DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyûlés! A Fidesz-Magyar Polgári Párt az Országgyûlés mai ülésnapján a lakáskérdésekkel összefüggésben kíván napirend elõtt hozzászólni.
Két ok adja az apropóját ennek a hozzászólásnak. Egyrészt az, hogy az idén módosított, úgynevezett lakástörvény értelmében az önkormányzati tulajdonban levõ bérlakásokban lakó bérlõk még két napig, 1995. november 30-áig élhetnek vételi jogukkal, valamint a másik ok már a parlament tegnapi, illetve részben mai plenáris ülésén is érintett téma: az Alkotmánybíróságnak az elmúlt héten a lakáshitel-kamatokkal kapcsolatban hozott döntése, amely a kormány elképzeléseit alkotmányellenesnek minõsítette.
Úgy ítélem meg, hogy ma Magyarországon a magyar társadalomban kevés súlyosabb, neuralgikusabb téma van, mint a lakáskérdés. Nincs olyan magyar polgár, akit valamilyen módon ne érintene ez a probléma. Természetesen alapvetõen két osztályba sorolhatók a magyar polgárok: akiknek van lakásuk, illetve akiknek nincs lakásuk. Ebbõl a szempontból sajnos nem biztos, és nem könnyû eldönteni, hogy kik vannak nehezebb helyzetben. Hisz azok a magyar polgárok, akik magánerõs lakásépítés folytán teremtették meg sokszor egy élet munkájával azt a lehetõséget, hogy fedél legyen a fejük fölött, tucatnyi problémával néznek szembe. Ugyanúgy hihetetlenül súlyosak azok a problémák, amelyek sújtják, érintik azokat a polgárokat, akik önkormányzati bérlakásokban laknak.
(9.20)
Azok a polgárok, akik éltek vagy élni kívánnak még az elkövetkezendõ két napban vételi jogukkal, bizony a lakástörvényhez kapcsolódó jogszabályok hiányában jogosan érzik azt, hogy az elmúlt évtizedekben elmaradt több tízmilliárd forintos felújítási hátralék terhelõdik az új tulajdonosokra, hogy egyre csökkenõ reáljövedelmükbõl kell nekik ezt a feladatot valamilyen módon teljesíteniük. Akik bérlõként maradnak a korábban is bérelt bérlakásukban, azokat pedig különbözõ megalapozott vagy megalapozatlan félelmek terhelik a jogszabályok ellentmondásosságából fakadóan, illetve több, a kormány által már tavaly év végére ígért jogszabályi módosítás elmaradása miatt.
Nagyon sokan érzik magukat kirekesztve az önkormányzati tulajdonú bérlakások megvételi lehetõségébõl, hiszen közel százezer olyan lakás van, amely lakással kapcsolatban nem tudtak élni a bérlakásban lakók a vételi jogukkal; ezek volt egyházi ingatlanok, ezek mûemléki lakások, ezek olyan lakások, amelyeket az önkormányzatok a döntésükkel vontak ki az alól a lehetõség alól, hogy a bentlakó bérlõk élhessenek a vételi jogukkal. De vannak olyan lakások, amelyeknek a bizonytalan helyzete - ahogy már korábban említettem - elmaradt jogszabályi módosítások miatt maradt meg.
Úgy ítélem meg, mindannyiunk közös felelõssége, hogy az elmúlt másfél évvel szemben ne folytatódjék tovább a lakásügyben az a halogató magatartás, ami tapasztalható volt eddig. A kormányprogram, az oly sokat idézett kormányprogram - amellyel kapcsolatban, hogyha abban megfogalmazott állításokat idéznek ellenzéki képviselõk, akkor ez gunyoros mosolyt csal a kormánypárti képviselõk arcára, de sajnos tény - , az önök által elfogadott és megerõsített országgyûlési határozati formát öltõ kormányprogram nagyon sok ígéretet tartalmaz a lakáskérdést illetõen.
A kormány azt ígérte, hogy 1994. december 31-éig elkészíti, benyújtja és a parlament által elfogadtatja - megtárgyaltatja és a parlament elfogadja - az úgynevezett lakástörvény átfogó módosítását. A kormány új társasházi törvényt ígért. A kormány ígérte, hogy múlt év végéig el lesz fogadva a parlament által a jelzálogról szóló törvény; ennek a benyújtására került csak sor az elmúlt hetekben. Azt ígérte a kormány, hogy a lakás-takarékpénztárakról szóló törvény idõben el lesz készítve, a parlament ezt a törvényt meg tudja tárgyalni. Ennek még mindig csak a benyújtásáról van szó. Ám az egyetlenegy eredmény, amit elmondhat a kormány, közel egyéves késéssel, hogy az úgynevezett házmesterlakások ügye remélhetõleg jövõ héten a kivételes eljárásban tárgyalt törvény megszavazásával részben - vagy remélhetõleg teljes egészében - megoldódik.
Megítélésünk szerint - és ez az, ami alapvetõen indokolta a napirend elõtti hozzászólásunkat - nem tartható az a kormányzati magatartás, hogy a kormány egyre inkább kivonul a lakásügybõl, a lakásszférából, az állami feladatvállalás mértékét egyre csökkenteni akarja. Hadd utaljak csak arra, hogy közel tízmilliárd forinttal csökken az 1996-os költségvetésben, a kormány elképzelése következtében, a magánerõs lakásépítés támogatása.
Úgy ítéljük meg, hogy a között a magatartás között, amit a kormány az elmúlt másfél esztendõben folytat, amikor a probléma nagyságát ugyan felvázolja, de azt mondja, hogy itt rövid idõ alatt és egyszerre minden problémát megoldani nem lehet, illetve a között a magatartás között, hogy végre valamifajta végiggondolt elképzelést lehetne megfogalmazni, van középút. Éppen ezért arra hívjuk fel az igen tisztelt kormánypárti képviselõk és a kormány figyelmét, hogy tegyék meg azokat a szükséges lépéseket, amelyeket már a kormányprogramban megígértek, készítsék el a szükséges törvénymódosításokat, és gondolják végig a költségvetési törvény kapcsán is a lakásszférában való állami részvétel kérdését. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)