KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Okkal és joggal bírálta az elõzõ kormány és az elõzõ ellenzék, ez a kormány és ez az ellenzék a nemzetközi közösség tehetetlenségét, tétlenségét a délszláv válsággal kapcsolatban, hiszen ez sok százezer ember életébe került, sok százezer embert tett földönfutóvá, és Magyarország számára is egy állandó biztonsági kockázatot, fenyegetést jelentett, nagyon súlyos gazdasági terheket és károkat okozott. Most végre határozottan lépett a Nemzetközi Közösség, elsõsorban az Egyesült Államok kezdeményezésére, tetõ alá hozta a békemegállapodást, és kész annak végrehajtását, betartását jelentõs katonai erõvel is támogatni.
Realitás, hogy ilyen katonai erõvel csak a NATO rendelkezik, tehát nemzetközi erõ fog Boszniába vonulni, amelynek gerincét képezi a NATO, illetve az Egyesült Államok katonai ereje, és részt vesznek benne a partner országok. Nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ez az erõ a mandátumát az ENSZ-tõl, az ENSZ Biztonsági Tanácsától kapja, mégpedig 12 hónapos mandátumról van szó. Tehát én teljesen értem Szabad György képviselõtársunk aggodalmát és mindazok aggodalmát, akik hozzá csatlakoztak, de annak veszélye, hogy egyes országok katonái netán ideiglenes jelleggel hosszabb idõt töltenének itt, reálisan szerencsére nem áll fenn.
Nagyon fontosnak tartom aláhúzni azt is, hogy az egész akcióra az érdekelt felek egyetértésével és beleegyezésével kerül sor. Elhangzott sok indok, hogy Magyarországnak miért kell támogatnia, miért kell megadnia a szükséges logisztikai támogatást a nemzetközi erõknek. Elhangzott utalás Magyarország érdekeltségérõl a szomszédos térség tartós békéjének megteremtésében. Elhangzott, hogy érdekeltek vagyunk a NATO és Magyarország együttmûködésében, hiszen ez a csatlakozás elõkészítését is jelenti. Elhangzottak humanitárius megfontolások, legutóbb Szili Sándor és Lányi Zsolt képviselõtársunk szólt errõl. De van még egy negyedik szempont, amirõl eddig nem esett szó, ezt szeretném a tisztelt Ház figyelmébe ajánlani. A békemegállapodás aláírásával tulajdonképpen csak kezdetét veszi egy hosszú folyamat. Ebben a folyamatban rendezni kell humanitárius kérdéseket - gondolok a menekültek visszatérésére - , rendezni kell a demokratikus intézményrendszerek újjáépítését, garantálni kell az emberi jogokat és kisebbségi jogokat, mégpedig azonos normák szerint a délszláv térség valamennyi részén. Végre kell hajtani a gazdasági újjáépítést, és végre kell hajtani egy jelentõs fegyverzet- és csapatcsökkentést a térségben. Vagyis meg kell tenni mindazokat a lépéseket, amelyek egyidejûleg jelentenek válság utáni utókezelést, rehabilitációt és hasonló válságok megelõzését ebben a térségben.
Nekünk több szempontból is van érdekeltségünk. Érdekeltek vagyunk abban, hogy az etnikai arányok ne változzanak meg drámaian a térség egyes részein, így a Vajdaságban, álljanak helyre a betelepítés elõtti etnikai arányok. Érdekeltek vagyunk abban, hogy a kisebbségi jogokat garantálják. És érdekeltek vagyunk a gazdasági újjáépítésben való részvételben, hiszen ez némi kompenzációt ad Magyarországnak azért a több mint 2 milliárd dolláros veszteségért, amelyet az embargó szigorú, következetes betartása folytán szenvedtünk el. Mindebben szavaink súlyát növelni fogja együttmûködési készségünk a béke biztosításában. Én ezért javaslom a tisztelt Háznak a határozat elfogadását. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)