LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az idõ elõrehaladottságára való tekintettel nem kívánom sokáig húzni a dolgokat.
Bizonyos értelemben a Független Kisgazdapárt frakciója sem szívesen veszi azt, hogyha idegen csapatok hazánk területén tartózkodnak. Rossz emlékeink vannak, és ezért bizonyos averzióval fogadták az én javaslatomat, valamint azt a hatpárti konszenzust, amely úgy döntött, hogy Európához és a NATO-hoz kívánunk csatlakozni. Ezek után a frakcióval mi ezt megbeszéltünk. Tudjuk, hogy ebben van egy bizonyos kockázat, amit Szabad György képviselõtársam is elmondott itt. Több képviselõtársam is fölvetett bizonyos problémákat ezzel kapcsolatban a régi, rossz emlékek miatt.
Azt szeretném azonban mondani, hogy én nem elsõsorban a NATO jóindulatáról szeretnék szólni, nem elsõsorban arról, hogy a NATO-csatlakozást megkönnyíti ez az akció. Amirõl én szeretnék néhány szót szólni, az a - azt hiszem - pártok fölött álló humanista felfogás. A szomszédunkban négy éve látjuk azt a rendkívüli pusztítást, a vérengzést, a kisgyermekek hulláit és a többi, és a többi. Mi, itt, Magyarországon hozzá tudunk járulni, hogy esetleg minden remény megvan arra, hogy egy békés folyamat elindulhasson, elõször felügyelettel, és ehhez nekünk egy hadtápszolgálatot kell létesíteni déli határaink közelében. Ezzel esetleg hozzá tudunk járulni a délszláv válság megszûnéséhez, a béke megteremtéséhez.
Ezt a két dolgot tettük a mérleg serpenyõibe. A mi frakciónk úgy döntött, hogy bár nem szeretjük, ha idegen csapatok tartózkodnak hazánkban, de mert a másik oldalon az van, hogy a békét esetleg meg tudjuk oldani, és mi is hozzá tudunk a békéhez járulni erõnkhöz képest, akkor a humanizmus, az emberszeretet és a Kisgazdapárt ismert "Isten, haza, család" jelszava értelmében nekünk igenis oda kell állni e mellé a dolog mellé. Mindenféle kockázat ellenére az a szempont húzta le jobban a serpenyõt, amelyik azt mondta, hogy ezt oldjuk meg minél elõbb, járuljunk hozzá, és igennel szavazzunk. Ezért a frakcióm nevében én kérem, hogy ezt az "igen" szavazatot minél elõbb tegyük meg, mert az idõ sürget.
És hogy egy latin közmondással fejezzem be - bár a kisgazdáknál ez nem nagyon jól vált be: bis dat, qui cito dat - azt hiszem, jól ejtettem ki -: gyorsan ad, ki kétszer ad. Köszönöm. (Taps a jobb oldalról.)