DR. SZILI KATALIN környezetvédelmi és területfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselõtársaim! Képviselõ Úr! Feltett kérdéseire, a kérdések összefüggéseit is tekintve - lévén, csak én ismerem, illetõleg a tárcánk -, többféle válasz fogalmazható meg. Abban egyetértünk, a képviselõ úr sem vonja kétségbe, hogy az elõzõ ciklusban elért eredmény - amelynek alapján Magyarországon már legális a gázautózás - anarchizálását semmilyen szempont nem indokolhatja a kialakult viszonyok miatt. Hozzáteszem - lévén, volt egy ilyen kérdése is -, hogy a Pénzügyminisztérium közgazdasági szempontokból, a Környezetvédelmi Minisztérium pedig környezetvédelmi és környezetgazdálkodási szempontból közelíti a kérdést. Törekvéseink, hogy ezek harmonizáljanak és természetesen egyirányú folyamatokat indukáljanak.
A második kérdéskörben egy kicsit többet szeretnék a környezetvédelmi érvrendszerbõl önnel ismertetni. A városi forgalomban az átlagosnál jóval nagyobb futásteljesítményû gépjármûvek esetében rövidebb a megtérülési idõ, környezetvédelmi szempontból pedig külön elõnyt jelent, hogy a városi forgalomban nagy futásteljesítményû jármûvek környezetbarát üzemanyagot használnak. Úgy ítéljük meg, hogy nemzetgazdasági szinten - éppen a környezeti károk mérséklése miatt - kedvezõ és kifizetõdõ a gázautózás preferálása. A hagyományos motorhajtó üzemanyagokhoz képest a legtöbb kibocsátott szennyezõanyag tekintetében kedvezõbbek a paraméterek. Egy pillanatig sem kétséges következésképpen, hogy a levegõ szennyezettségének ismert állapotában akár minden egyes karburátoros, benzinüzemû gépjármû átalakításával már tettünk valamit a környezet védelme érdekében.
Következésképpen a tárca terveibõl kiemelem, hogy a képviselõ úr által vázolt jelenségeknek egy viszonylag jól körülírható része abból származik, hogy gázüzemû berendezések, töltõállomások, a legalitás rövid múltjában ötletszerûen, koncepció hiányában és kizárólag a vállalkozási elképzelésektõl indíttatva kerültek telepítésre széles e hazában. El kell érni, hogy rövid idõn belül kiépítésre kerüljön egyfajta hálózat.
A legális, illegális tankolás kérdéskörében: bár képviselõ úr számításai alaposak, mégis fel kell hívnom figyelmét egy körülményre, amellyel úgy tûnik, nem kalkulált. Az állítás szerint a gázüzemû gépjármû-forgalomban elégetett üzemanyag mintegy 10 százaléka származik csupán az e célra rendelt töltõállomásokról. A becslés jóságát és ezáltal értékét is jelentõsen rontja, hogy a hagyományos, benzinüzemû, karburátoros gépjármûvek átalakítása nem eredményezi a gépjármûvek kizárólagos gázautóüzemét - tulajdonképpen egy sajátságos "öszvér"-üzemeltetésre nyílik mód.
Végül: nem indulhatunk ki az állampolgárok nem jogkövetõ magatartásából. Következésképpen az állami akaratérvényesítés egyéb eszközeire kell e tekintetben a hangsúlyt fektetni.
(15.40)
Gondolok itt az ellenõrzésre, vagy esetleg a tankolócsonkok megváltoztatására.
Egy esetleges újrakorlátozó rendelkezés kettõs eredménnyel járna: egyfelõl az állampolgárok jogkövetõ rétegét és közremûködését lehetetlenítené el a fentebb vázolt környezeti érdekek érvényesítésében, másfelõl az állami kontrollfunkciók továbberõsítésének igényét tenné fokozottan hangsúlyossá.
Én nagyon sajnálom, hogy képviselõtársaim az ön kérdéseit nem ismerhették meg. Nem tudom, a kérdései összefüggésében mi lehetne a kimenete. Netán a képviselõ úr azt gondolja, hogy praktikusabb lenne a háztartási gáz árát is felemelni? Nem hiszem, hogy ez a járható út. Én úgy gondolom, hogy ma azzal, ami a különbséget illeti a gáz- és az egyéb, a benzinüzemû anyagok tekintetében, ez megfelelõ módon biztosítja ennek a használatát, és nem hiszem, hogy egy jogellenes állapotból kellene kiindulnunk.
Köszönöm, hogy meghallgattak, és kérem képviselõ urat, hogy bár egységes, de mégis környezeti szempontú közelítésbõl fakadó válaszomat fogadja el. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)