DR. SZABAD GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnöknõ! Tisztelt Országgyûlés! Nagyon röviden szeretnék arról szólni, hogy messzemenõen egyetértek az elõterjesztõnek, illetve a bizottságok részérõl nyilatkozóknak két perdöntõ megállapításával. Az egyik, hogy örvendetes és általunk elõsegítendõ a boszniai béke megteremtése. A másik, hogy ebben a megteremtési támogatásban feltétlenül indokolt, hogy együttmûködjünk a NATO-val, az Észak-atlanti Szövetségben résztvevõkkel és az õ törekvéseiket az adott esetben is támogató békepartnerségi körrel. Ez mégsem teszi feleslegessé, hogy most szóljak. Nemcsak ismételni szeretnék, hanem egy kiegészítést javasolok az elfogadásba beilleszteni. Ez a kiegészítés, ez a kiegészítõ javaslat a felszólalásom célja.
Legyen szabad felhívni a figyelmet arra, hogy az Országgyûlés nem egyszerûen deklarál, hanem felhatalmaz. Felhatalmazza a jelenlegi kormányt és értelemszerûen a döntés hatálya idején keletkezõ további megegyezéseket majd elõterjesztõ kormányokat bizonyos eljárásra. Felhatalmazza a kormányt - a határozati javaslatból idézek, most kihagyva a felesleges részeket -, hogy az állomásoztatást, az átvonulást stb. engedélyezzék és az egyes, IFOR-ban résztvevõ államok kormányaival az átvonulás, illetve az átmeneti állomásoztatás részletes feltételeirõl és ezek pénzügyi vonatkozásairól megállapodjon.
Az indoklás is, ami ide kapcsolódik, világossá teszi, hogy nem egyszerûen egy mostani deklarációról van szó, hanem egy felhatalmazásról további megállapodások megkötésére. Az indoklás vonatkozó része így hangzik: "Az IFOR jogi státusát az Észak-atlanti Szerzõdés részes államai és a békepartnerség más résztvevõ államai közötti, fegyveres erõik jogállásáról szóló megállapodás..." - ez a honvédelmi miniszter úr által említett londoni egyezmény és ami ebbõl folyóan kiegészítésként itt a kezünkben van és jóváhagyásra vár, és most jön a további: - ".., illetve annak keretei közt a kormány által megkötésre kerülõ egyetértési memorandumok biztosítják." Tehát egyrészt jóvá kell hagynunk elõterjesztéseket, másfelõl felhatalmazást kell adnunk a kormánynak további megállapodások megkötésére.
És itt jön az én módosításom. Tudniillik ezekkel a megkötendõ megállapodásokkal kapcsolatban én a következõ rövid szövegrész beillesztését javaslom a határozati javaslatba. Tehát felhatalmazza az Országgyûlés a kormányt, hogy megállapodjon a Magyar Országgyûlés által jóváhagyott szövegû egyetértési memorandumok keretében mindazzal, amit az eredeti javaslat mondott. Magyarán mondva: én a megkötendõ megállapodásokat - ahogy az indoklás mondja: az egyetértési memorandumokat - a parlamentnek bemutatni és a parlament által jóváhagyatni javaslom.
Mivel indoklom ezt? Egy bonyolult folyamatnak - reméljük, szerencsés kimenetelû folyamatnak - az elején állunk. Nem tudjuk, hogy alakulnak a körülmények, nem tudjuk, hogy kik lesznek a résztvevõk.
(17.40)
A honvédelmi miniszter úr 3-5 államról szólt, a mai alkotmányügyi bizottsági tárgyalásokon a Külügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium megfelelõ képviselõi ennél jóval nagyobb létszámúakról. (Dr. Schamschula Györgyhöz fordulva:) Megkérem Schamschula Györgyöt, hogy fontos közlendõivel ne zavarja az általam mondandókat! (Derültség és taps a bal oldalon. - Dr. Kis Zoltán: Zárja ki!) Szóba került ennek földrajzi tágassága tekintetében, hogy Svédországtól Bangladesig vannak már jelentkezõk, hogy a békepartnerség keretében belül igen sokan - nem is akarom mondani, olyan nagy számban - vannak még jelentkezõk. Nem tudjuk, hogy ezek jelentkezése, jelképes vagy tényleges részvétele milyen konzekvenciákkal jár. Vajon csak azokkal, amelyekre a londoni 1951-es szerzõdés kiterjeszkedett, amikor - ne felejtsük el! - még az Észak-Atlanti Szövetség belsõ köre egyezett meg egymással, majd ennek kiterjesztése következett - meg kell mondanom, rendkívül nagy általánosságban - a békepartnerségben résztvevõkkel.
