DR. JÁNOSI GYÖRGY, a Magyar Szocialista Párt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársak! Hölgyeim és Uraim! Régi adósságát törlesztheti most a parlament, ha megvitatja, megtárgyalja és a szükséges módosításokkal elfogadja a most beterjesztett törvényjavaslatot. Lassan harmadik éve mulasztásos alkotmánysértést követ el a Magyar Országgyûlés, hiszen a korábban alkotmányellenesnek talált jogszabályok helyett mindezideig nem tudta megalkotni azt a törvényt, amely szabályozottá, átláthatóvá, társadalmilag kontrollálhatóvá teszi az elektronikus média világát.
Miért volt nehéz megalkotni ezt a jogszabályt? Miért küszködtünk ezzel a törvénnyel éveken keresztül? Azt hiszem, ennek alapvetõen két oka van. Az egyik ok arra vezethetõ vissza, hogy jól látható módon sokáig mûködtek bennünk a kölcsönös félelmek az információs hatalom kisajátításától. A kölcsönös bizalmatlanság és a kölcsönös félelem légkörében nem tudták azokat a garanciákat tisztázni a politikai erõk, amelyek a médiatörvényhez szükségesek. Ugyanakkor - és ez a másik oka az elnyúló munkának - mindannyian tudtuk, hogy médiatörvényt csak többpárti alapon lehet létrehozni. Hiszen az elektronikus média világa olyan információs hatalmat jelent, olyan garanciarendszert jelenthet a demokrácia mûködéséhez, amelyhez feltétlenül indokolt több politikai erõ egyetértése.
A rendszerváltás óta sikeresen alkottuk meg a demokrácia intézményrendszerét. Sikeresen hoztuk létre megegyezés útján azokat a garanciákat, amelyek a demokrácia mûködését biztosítják. E garanciák sorába tartozik a sajtószabadságot biztosító rádiózásról és televíziózásról szóló törvény is, ezért indokolt volt a konszenzuskeresés.
Az MSZP számára több, eddig elkészült változat is elfogadható volt e törvény megalkotása szempontjából. Mégis az elõbbiekre tekintettel újra és újra nekifutottunk a konszenzuskeresésnek, újra és újra megpróbáltuk hatpárti tárgyalás keretei között a kölcsönösen elfogadható garanciákat tisztázni. Most eljutottunk oda, hogy egy olyan törvényjavaslat került a parlament elé, amely alapvetõ kérdésekben hatpárti egyezségen nyugszik, és amelynek további részleteiben további hatpárti megegyezés várható.
Melyek a legfontosabb feladatai ennek a törvénynek? Milyen követelményeket kell kielégítenie a rádiózásról és televíziózásról szóló jogszabálynak?
(11.20)
Én három alapvetõ feladatot szeretnék kicsit részletesebben körbejárni, bemutatva azt is, hogy ezekre milyen megoldást kínál ez a törvényjavaslat.
A törvény elsõ alapvetõ feladata a közszolgálati médiumok jogállásának rendezése, intézményes formájának meghatározása és a felügyelet kérdésének tisztázása.
Milyen alapdilemmával, alapellentmondással kellett itt szembenézni, milyen megoldást lehetett találni e dilemma feloldására?
A dilemma egyrészt abból állt, hogy nyilvánvalóvá kellett tenni a törvényben a köztulajdonlási forma bevezetését, nyilvánvalóvá kellett tenni az állami tulajdonlási forma kiiktatását, hiszen amíg a közszolgálati intézmények állami tulajdonban mûködnek, addig mindig fennáll a lehetõsége és fennáll a veszélye annak, hogy a mindenkori kormány politikai befolyását a tulajdonlásán keresztül érvényesíteni tudja a közszolgálati intézmények mûködésében.
A másik oldalon a dilemma másik oldalát az adta, elemi kötelessége a törvénynek, hogy világos, átlátható, kellõen szabályozott gazdálkodási formát találjon a közszolgálati intézmények mûködése számára.
