KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnök Úr! (Sic!) Tisztelt Képviselõtársaim! Deutsch Tamás képviselõtársunk valóban egy nagyon fontos és olyan problémát vetett fel, amely összességében ténylegesen megoldatlan. Hadd mondjam azonban, hogy jelentõs elõrelépések vannak ezen a területen is. Egyrészt 1995-ben a '94-ben meghozott intézkedések következményeként igen jelentõs mértékben megnõtt a magánerõs lakásépítések száma. Másrészt, ami az önkormányzati lakások értékesítését, illetve a fenntartási költségek ügyét illeti, hadd mondjam el: a törvény eleve kizárja az olyan lakásokat, amelyek felújításra váró épületben vagy rehabilitációs tömbben találhatóak, éppen a leendõ tulajdonosok védelme érdekében. Akik pedig vásároltak, azok részére a következõ pénzügyi lehetõségek biztosítottak: egyrészt a lakástörvény elõírja, hogy az elidegenítések bevételeit felújításra kötelesek visszaforgatni az önkormányzatok; ehhez megfelelõ felújítási hitelt vehetnek fel. Ennek erõsítését szolgálja, hogy ezekhez a hitelekhez állami garanciavállalás kapcsolódik. A szociális törvény alapján pedig a rászorulók részére külön lakásfenntartási támogatás is jár. A vevõnek lehetõsége van a feltételek ismeretében eldönteni, hogy vásárol vagy nem vásárol; ha megvásárolja a lakást, akkor természetesen megjelennek a kötelezettségei is a fenntartással kapcsolatban.
Az is tény ugyanakkor - és ezt kár lenne vitatni -, hogy a kérdés átfogó rendezése továbbra is megoldatlan; természetesen elsõsorban a források hiánya miatt megoldatlan.
(9.30)
Lehet azt mondani, hogy az állam szálljon be keményebben a lakásépítésekbe, ezekhez azonban nagyon nehezen rendelhetõek a jelenlegi helyzetben források. A kormány foglalkozik a kérdéssel. A közeljövõben tárgyalja meg a lakáskoncepciót, amelynek jogszabályi következményeivel a parlamentnek is lesz szerencséje találkozni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)