Legyen szabad egyetlen mozzanatra felhívnom a figyelmet. Egyik megállapodás-szöveg sem tartalmaz például semmilyen utalást arra, hogy a folyamat hogy ér véget. Valamennyi résztvevõnek egyhangú nyilatkozatára van szükség, hogy az egész telepítés, átvonulási jogosítás befejezõdjék, hogy a kivonulások egy idõben megtörténjenek? Mi történik akkor, ha a békepartnerség egyes résztvevõi közül a balkáni népek iránti szolidaritás-érzéstõl áthatva valamelyik azt fogja mondani, hogy õ úgy látja, a balkáni testvérnépek közül egyik vagy másik, vagy annak egyik vagy másik alakulata még nem tekinti lezártnak a béke helyreállítását akkor, amikor mondjuk az Egyesült Államok, a legfõbb résztvevõ azt fogja mondani, hogy lezártnak tekinti az akciót és megkezdi saját csapatainak a kivonását? És akkor jelentkezik ugyancsak a magyarországi bázisokat a szerzõdések és meghatalmazások alapján jogosan igénybe vevõ fél és azt mondja: õt még nem nyugtatták meg a fejlemények, õ ideiglenesen még itt akarja állomásoztatni erõit. (Derültség az MDF padsoraiból.) Akkor nekünk milyen biztosítékaink vannak?
Vajon ilyen körülmények között túlzás-e vagy netán idõhúzás, hogy mi azt kívánjuk, hogy igenis az alkotmányos kötelezettségeknek amúgy is megfelelõ módon, nemzetközi és különösen katonai kötelezettségekkel terhelt szerzõdés oda kerüljön, ahol az érvényben lévõ magyar alkotmány értelmében kerülnie kell, ahol kétharmados többséggel el kell dönteni, hogy az Országgyûlés kívánja-e az adott országgal esetleg speciális feltételekben való megállapodást. Úgy gondolom, az Országgyûlés nem bölcs, ha ezt a biankó váltót eleve kiállítja.
Másrészt én tisztában vagyok az Országgyûlés erõviszonyaival. Tisztában vagyok azzal, hogy a kétharmadot a koalíciós pártok ki tudják állítani. De felhívom szíves figyelmüket a következõkre! Tisztelem és nem is akarom megrontani azt a bizalmat, amit saját kormányuk, honvédelmi miniszterük, külügyminiszterük iránt éreznek. De legyenek tisztában azzal, hogy egy ilyen eseménysorozat nemcsak egyszerûen egy megállapodáshoz vezethet, hanem az új és új fejlemények folytán megállapodássorozathoz. Nem is szólva arról - nyilvánvalóan erre más értelemben számítanak az elõterjesztõk -, amikor az államokkal kötendõ egyetértési memorandumokról szólnak. Vajon a mai többség meg meri elõlegezni azt, hogy 1-2-3 év múlva is ugyanilyen bizalommal lesz az akkor esetleg hatalmon lévõ végrehajtó hatalmi testületek, kormányok, illetve minisztériumok iránt? Túl nagy a döntés kockázata - én legalábbis így látom - a tekintetben, hogy ezt most akár a sürgõsség nyomása alatt is elfogadjuk.
Úgy gondolom, s mindjárt szeretném hozzátenni, hogy elgondolásom szerint nincs nagy idõveszteség. Azt fogom javasolni, természetesen a magam kiegészítésével, hogy a tisztelt Országgyûlés a mai napon fogadja el mindkét határozatot az általam javasolt kiegészítéssel. Ez nyilván alapot szolgáltat arra, hogy a legfontosabb, a legsürgõsebb megállapodást az Egyesült Államok kormányával megkösse a hátralévõ rövid idõ alatt és máris megindulhasson a telepítés és a bázis igénybevételének elõkészítése. De azt nem merem mondani, hogy most lóhalálában valamennyi potenciálisan felmerülõ országgal kössék meg és ezt az Országgyûlés máris fogadja el. Szukcesszíve megteheti, országcsoportonként, gondosan mérlegelt szöveg és elénk terjesztett indítvány nyomán. Akkor teheti meg!
Elfogadom és elismerem, hogy esetleg lesznek olyanok, akiknek ez nem fog tetszeni. De mindjárt szeretnék egy ellensúlyt mondani. Lehet, hogy akiket csak a rapiditás érdekel, azok húzni fogják az orrukat, hogy ezek a magyarok mennyivel bonyolultabban intézik a dolgait, mint mások. De legyen szabad azt mondani, hogy amit ezen az oldalon elveszítünk, azt megnyerhetjük a másik oldalon, hogy tudniillik a magyar kormány alkotmányosan, a magyar parlamentre támaszkodva hozza meg a döntéseit, azaz egyszerre tekintettel van - amennyire lehet - a sürgõsségi szempontra és tekintettel van az alkotmányossági követelményre. Azt hiszem, ez legalább olyan jó ajánlólevél a NATO-ban, mint a másik. Nemcsak azt fogják nézni, hogy ki, milyen hevességgel és gyorsasággal lépi át a kívánt akadályokat, hanem azt is fogja nézni, hogy ez egy olyan ország, ahol a komoly dolgokat megfontolva, saját törvényeiknek és alkotmányuknak megfelelõen döntik el. S ez talán még fontosabb ajánlólevél. Köszönöm. (Közbeszólás az MDF padsoraiból: Úgy van! - Taps az ellenzék padsoraiból.)