ZSIGMOND ATTILA, a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök asszony, és a kitüntetõ doktori címet is.
Tisztelt Országgyûlés! Hölgyeim és Uraim! Ismét médiatörvény, ismét vezérszónoklat. Immár a 2. számú beszédem, hiszen az elsõt koranyáron mondtam el egy kétpárti?, vagy talán még annyi sem médiatervezetrõl. Azt akkor "komédiatörvénynek" neveztem, utalva készülésének kalandos körülményeire. Komédiatörvénynek, de nevezhettem volna "tévedések vígjátéka" helyett nagyon is keserû és veszélyes játéknak is, vagy jellemezhettem volna Karinthy Frigyes után szabadon azzal, hogy "tessék mondani, ha igen, akkor miért nem".
Nyárelõn az elhíresült viccet idéztem, amelyben a szocializmusra feltett kérdésre a válasz: jó. Ennél bõvebben, kérleli a kérdezõ, mire a válasz: nem jó. Ha most valaki arra kíváncsi, hogy milyen az új rádiózásról és televíziózásról szóló tervezet, azt mondom: jó; és ha ezt bõvítenem kell, a válasz: elég jó. Óvatosabban: hiszem és remélem, hogy jó. Hiszem és remélem, hogy jó a rádióhallgató és televíziónézõ polgároknak, mert hogy elsõsorban értük fontos a törvényi szabályozás, mert nekik készül a mûsor, nekik sugározzák vagy továbbítják azt, õket kell korrekten, pártatlanul, hitelesen tájékoztatni, õket kell megismertetni az egyetemes, a nemzeti kultúránk és a nemzeti és etnikai kisebbségek kultúrájának értékeivel, nemesen szórakoztatni, nekik szólnak a reklámok is és õket kell megvédeni ugyanakkor az ellenszenves reklámzuhatagtól. És sorolhatnám, a lényeg azonban mindig ugyanaz: a nézõ, a hallgató járjon jól. Hiszem és remélem, hogy jó a médiában dolgozóknak, mûsorkészítõknek, szerkesztõknek, vezetõknek is.
(11.40)
Remélem, hogy a törvényi szabályozottság - legalábbis a többségnek - jó. Hiszem, hogy jó azoknak, akiket eddig is szakmai tudásuk, tartásuk és önbecsülésük megvédett a szirénhangok csábításától, az uralkodó széljárástól. Mindenesetre megbízható fogódzóul szolgálhat, talán furcsa a hasonlat, de úgy, mint a balett-táncosok próbatermi korlátja a közönséget helyettesítõ tükör elõtt. Biztonságot adó fogódzó, amelynek segítségével a legbonyolultabb mozgáskombinációk is elvégezhetõk. És ki lehet próbálni, ha valaki elengedi és anélkül mutatja be a produkciót, orra esik-e vagy gyönyörûséges élmény lesz belõle. No és persze eközben ajánlatos és hasznos lehet gyakran belenézni a tükörbe is.
Végül bízom abban, hogy jó a médiapiac szereplõinek, vállalkozóinak, a közszolgálati és kereskedelmi, országos és helyi, földi sugárzású, mûholdas, kábeles rádiózóknak és televíziózóknak. A Magyar Demokrata Fórum számára mindenesetre ez volt a fontossági sorrend a tárgyalásokon.
Az elsõ számú vezérszónoklatomban a komédiát négy felvonásra tagoltam, akkor azt hívén, hogy az akkori erõmutatvánnyal vége az elõadásnak. Úgy fogalmaztam, hogy a negyedik felvonás a dráma csúcspontja. Ma már tudom, hogy nem a csúcspontja, hanem a mélypontja volt; a szimpla duó erõltetése, ami ráadásul gyakran elég hamisan csengett. Ma már tudhatom, hogy nem ért véget az elõadás, mert van ötödik felvonás is, amelyben komoly esély van arra, hogy a nagyérdemû közönség a gyönyörû záró szextettben gyönyörködjék. Végül a kórus elégedett tuttijával érhet véget a sokéves drámaciklus.
