ROCKENBAUER ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt az elõttünk fekvõ törvényjavaslatot és a határozati javaslatot is, mindkettõt támogatja. Támogatja Magyarország részvételét a békefolyamatban, és erre számos oka van.
Elõször is azért támogatjuk, mert örömmel tölt el bennünket, hogy Magyarország cselekvõ részese lehet egy nemes célnak; egy nemes célnak, ami ennek a szörnyû konfliktusnak a békés rendezése, ami határaink mentén zajlik. Ez a konfliktus déli határaink mentén évek óta véres háborúba torkollott. Most, a daytoni megállapodást követõen lehetõség nyílik a békés rendezésre, méghozzá úgy, hogy a három érintett ország egyetért abban, hogy békefenntartó csapatokat küldünk a térségbe. Tudjuk, hogy ez a megállapodás, ami Daytonban született, talán nem tökéletes, talán nem is igazságos, mégis az a meggyõzõdésünk, hogy a háborúnál mindenképpen igazságosabb - a háborúnál ez a megkötött béke is igazságosabb. Magyarországnak elemi érdeke, hogy ebben a békefolyamatban részt vegyen.
Másodszor azért támogatjuk, mert ez a lépés minden eddiginél szorosabbra fûzi Magyarország viszonyát a NATO-val. Tudjuk és mindenkinek tudnia kell, hogy ha most megszavazzuk az elõttünk fekvõ törvényjavaslatot és határozati javaslatot, ez még nem jelent NATO-tagságot, nem jelenti a NATO-hoz való csatlakozást, nem jelent automatikus garanciákat sem. Azonban meggyõzõdésem, hogy kvázi garanciákat jelent Magyarország biztonságát tekintve. Ez a lépés olyan szorosra fûzi hazánk viszonyát a NATO-val, amely minden eddiginél szorosabb, amely nagyon közel áll ahhoz, amit a csatlakozás jelenthet. Hogy erre a következtetésre jutottam, ennek az oka az, hogy nem olyan régen, ebben a hónapban egy hatpárti delegáció látogatott el a NATO-hoz, amelynek én is részese voltam, és tulajdonképpen azt, amit én most itt önöknek elmondtam ezzel kapcsolatban, NATO-tábornokok erõsítették meg, NATO-tábornokok sugallták számunkra.
Harmadszor, azért támogatjuk ezt a lépést, mert igen fontos gyakorlati haszna van. A NATO bõvítésérõl szóló dokumentumban szerepel egy kifejezés, amit nagyon nehéz magyarra fordítani egy szóval, ám túl sokat szerepel ahhoz és túl sokat hangoztatták az említett egy hónappal ezelõtti NATO-utunkon, hogy komolyan kell vennünk. Ez a szó úgy hangzik, hogy interoperabilitás. Ez körülbelül annyit jelent, hogy a magyar csapatoknak képeseknek kell lenniük együttmûködésre a NATO-vezetéssel.
A NATO-bõvítési dokumentum azt határozza meg bõvítési feltételként, hogy az úgynevezett interoperabilitás egy bizonyos minimális szintjének kell eleget tennünk. Mi több ízben rákérdeztünk, hogy ez mit jelent pontosan. Nem azt jelenti, amit itt nagyon sokan hisznek, hogy a magyar fegyverzetnek, a magyar haderõnek teljes mértékben kompatibilisnek kell lenni a csatlakozás pillanatában a NATO-seregekkel? Szó sincs errõl! Azonban szükség van arra, hogy egy közös gyakorlaton, egy közös akció keretében a magyar csapatok képesek legyenek együttmûködni a NATO-csapatokkal. Tehát megértsék egymást, kommunikációs szintrõl van szó; az infrastruktúra alkalmas legyen arra, hogy például Magyarország területén a NATO-csapatokat fogadni tudjunk; hogy a vezetési modellek összeegyeztethetõek legyenek egymással.
Eddig mindezt a "Partnership for Peace" hadgyakorlat keretében volt módja kipróbálni hazánknak. Itt azonban - és ezért hangsúlyozom, hogy ennek igen fontos gyakorlati haszna van - olyan tere nyílik meg az interoperabilitás létrehozásának a magyar haderõ és a NATO között, amire eddig még nem volt példa. Tehát ha pusztán hadászati szempontból és a csatlakozásra való felkészülésünk szempontjából nézzük, Magyarországnak elemi érdeke részt venni ebben az akcióban.
Negyedszer azért támogatjuk, mert ugyanakkor nem lebecsülendõ módon gazdaságilag is elõnyös. Én teljes mértékben egyetértek azzal, amit Keleti miniszter úr itt az elõbb elmondott: nem szabad ezt nekünk túlhangsúlyoznunk. De hogy errõl mégis beszélek önöknek, ezt azért kell megtennem, mert ma Magyarországon a legkülönbözõbb politikai szervezetek részérõl, pontosabban a volt kommunista párt, a Munkáspárt részérõl és néhány anarchista, illetve pacifista mozgalom részérõl a legfelelõtlenebb uszítás folyik a NATO- csatlakozással szemben, aminek az egyik fõ pillérét jelenti az, hogy Magyarország számára a csatlakozás milyen rengeteg pénzbe kerül, és ehelyett nekünk a semlegességet kellene választanunk; csatlakoznunk kellene a Svájc- Ausztria-tengelyhez, amit meghosszabbítanánk Bulgária irányába - mondja a Munkáspárt politikusa -, s akkor lehetõség nyílna arra, hogy rakétasilók helyett Magyarországon bölcsõdéket és óvodákat nyitnánk.
