DR. TÓTH TIHAMÉR, a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportjának vezérszónoka: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Miniszter asszony elõterjesztésének zárszavát alapul véve most kicsit nehéz helyzetben érzem magam, különösen akkor, ha az egyébként megfogalmazottak szakmai álláspontommal is egyeznek, mert ellenzéki képviselõként nem szívesen mondok most rosszat vagy negatívumot, kritikát errõl a törvényjavaslatról. De mégis meg kell tennem, és azt kérem miniszter asszonytól, hogy ezt ne úgy fogja fel, mint az õ munkásságának a kritikáját, hanem egyszerûen mint egy másik szakmai álláspontot.
A tárca már az elmúlt év során ígérte, hogy be fogja nyújtani a parlamenthez a foglalkoztatási törvény átfogó módosítását. Sajnos ezek a törvényjavaslatba foglalt módosítások megint nem ebbe a kategóriába tartoznak; illetve nem azért sajnos, mert úgy gondolom, hogy ezek lehetnének egy átfogó módosításnak a koncepciói, hanem azért sajnos, mert még mindig nem ismerjük azokat az elképzeléseket, amelyeket a tárca a foglalkoztatási törvénnyel kapcsolatban változtatásként akar megfogalmazni.
Már több módosítása volt a foglalkoztatási törvénynek, és úgy érzem, itt egy rossz hagyományt követett a Munkaügyi Minisztérium jelenlegi vezetése akkor, amikor többször és kis, apró tételben módosította a foglalkoztatási törvényt, amely azért valahol a munkanélküliség kezelésében kimagasló szerepet kell hogy betöltsön. Valóban, a költségvetési vitánál is elmondtuk, nem szerencsés az, hogy a költségvetési törvény utal alapok összevonására, ugyanakkor nem ismerjük a hozzá benyújtott konkrét törvényjavaslatot. Valóban megnehezítette volna a kormány nekünk, ellenzéki képviselõknek a dolgát abban az esetben, ha - mondjuk - a költségvetési törvényjavaslattal együtt nyújt be egy hasonló témájú törvényjavaslatot, és ráadásul az bírja az Érdekegyeztetõ Tanácsnak az egyetértését is.
Nem így történt, kétszeresen nem így történt. Nincs ÉT-hozzájárulás, és ahogy miniszter asszony is említette, utóbb került ez a törvénymódosítás beterjesztésre.
Általában szeretnék néhány szót szólni arról az elképzelésrõl, amelyik itt alapok összevonására irányul, és különösen teszem ezt azért, mert a kormánynak, ahogy hirdette, az államháztartási törvény módosításával kapcsolatban is az úgynevezett nagy ellátórendszereknek a felbontására van elképzelése és javaslata. Ha mellétesszük ezt a mostani törvénymódosítást, akkor pont az ellenkezõjét látjuk.
Látjuk azt, hogy különbözõ más célra létrehozott, más forrásokból táplálkozó alapok mûködnek, segítve a foglalkoztatás, a szakképzés helyzetét, illetve a nehéz helyzetben, fizetésképtelen helyzetben levõ vállalatoknál a munkabérek kifizetését. És most ezekbõl a kormány egy nagy sepréssel csinál egy közös alapot, és arról próbál bennünket meggyõzni, hogy ez hatékonyabban fog majd mûködni, mint a korábbi rendszer.
Természetesen tudjuk azt, hogy minden elméleti megoldás majd a gyakorlatban fog vizsgázni, de azért vannak olyan dolgok, amelyeknél már elõre lehet látni, hogy egyes elméleti elképzeléseknek milyen esélyük lesz arra, hogy sikeres vizsgát tegyenek a gyakorlatban. Itt való igaz, szakmai kifogásunk elsõsorban az irányban fogalmazódott meg, hogy a legnagyobb problémát abban látjuk, hogy a költségvetésbõl, a privatizációból származó alapbefizetések összekeverednek azokkal a pénzekkel, amelyeket munkaadók, munkavállalók fizetnek be éppen azért, hogy a munkanélküliséggel kapcsolatos problémák rendezéséhez, kezeléséhez hozzájáruljanak.
