DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elõbb az egyik képviselõtársamat az elnök asszony félbeszakította azzal a megjegyzéssel, hogy a házbizottságban bizonyos megállapodás történt arról, hogy mirõl szabad a Házban beszélni és mirõl nem, és bizonyos pontokról nem szabad beszélni a Házban. Arra gondoltam, hogy esetleg amnéziás vagyok, ezért elõvettem a Házszabályt, mert megpróbáltam megnézni, hogy az az elõterjesztés, amiben magam is részt vettem a Házszabályban, tartalmaz-e a házbizottság számára olyan jogosítványokat, amelyek megtiltják a képviselõk számára, hogy mirõl beszélhetnek a Magyar Országgyûlésben. De nem találtam. Tehát ha valaki megtalálja, akkor kérem, siessen a segítségemre ebben az esetben - én ugyanis ilyet nem találtam.
A hétvégi futárpostában kézhez kaptunk egy anyagot, amelynek több pontja volt. Annak egyik pontja magyar csapatok külföldre vitelérõl szólt. Valószínûleg erre utalhatott Jeszenszky Géza beszédében, és erre szólt közbe az ülést vezetõ elnök asszony, hogy errõl a kérdésrõl márpedig a házbizottság úgy döntött, hogy nem szabad a mai ülésen beszélni az általános vita keretében.
Ezért kívántam, elnök úr, szólni, hogy meglehetõsen furcsa, és megdöbbenve figyelem azt, hogy a házbizottság egy ilyen kérdésben döntést hoz, aminek semmi házszabályi alapja nincsen. Hiszen hogyha a képviselõ az általános vitában úgy gondolja, hogy egy elõterjesztésrõl beszélni kíván, annak minden egyes kapcsolódó körülményével egyetemben, akkor természetesen mindenféle érvet ennek kapcsán fölsorakoztathat. S nagyon szerencsés lenne, hogyha a házbizottság nem próbálna olyan döntéseket hozni, amiben a képviselõi szólásszabadságot korlátozni próbálná a jövõre nézve. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a jobb oldalon.)
(18.40)