Ez egy szörnyûséges demagógia, ami ellen nehéz küzdeni, mert a fülek nyitottak erre ebben a gazdasági helyzetben, amiben most vagyunk. Úgyhogy egyrészrõl mindenkinek eszébe kell vésnie azt, hogy a semlegesség, egy semleges Magyarország hadserege sokkal több pénzbe kerül, mint egy NATO-tag Magyarország hadserege.
(18.10)
Másrészrõl azért említettem ezt a példát, mert nyilvánvaló, hogy vannak ma Magyarországon olyanok, akik egybõl fölszisszennek majd, ha a parlament elfogadja ezt a dokumentumot, és azt fogják hangoztatni, hogy "mibe kerül ez nekünk". Ezért kell nekünk errõl beszélni, ezért kell világossá tenni, hogy ez nekünk nemcsak hogy nem hátrányos gazdaságilag, hanem elõnyös is. Ezzel egyébként nem akarom azt sugallni, hogy a magyar haderõ átalakításához ne lenne szükség pénzre.
Képviselõtársaim! Hölgyeim és Uraim! Meggyõzõdésünk, hogy Magyarországnak minden szempontból elõnyös, hogy részt vegyünk ebben a folyamatban.
Meggyõzõdésem ugyanakkor az is, hogy részvételünknek nem kell passzívnak lenni. A részvételünk lehet aktív. A helyzet ugyanis megváltozott. Én értem képviselõtársaimat, és értem azokat, akik mindig óvatosságra intenek egy olyan konfliktus kezelésében, amely közvetlenül érint bennünket azért, mert egyrészt a határaink mentén zajlik, tehát földrajzilag közel van hozzánk, másrészt pedig a határaink mentén magyar kisebbségek élnek. Azonban világosan látnunk kell, hogy a helyzet megváltozott a daytoni megállapodás óta.
A magyar külpolitika az elmúlt három évben nagyon helyesen nagyon óvatosan reagált a konfliktusra. Nagyon helyes volt ez, hiszen veszélyes volt a helyzet. Ma azonban annyiban változott meg a helyzet, hogy a Balkán-térségben azok az országok, amelyeket érint ez a kérdés - Kis-Jugoszlávia, Bosznia és Horvátország -, egyetértenek abban, hogy a kérdést békés úton, abban a formában, amit önök is ismernek, és amihez mi csatlakozni szeretnénk, rendezni kell. Ezért azt gondolom, hogy más a helyzet, és nem szabad ugyanazokra az érvekre hivatkozni, mint néhány évvel ezelõtt, és ezért az a véleményem, hogy Magyarországnak aktívan kell részt vennie ebben a békefolyamatban, és a NATO- kéréseknek lehetõség szerint eleget kell tennie.
Végezetül: itt van egy talán soha vissza nem térõ alkalom - ezt természetesen idézõjelben mondom, mert azt gondolom, van más hasonló alkalom is -, amikor meg tudjuk mutatni, hogy ebben a parlamentben van legalább egy olyan kérdés, amiben mindannyian egyetértünk. Ez a kérdés pedig Magyarország biztonsága. Ez az a kérdés, amellyel mindannyian egyetértünk, amellyel mindannyiunknak egyet kell érteni.
Az elõbb utaltam arra, hogy parlamenten kívüli erõ, a Munkáspárt felelõtlen kampánnyal, felelõtlen uszítással támad mindannyiunk politikájára, Magyarország NATO-csatlakozásának a politikájára. Egy olyan pártról van szó, képviselõtársaim, amely negyven éven keresztül a Varsói Szerzõdés fenntartásában volt érdekelt. Természetesen azért volt érdekelt a Varsói Szerzõdés fenntartásában, mert ez volt a garanciája az õ hatalmon maradásuknak. Nem kell csodálkoznunk, hogy ez a párt, ezek a politikusok nem támogatják Magyarország NATO-csatlakozását. Ugyanakkor meggyõzõdésem, hogy ebben a parlamentben más politikusok ülnek, hogy felelõs politikai erõk vesznek részt a magyar törvényhozásban, amelyek felismerték azt, hogy Magyarország biztonságát jelen körülmények között a leghatékonyabban a NATO garantálhatja. Éppen ezért minden olyan lépés, amely közelebb visz bennünket a NATO-hoz, csak elõnyünkre szolgálhat, csak Magyarország érdekét jelentheti.
Ezért arra kérem képviselõtársaimat - minden képviselõtársamat -, hogy lehetõleg mindkét javaslatra igennel szavazzon. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)