Gondolom, a javaslat kidolgozói is érezték, hogy nem teljesen problémamentes egy ilyen nagy összesepert alapnak a további mûködtetése, ugyanis mind ez ideig ismeretlen új szakmai megoldáshoz nyúltak; a nagy alapon belül úgynevezett alaprészekrõl beszél ez a törvényjavaslat, és majdhogynem követi azt a korábbi tagozódást, ami szerint önálló alapokról beszélhettünk. Ennek megfelelõen a nagy alapon belül szolidaritási alaprész, jövedelempótló támogatás alaprész, foglalkoztatási alaprész, bérgarancia alaprész, szakképzési alaprész, rehabilitációs alaprész és mûködési alaprész lesz.
Kívánom, hogy ennek a javaslatnak a szakmai kidolgozói ne csalatkozzanak, de úgy érzem, lényegesen egyszerûbb lett volna a helyzet, ha nem egy nagy összevonás és ezen belül pedig ilyen kis cikkelyeknek, kis részeknek az elkülönítése történt volna, hanem az eddig meglevõ mûködési hiányosságból kiindulva változtatták volna meg a szabályozást.
Általános vitáról lévén szó, most nem kívánok a törvényjavaslat egyes konkrét szakaszaira vonatkozóan kritikát megfogalmazni, de mindjárt az elején szeretném megjegyezni azt is, hogy talán a törvényjavaslat címének a megválasztása is helyesebb lett volna akkor, ha nem úgy szól ez a törvényjavaslat, hogy egyes törvények módosításáról, amelyek a Munkaerõ-piaci Alap létrehozásával kapcsolatosak, hanem - ha már ez a cél -, mondjuk ki, hogy a Munkaerõ-piaci Alap létrehozásával kapcsolatban egyes törvények módosításáról.
Nagyon érdekesen alakul majd a hatályba kerülõ törvények címe és szövege. Ugyanis a zárórendelkezések egy utalással elintézik azt, hogy ahol korábban Foglalkoztatási Alapról, Szakképzési Alapról és Bérgarancia Alapról szól a jogszabály, ott mindenütt az ezeknek megfelelõ alaprészt kell érteni. Tulajdonképpen az elsõ törvénynél, amelyet a legnagyobb mértékben érint ez a módosítás, a foglalkoztatási törvénynél olyan nagyon gond a címben nincs is. De ha megnézzük a szakképzésrõl és a Szakképzési Alapról szóló törvényt, amelyiknek a címében már szerepel az alap, akkor esetleg itt is alaprészre vonatkozó törvényt kell érteni a továbbiakban, vagy netán az önállóan csak a Bérgarancia Alapról szóló törvénynek mi a további sorsa?
(10.20)
Tehát ha ez a törvény csak a Bérgarancia Alapról rendelkezik és most ezt teljes egészében megváltoztatják, akkor azt hiszem, egy ilyen egyszerû utalással, hogy itt most alaprészt kell helyette érteni, ennek a problémának a megoldása nem a kifejezett tökély.
Nem is utalnék a törvényjavaslat további részleteire, de még egy általánosnak tûnhetõ vagy tûnõ megjegyzést szeretnék tenni a pályakezdõ segélyek megszüntetésével kapcsolatban. És itt teszem ezt azért, mert az elmúlt parlamenti ciklusban nagyon sokszor hallottuk ellenzéki képviselõktõl, hogy a pályakezdõ fiatalok helyzetének megoldására lehetnek nagyon jó intézmények, amelyeket eddig még nem vezettek be; például a gyakornoki képzés. Vagy mondhatnám egyéb területre vonatkozóan, ugyancsak a munkanélküliség kezelésével kapcsolatban, a részfoglalkoztatás minél szélesebb körben való elterjesztését. Gondolom, ezek azok a szakmai vonások, amelyek majd esetleg egy átfogó módosításban megjelenhetnek, de most ez a törvényjavaslat errõl nem szól.
Tehát itt a kritikánk a pályakezdõ fiatalok segélyének megvonásával kapcsolatban elsõsorban nem az, hogy egy jól mûködõ intézményt szüntet most meg ez a törvényjavaslat, hanem az, hogy nincs helyette megint semmi. Mert hogyha egyértelmû volna a rendelkezés, hogy a pályakezdõ fiatalok segélye helyett képzési, továbbképzési lehetõségeket tud ez a javaslat ajánlani, illetve ennyivel megnöveli a szakképzés alapját vagy a szakképzési alaprészt, akkor tudnánk vele mit kezdeni.
Tekintettel arra, hogy idõnk lassan lejár és a törvényjavaslat részletes kritikáit a benyújtandó módosító indítványainkban fogjuk majd megfogalmazni, errõl késõbb, a részletes vita keretében szeretnék szólni. Köszönöm figyelmüket.