Tisztelt Országgyûlés! Mi is a helyzet akkor most? Hát az, hogy itt van a tisztelt Ház elõtt egy hatpárti egyezséggel született médiatörvény-tervezet, amely alig három hónap intenzív munkájának eredménye. Jó, hogy itt van, de még jobb, hogy nem is emlékeztet átdolgozás elõtti rossz emlékû elõdjére. Akár hiszik, akár nem, lehetett kölcsönösen elfogadható törvényjavaslatot csinálni. Bevallom, kezdetben, az elõzmények után magunk sem hittünk benne. Az ellenzéknek az elsõ négy felvonás miatt minden oka megvolt a kételyre. Mégis leültünk ismét tárgyalni, és jól tettük. Elõbb a szokatlan egyetértés, a szokatlan készség a megegyezésre, gyanús volt. Már-már azt hittük, hogy valamit biztosan elrontottunk. De nem! Nem hiszem, hogy elrontottunk volna valamit. A megegyezés valóságos - még a manapság délibábokhoz szokott szemünkkel nézve is az. De ha ez így van - márpedig így -, akkor muszáj kérdezni:
Ha ez így és ilyen hamar megszülethetett, miért kellett erre másfél évig várni? Miért nem kezdõdött már 1994 nyarán érdemi egyeztetés a szemfényvesztõ látszat helyett? Miért kellett idáig görcsösen ragaszkodni tarthatatlan elvekhez és gyakorlathoz, és abból csak most engedni? Miért csak most tudatosodott, hogy ilyen fontos, kétharmados alkotmányerejû törvényt csak a hat parlamenti párt egyetértésével szabad beterjeszteni? A februári megegyezést miért nem szentesítették a kormánypártok, ha most mindezt magukévá tették? Miért kellett ilyen idõzavarba kerülni és hajszolódni másfél év késlekedés és tétovázás után? És így tovább, és így tovább...
Nem hiszem, hogy minderre választ várhatok - a kérdések ugyanis költõiek. Ki-ki megválaszolhatja magának - én is azt teszem. Vagy e kérdések megválaszolását meghagyom a politológusoknak, a koalícióállapotokat vagy - állapotváltozásokat értõ más pallérozott elméknek.
Csak az zavar, hogy ez a késlekedés is - mindenféle értelemben - nagyon sokba került. A szabályozatlanság fenntartása, elhúzása a többségnek - nézõknek, rádiósoknak, televíziósoknak - igazán csak kárt, keveseknek viszont határozott elõnyt jelenthetett.
Hölgyeim és Uraim! Letehettük tehát a tisztelt Ház asztalára a példaértékû hatpárti együttmûködés szülte médiatörvény-javaslatot. Gyõzött a józan belátás, a kompromisszumkészség, a toleráns értelem. Példa ez arra is, hogy nagyon elrontott helyzet is jóra fordítható - és mindez a teljes nyilvánosság elõtt.
Gyakran kérdezték a munka haladtával, hogy ki, melyik oldal engedett többet a megegyezésért. Noha, aki a vitát nyomon követte, pontosan tudhatja ezt, mégsem tartom ma már fontosnak ezen töprengeni. De fontosnak tartom elmondani, hogy az ellenzéki pártok - mind a négy - egységes álláspontja sokat jelentett az eredményes érdekérvényesítésben.
Tisztelt Országgyûlés! Miért ajánlom a Magyar Demokrata Fórum nevében a törvényjavaslatot képviselõtársaimnak elfogadásra?
Azért, mert a teljes magyar rádiózás és televíziózás törvényi szabályozására teszünk ajánlatot.
Azért, mert az elõzõvel ellentétben, megkíséreltük a közszolgálatiság fogalmát meghatározni, szakmailag elemezni és garanciákkal körülbástyázni.
Azért, mert az eredeti tervezet szerinti egy közalapítvánnyal ellentétben három autonóm közalapítvány és részvénytársaság formájában mûködnek a közszolgálati médiumok; ami egyébként azért is elõnyös lehet, mert ezentúl az autonóm Magyar Rádió és Televízió nem lesz kénytelen többnyire mindig ugyanazt a húsz embert szerepeltetni, unos-untalan mindkét médiumban, hanem lehetõséget kaphatnak az ilyen-olyan okból kiszorult, kiszorított médiaszereplõk is.
Azért, mert a közalapítványok kuratóriumai csak egyharmad részben politikai pártok delegáltjaiból, és az elõzõ tervezettel szemben további egyharmaduk a szakmai szervezetek, harmadik harmaduk pedig a releváns társadalmi szervezõdések küldötteibõl kerül ki. Ezzel az eredeti tervezet egyszerû politikai matematikája helyett árnyaltabb, sokszínûbb tulajdonosi szövet, árnyaltabb és kiegyensúlyozottabb érdekérvényesítés valósulhat meg: a szélesebben értelmezett társadalmi tulajdonlás.