Az elsõ problémára jó választ adhat a közalapítványi forma bevezetése, hiszen az valóban világossá teszi, hogy az állam lemond tulajdonáról és átadja azt a köznek, átadja azt a társadalom számára.
A közalapítványi formában azonban nem biztosítható az a világos, átlátható gazdálkodási feltételrendszer, amely nagy eszközöket, nagy pénztömeget mozgató intézmények szempontjából rendkívül indokolt. A jelenlegi jogszabályok keretei között az ilyen gazdálkodási forma leginkább a részvénytársaság keretei között valósítható meg. A részvénytársasági forma azonban nem biztos, hogy választ tud adni a köztulajdonlási gyakorlat bevezetésére. Ezért a törvényjavaslat egy keresztmegoldást tár a parlament elé, egy olyan formát, melyben az Országgyûlés létrehozza azokat a közalapítványokat, amelyek a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a Duna Televízió mûködtetését szolgálják, de ugyanakkor elõírja e közalapítványok számára, hogy meghatározott idõn belül hozzák létre azokat a részvénytársaságokat, amelyek világos, átlátható, ellenõrizhetõ gazdálkodási formát biztosítanak az intézmények számára.
Ha tehát a Magyar Országgyûlés elfogadja ezt a törvényt, létre kell hogy hozzon három közalapítványt, s létre kell hozni azok kuratóriumait is. A kuratóriumok felállítása körül hosszas politikai vita folyt a parlamenti pártok között.
E kuratóriumoknak egyrészt vagyonkezelõi feladatokat kell ellátni, tulajdonosi jogokat kell gyakorolni, másrészt mûsorfelügyeleti feladatokat is el kell látniuk.
A törvényjavaslat olyan kuratóriumok felállítását javasolja, amelyben viszonylag elkülöníthetõk egymástól a vagyonkezelõi feladatok és a mûsorfelügyeleti feladatok.
A javaslat értelmében a parlamentnek kell felállítania e kuratóriumok elnökségeit, mégpedig kiegyensúlyozott politikai alapon, azonos számú delegálttal számolva ellenzéki és kormánykoalíciós oldalról.
E kuratóriumi elnökségek feladata lesz alapvetõen a közalapítványra bízott vagyon kezelése és ezeknek az elnökségeknek kell számot adniuk a parlament elõtt is, hogy hogyan gazdálkodott az intézmény a rájuk bízott vagyonnal. E beszámolót évente a parlament elõtt kell majd megtenni.
A kuratóriumi elnökségek azonban kiegészülnek további tagokkal a törvényjavaslat értelmében, olyan tagokkal, akik világossá teszik, hogy a kuratóriumok a társadalmi reprezentáció alapján is mûködni kívánnak, hiszen a parlamenti frakcióval rendelkezõ politikai pártok delegáltjain túl e kuratóriumok munkájában részt vesznek azoknak a társadalmi szervezeteknek a képviselõi is, akik a leginkább érintettek a közszolgálati intézmények mûködése és mûködtetése szempontjából.
E teljes körû kuratórium kezébe kell adni a javaslat értelmében a mûsorfelügyeleti jogokat. Természetesen a mûsorfelügyelet ebbõl a szempontból mindig csak utólagos kontrollt jelenthet, utólagos jelzések adását jelentheti és e kontroll jegyében kell garantálnia a teljes kuratóriumnak a törvényben megfogalmazott elõírások betartását is. Úgy hiszem, a törvényjavaslat jó választ ad az elsõ alapfeladat megvalósítása szempontjából.
A törvény második feladata az volt, hogy világosan fogalmazza meg a mûsorszolgálatásra vonatkozó elõírások rendszerét, világosan határozza meg a közszolgálati médiumok feladatait.
Az általános elõírások sorában érdemes három ilyen feladatot, ilyen garanciát kiemelni.
A törvény általános mûsorszolgáltatási elõírásként rögzíti a pártatlan, kiegyensúlyozott, pártpolitikai befolyástól mentes információszolgáltatási kötelezettséget.
