NEMES MIKLÓS (FKGP): Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! A kormány a jövõ évtõl meg kívánja szüntetni az elkülönített állami alapok nagy részét. A 29 alapból mindössze öt marad. A felszámolt alapok eszközeit és feladatait a központi költségvetésbe integrálják. Ezt az elképzelést úgy állítják be, mint ami hatékonyabb gazdálkodást és jobb kontrollt tesz lehetõvé. Ez indokolná a jelentõs változás szükségességét.
Valójában azonban nem errõl van szó. A mozgástere hiányára panaszkodó, de valójában túl nagy mozgástérrel bíró kormány és Pénzügyminisztérium így akar további átcsoportosítási lehetõségekhez jutni. Ami a hatékonyságot illeti, az alapok megfelelõ megszervezésük esetén erre igen alkalmasak, hiszen a feladatot, a felhasználást és a forrást szorosan egybekapcsolják és ellenõrizhetõvé teszik.
A most beterjesztett törvényjavaslat az egyik meghagyott alap mûködéséhez ad jogi kereteket. Itt is összevonásról van szó, a korábbi öt alapból egyetlen alap jön létre. Mivel azonban nyilván a törvényalkotó számára sem ellentmondásmentes az összevonás, elkülönített alaprészeket hoznak létre az elkülönített felhasználás érdekében.
A változást hatalmas hókusz-pókusz kíséri, igazolva azt a kiváló munkát, amelyet a lemondott munkaügyi miniszter végzett a pénzügyminiszter úr még oly zavaró elgondolásainak kivitelezésében is. Valóban tehát komoly konfliktus közöttük ebben a remekmûben nem látszik.
Csekély figyelem maradt viszont csak arra, hogyan lehet például a munkanélküliek elhelyezkedését a mainál jobban elõsegíteni. Itt pedig óriásiak a tartalékok. Mert ma a munkaügyi központok adminisztrálgatással és pénztárosi teendõkkel vannak elfoglalva. Állást nemigen tudnak és nem is akarnak keresni a munkanélkülieknek. Ezért, enyhén szólva, felháborító a pályakezdõk munkanélküli segélyének megszüntetése a jövõ év közepétõl. Ezzel akarják ugyanis elõsegíteni elhelyezkedésüket. Az idõsebbekét pedig azzal, hogy az ellátási összegeket a száguldó infláció ellenére most sem szabályozzák újra. Több százezer olyan, munkanélküliség miatt megrendült helyzetû emberrõl van szó, akinek anyagi gondjairól a szociálisan érzékeny kormány és annak szociálisan érzékeny munkaügyi és pénzügyminisztere nem akar tudni.
A pályakezdõ fiatalok elhelyezkedésével ugyan állítólag kormányrendelet fog foglalkozni, de nem tudni, hogy ez az ígéret konkrétan mit takar.
Mindenképpen, a probléma súlya miatt az lenne a helyes, ha a kérdést törvény rendezné. Ez a kormány számára talán elõsegíthetné, hogy valami színvonalasabbat alkosson. A kormányt nem érdekli különösebben a munkanélküliség, de az sem, hogy apparátusát hogyan tudná hatékonyabban hasznosítani.
A reformok ezúttal is a sarcok vonalán jelentkeznek. Ilyen kiváló gondolat a pályakezdõ munkanélküli ellátásának említett megszüntetése, amitõl 2 milliárd forint megtakarítást remél a kormány, megint egy társadalmi szinten kevésbé jelentõs megtakarítást, ami viszont az érintett családoknál hatalmas gondot okoz.
A munkaügyi miniszter és a pénzügyminiszter - állítólagos konfliktusuk ellenére - látnivalóan jól együtt tudtak mûködni. Ezt bizonyítja az is, hogy a jogsérelmezési kérdésekbõl nagyon okos kiutat találtak. Rájöttek, hogy a munkavállaló számára rendkívüli problémát jelent annak tisztázása, hogy mi tekinthetõ számára fõmunkahelynek. Ez azért érdekes, mert az innen kapott jövedelem után kellett ez idáig munkavállalói járulékot fizetni. Nem kell viszont már ezen tovább gondolkodnia, a munkaügyi miniszter ugyanis minden munkahelye jövedelmére járulékot vet ki. A többletbevételt aztán remekül el lehet pazarolni, találékonyan át lehet csoportosítani, és ha marad belõle, majd el is lehet vonni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a jobb oldalon.)