Azért, mert a testületekben immár valóságos politikai paritás valósulhat meg.
Azért, mert holmi ellenérdekû huhogók jóslataival és jól értesültnek álcázott félrevezetésével ellentétben összesen öt testület: egy Országos Rádió és Televízió Testület, alapítványonként egy - tehát három - kuratórium és egy panaszbizottság mûködik majd mindössze.
Azért, mert az új törvény lehetõvé teszi a valóságos közszolgálati mellett a magán-, a kereskedelmi rádiók és televíziók mûködését és ezek versengését a hallgatókért, a nézõkért.
Azért, mert a televíziónézõk öt magyar nyelvû program közül választhatnak majd; ebbõl négy - a Magyar Televízió 1. és 2. csatornája, a Duna Televízió, valamint a koncessziós, közszolgálati feladatokat is ellátó csatorna mûsora - jelenti majd a hazai közszolgálati kínálatot, míg az úgynevezett 58-as csatornán - ugyancsak országos - magyar kereskedelmi televízió mûködése bõvíti majd a választékot.
Azért, mert a kereskedelmi és magánmédiumok mûködése nem mehet a közszolgálati médiumok kárára.
Azért, mert a koncessziós bevételek az utolsó fillérig a közszolgálati médiumokat gazdagítják majd.
Azért, mert a környékünkön oly veszélyes emlékû és az elõzõ törvényjavaslatban erényként emlegetett, túlzottan egyszerû mûködéssel szemben garanciák rendszere szabályozza a demokratikus mûködést.
Azért, mert ez a tervezet, ahogy Európában és a világon is teszik, eltérõen az eredeti javaslattól, természetes hangsúllyal használja a nemzet méltóságát, a nemzet alapvetõ érdekeit, a nemzeti kultúrát, ezek szolgálatát és védelmét. Identitástudat-zavarok idején ez különösen jelentõséget kaphat; noha bízom benne, hogy mindannyiunk számára ez magától értetõdõ. Ennek hangsúlyozása mellett arra is felhívom a tisztelt Ház figyelmét, hogy a javaslat egyszer sem felejti el hangsúlyozni a nemzeti, etnikai kisebbségek, valamint kultúrájuk jelentõségét és azok védelmének fontosságát.
Ha valaki emlékszik netán arra, hogy mirõl beszéltem kora nyáron, észrevehette: felsorolásom az ott kifogásolt pontokra rímel. Azt mutatja, hogy a Magyar Demokrata Fórum, együtt az ellenzék pártjaival, mit kívánt és tudott érvényesíteni az új törvényjavaslatban.
(11.50)
Bizonyára nem lesz tökéletes ez a törvény sem. Erre az is utal, hogy az állandósult idõzavar miatt a vezérszónoklatok után most majd a hatpárti egyeztetõ albizottság máris folytatja a hatpárti módosító javaslatok készítését, a további javítást a kodifikációs félreértések vagy elhallások korrigálása érdekében, a még mindig hiányzó vagy megoldatlan, ám fontos részek megalkotását. Például a Duna Televízió finanszírozása, a Magyar Rádió körzeti adásai, a mûvészeti együttesek finanszírozása, hogy csak néhányat említsek.
Bizonyára nem lesz tökéletes ez a törvény sem. De hatásos lehet, mert máris tapasztalni a felszisszenést. Tudjuk, sok érdeket sérteni fog. De úgy hisszük, hogy kisebbségi és önzõ érdeket a többség javára. Ám számítani lehet az érdekeiben sértett kisebbség erõs kritikájára. Ez azonban ne tévesszen meg senkit.
Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim! Üdvözlöm a hatpárti megállapodást. Köszöntöm partnereinket, külön is ellenzéki képviselõtársaimat és szakértõiket. Köszönöm a szakmai szervezetek, a ma is mûködõ közszolgálati intézmények és mindazok segítségét, akik támogatták ezt az alkotó munkát. Elismerem a toleranciát, a ma már igazolt megegyezési szándékot, a józan belátást, az átélt felelõsséget a sajtószabadságért, a demokráciáért. A Magyar Demokrata Fórum képviseletében az újonnan átdolgozott törvényjavaslatot a rádiózásról és a televíziózásról a tisztelt Háznak elfogadásra ajánlom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)