A másik alapvetõ elõírás minden mûsorszolgáltató számára, hogy védenie kell a kisebbségeket, a vallási, hitbéli meggyõzõdést és védenie kell a felnövekvõ generációt azoktól a káros hatásoktól, amelyeket sajnos a világban mindenütt megfigyelhetünk az elektronikus médiák rendszerében.
Végül harmadik elõírásként az általános kötelmek közül érdemes kiemelni azt, hogy a törvényjavaslat gondoskodik arról, hogy kellõen kihasznált legyen a Magyarországon rendelkezésre álló gyártókapacitás, igyekszik gondoskodni arról, hogy a médiák világa támogassa a magyar filmgyártást és a magyar filmmûvészet egész rendszerét.
Érdemes kiemelni azokat a feladatokat, amelyeket a közszolgálati intézmények számára elõírt a törvényjavaslat.
Világosan meg kell határoznunk, melyek a közszolgálati feladatok, hiszen a közszolgálati intézmények valamennyiünk pénzébõl is gazdálkodnak, hiszen a reklámbevételeken, az elõfizetõi díjakon túl költségvetési támogatásban is részesülnek majd.
Mit kell ellenértékként szolgáltatniuk ezeknek az intézményeknek, melyek tehát a közszolgálati feladatok?
Ezek sorában érdemes kiemelni az egyetemes és magyar kulturális értékek bemutatását és gyarapítását.
Másodikként érdemes kiemelni a nemzeti és etnikai kisebbségek anyanyelvû, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségek életét, kultúráját bemutató mûsorok készítését.
Érdemes harmadikként kiemelni az egyházi és vallási élettel kapcsolatos események bemutatását;
negyedikként az ifjúsági és gyermekmûsorok közvetítését;
ötödikként a tudományos ismeretterjesztést, az oktató mûsorok készítését;
hatodikként az egészségi állapot javítását célzó életmódot, a környezetvédelmet, a közlekedésbiztonságot elõsegítõ ismeretek terjesztését;
és végül, de nem utolsóként az életkoruk, testi, szellemi vagy lelki állapotuk, társadalmi körülményeik következtében súlyosan hátrányos helyzetben lévõ csoportok számára készített mûsorokat.
Olyan közszolgálati feladatok ezek, amelyeket nyugodt lelkiismerettel vállalhat a parlament, vállalhatja azt, hogy ezeket elõírásként kötelezõvé teszi a közszolgálati intézmények számára.
És végül a törvény harmadik alapvetõ feladata az volt, hogy a jelenlegi monopolhelyzet lebontásával nyissa meg a médiapiacot, a közszolgálati rádiók és televíziók mûködése mellett tegye lehetõvé a magán- és kereskedelmi rádiózást, illetve televíziózást is Magyarországon.
(11.30)
Itt is súlyos és komoly dilemmák vetõdtek fel az eddigi politikai és szakmai viták során. Hiszen nagyon nehéz jó egyensúlyt találni a közszolgálati és a magánmédiák világában akkor, amikor korlátozott az a frekvenciakészlet, amely rendelkezésre bocsátható ebben az országban. Hosszú viták folytak arról, hogyan lehet egy kiegyensúlyozott rendszert megteremteni úgy, hogy ne sérüljenek a közszolgálati feladatok és ugyanakkor úgy, hogy teret kapjanak a magánrádiók és magántelevíziók.
A hosszú és bonyolult vita eredményeként alakult ki az a konstrukció, amelyet miniszter úr is bemutatott az expozéban, és amelyet a törvényjavaslat tartalmaz. Eszerint a televíziózás világában a közszolgálati televízió számára két csatorna mûködtetését kell biztosítani úgy, hogy az egyik földfelszíni frekvencián történõ mûsorszolgáltatással valósuljon meg, a másik csatorna pedig mûholdon keresztül juthasson el a háztartásokba. Emellett önálló feladata szempontjából megõrzendõ a Duna Televízió, és így további két földfelszíni frekvencia biztosítható a magán-, illetve kereskedelmi televíziózás számára.
