javaslatot. De van egy különbség: igazuk van azoknak, akik ezt a bírálatot a kormánnyal szemben megfogalmazzák. A problémát valóban a Pálfi Dénes képviselõtársam által megemlített körülmény okozta. Nevezetesen: a címzett- és céltámogatási rendszerrel kapcsolatos elméleti viták voltak azok, amelyekkel nem elfogadható módon, de indokolható ez a késedelem.
Itt van most azonban elõttünk a törvény, és rövid idõn belüli elfogadása lehetõvé teszi, hogy a megadott határidõre a pályázatok elkészüljenek, és '97- ben az önkormányzatok ebben a körben új induló beruházásokat kezdjenek meg.
Néhány felvetésre szeretnék reagálni, megköszönve a pozitív hozzáállást és a segítõ szándékú kritikát. Ami az alanyi jogosultságot illeti, az nem szûnik meg. Az ígérvényes rendszer az, ami megszûnt. Természetesen az alanyi jogosultság fennmarad a törvényben foglalt feltételek mellett. Bármely önkormányzat pályázhat és elnyerheti a pályázatot. Az ígérvényes rendszer az, amelyik azt jelentette, hogy aki egyszer a pályázatát beadta és a feltételeknek megfelelt, de nem jutott támogatáshoz a megadott keretbõl, az a következõ évben automatikusan sorban állt. Volt viszont ennek a rendszernek egy hátulütõje: ilyen infláció mellett a beadott pályázati számok már nem voltak érvényesek, azokat mindenképpen újra kellett gondolni és módosítani kellett. Ráadásul sok esetben az önkormányzat feltételei is megváltozhatnak annyira, hogy a következõ évben már nem látja biztosítottnak a pályázaton való indulást. Ez biztonságot jelent, ugyanakkor jelentõs többletmunkát, azt gondolom, nem okoz.
Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetû önkormányzatok támogatását nem ez a törvény rendezi el. A költségvetés egyébként el fogja rendezni minden valószínûség szerint.
A tornatermek támogatásával én elméletben annak idején is nagyon egyetértettem. Valóban ne térjünk vissza azokra a vitákra és visszaélésekre, amelyek ezt a pályázatot kísérték. De megjegyzem, hogy már 1996-ban sem szerepel a támogatott célok között. Ez a döntés tehát nem újkeletû, hanem 1995 elején született, '97-ben már nem került a témák közé.
Rögtön hozzáteszem: ha valóban rendelkezésre állnának források, akkor én szigorú feltételrendszer mellett továbbra is támogatandó célnak tartanám. Bár azt is megjegyzem, hogy ez olyan költségterhet jelent a késõbbiek során az önkormányzatok számára - már ami a fenntartást, üzemeltetést illeti -, amely meglehetõsen nehéz problémává teszi ezt, különösen kisebb települések esetében.
Jobb kérdés ennél, de mindenképpen rendezendõ kérdés, a pénzmaradványok ügye. Vagyis az, ha a visszamondások miatt esetleg szabadon maradnak keretek a megjelölt összegen belül. Ezt a kérdést is a költségvetési törvényben kell elrendezni. Itt nyilván még lesznek viták ezzel kapcsolatban a parlamentben. Én is célszerûnek tartanám, ha a megmaradó pénzek a rendszeren belül maradnának, és a visszautasított pályázatok lépnének elõre abban az esetben, ha valaki visszamondja a beruházást. Az persze egy más kérdés, hogy lesznek-e egyáltalán ilyen kielégítetlen pályázatok. Hiszen való igaz, hogy a szigorú feltételek mellett egyrészt már nehezebben teremtik elõ az önkormányzatok azt a saját erõt, ami szükséges a megfelelõ beruházáshoz. Másrészt azt sem szabad figyelmen kívül hagyni - és ez is a célok szûkítésének egy oka -, hogy azok a beruházások, amelyeket most kedvezményezünk, itt elsõsorban a szennyvíztisztítás-, szennyvízelvezetés-beruházásra gondolok, többszörös beruházási igényt jelentenek a korábbi egészséges ivóvízellátó rendszerek kiépítéséhez képest. Ez pedig jelentõs terhelést ad egyrészt a rendelkezésre álló keret számára, másrészt az önkormányzatok számára is egy lényegesen nagyobb terhelést és egy sokkal átgondoltabb, megalapozottabb, jobban elõkészített döntést igényel.
Az ténykérdés, hogy az ígérvényes rendszer és a korábbi elkötelezettségek miatt 1995-ben csak mintegy 5 milliárd forintnyi új induló beruházással lehetett kalkulálni. De ez a kormány számára semmilyen problémát nem okozott, mert ami épül, itt épül. Nagyon helyes, hogy épül. És miután 1990-tõl mindenki ezt a rendszert támogatta, egyetértett azzal, hogy ez egy jó rendszer, és nagyon sokan egyetértenek azzal is, hogy fenntartandó rendszer, legfeljebb némi átalakításra szorul, én azt gondolom, nem baj, ha idõnként vannak olyan évek, amelyekben a beruházási csúcsok miatt kevesebb induló beruházásra kerül sor.
Azt remélem, az önkormányzatok lesznek olyan pozícióban a jövõben is, hogy ilyen jellegû infrastrukturális és pláne a környezetvédelmet vagy esetleg az oktatás ügyét elõtérbe helyezõ célok, címek mentén tudnak pályázni és továbbra is tudnak beruházni. Ez egy olyan fontos szelete volt az önkormányzati rendszernek, ami egyrészt jelentõsen segített az elmaradott infrastruktúra felszámolásában, másrészt pedig az ide elköltött összegeken keresztül jelentõsen elõsegítette azt is, hogy akkor, amikor egyébként a gazdaság teljesítõképessége jelentõsen csökkent, mégis legyen egy olyan szektor, ahol a gazdaság szereplõi számára ezen keresztül az ország számára is biztosítottak valamilyen kilábalási lehetõséget.
Egyetértek a társulások ösztönzésére vonatkozó felvetéssel.
Szeretném képviselõtársaim hozzáállását megköszönni, és ismételten kérem a szavazáskor majd a törvényjavaslat támogatását. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)