A rádiózás területén a törvény azt javasolja, hogy a közszolgálati rádió három csatornán mûködjön a továbbiakban, és ezek közül két csatorna modern CCIR frekvenciasávon keresztül juttassa el adásait a magyar lakossághoz.
Úgy hiszem, kiegyensúlyozott rendszert építhetünk fel, ha elfogadjuk ezt a törvényt. Kiegyensúlyozott rendszert, bár tudnunk kell, hogy ehhez egy év átfutási idõre lesz szükség, hiszen nyilvánvaló, hogy a felkészülés folyamatában a különbözõ testületek felállításával, a pályázatok kiírásával és a pályázatok elbírálásával ezt az évet és a következõ évet arra kell fordítani, hogy mindannyian fel tudjunk készülni az új, differenciált médiastruktúra elindítására, amely 1997-ben történhet majd meg. Ez a rendszer kellõ garanciát ad arra nézve, hogy kellõen el tudja látni kötelezõ feladatait a közszolgálati televízió és rádió, és kellõ lehetõséget ad az érdeklõdõ befektetõknek abban a vonatkozásban is, hogy meg tudjanak jelenni országos kereskedelmi televíziók és rádiók Magyarországon.
Tisztelt Parlament! Kedves Képviselõtársak! Meggyõzõdésem, hogy nincs tökéletes törvény, amely ma szabályozni tudná a rádiózás és televíziózás világát. E törvény is javítható, és jelen pillanatban is folynak az egyeztetések, hogy további pontosító, módosító indítványokat tudjunk hatpárti alapon a részletes vita során a parlament elé tárni.
Ezen túl is meggyõzõdésem azonban, hogy nem szabad véglegesnek, megváltoztathatatlannak tekintenünk a majdan elfogadott médiatörvényt. Hiszen egy kicsit a sötétségbe lépünk akkor, amikor egy új rendszer kiépítését körvonalazzuk az elektronikus rádiózás és televíziózás területén. Hiszen sok mindent nem tudunk még, sok minden nem mérhetõ fel elõre. Nem tudjuk még, hogyan alakul majd a magyar reklámpiac, és hogy ez a magyar reklámpiac mennyi szereplõt tud eltartani a rádiózás és televíziózás világában. Azért is kérdés ez, hiszen a magán- és kereskedelmi rádiók és televíziók egyetlen bevételi forrásból gazdálkodhatnak: a reklámbevételekbõl. Nem tudjuk még, hogyan fog mûködni ez a törvény, ezért elemi kötelességünk olyan rugalmas elemeket és szabályokat is beépíteni e törvénybe, amelyek késõbb a pontosítás és a módosítás lehetõségét is magukban rejtik.
Biztos vagyok abban, hogy ez a törvény - ha elfogadja a parlament - valamikor, egyszer, sokára jogtörténeti érdekesség lesz. Azért is gondolom ezt, hiszen nemcsak egy új médiavilág megalapozását célozza, hanem tükrözõdnek benne mai politikai közállapotaink is. Õszintén el kell mondanom, e törvényben még mindig rendkívül erõteljesen vannak jelen azok a talán hosszú távon felesleges fékek és kölcsönös garanciarendszerek, amelyek a politikai félelmek, a politikai bizalmatlanság világából táplálkoznak. Talán túl részletezõ a fékek és garanciák rendszere, túl részletezõ az a kiegyensúlyozás, amit most beépítettünk ebbe a törvénybe. És talán ilyenre nincs szüksége egy olyan országnak, ahol a demokráciának már tapasztalatai, hagyományai, több évtizedes vagy évszázados múltja van. E garanciák jelzik egy kicsit még azt, hogy milyen a mi politikai közéletünk, de maga a törvény világosan jelzi azt is, hogy van lehetõség a párbeszédre, van lehetõség a hat párt közötti megegyezésre, van lehetõség a politikai feszültségek és félelmek oldására.
Ezért kérem és ezért javaslom az Országgyûlésnek, hogy a szükséges vita és módosítás után fogadja el a rádiózásról és televíziózásról szóló törvényt.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)