AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egyes adókat érintõ és a mai ülésen szavazásra kerülõ módosító indítványokra vonatkozó reagálásomat megelõzõen, egy gondolat erejéig általánosságban is szeretnék reflektálni a kormány adópolitikáját érintõ felszólalásokra, nevezetesen arra, hogy ismét restriktívek-e az adótörvények. Határozottan úgy látom, hogy a vállalkozások tekintetében nem, sõt megkockáztatom azt kijelenteni, hogy folytatódik a vállalkozások helyzetének javulása. Így például a feszítõ egyensúlyi követelmények mellett is a társasági adóban megpróbáltunk fedezetet teremteni a beruházások ösztönzésére, az elmaradott térségek támogatására.
A példák további sorolása helyett az adórendszer és a gazdaságpolitika beruházás- és vállalkozásbarátságának alátámasztására egy számsort szeretnék ismertetni. A vállalati szektor adózott eredménybõl és értékcsökkenésbõl származó, felhalmozásra fordítható saját forrása '94-ben 246 milliárd forint volt. Ez prognózisaink szerint '95-ben 430 milliárd forintra emelkedik, és '96-ra meg fogja haladni a 650 milliárd forintot. Így két év alatt több mint két és félszeresére nõ az a képzõdõ saját pénzforrás, amibõl a vállalkozások fejlõdésüket finanszírozhatják.
E markáns változás persze egy irracionális és fenntarthatatlanul alacsony nyereség-, illetve beruházási rátához képest megy végbe, hiszen '93-ban a saját források még az amortizáció szintjét sem érték el, vagyis a vállalkozói szféra egésze jelentõs veszteséggel mûködött, és egyáltalán nem túlzott, mivel ilyen nagyságú változás vezethet a fenntartható növekedéshez szükséges beruházási, illetve felhalmozási ráta megközelítéséhez 1996-ban.
Tisztelt Ház! A továbbiakban adónemenként kívánok reagálni a vitában elhangzottakra.
A társasági adótörvény '96. évi módosításáról három kérdésben alakult ki jelentõs vita. Ezek közül elsõként említeném meg az egyéni vállalkozók társasági adóalanyiságának kérdését, amely évek óta nem megoldott, hiszen az elmúlt idõszakban a törvényhozás során döntés született az adóalanyiság megszüntetésérõl, majd a választás jogának visszaállításáról. A kérdés a szociális partnerekkel folytatott egyeztetés során is felvetõdött, ahol egyetértés alakult ki abban, hogy a gazdaságban nem elhanyagolható szerepet betöltõ egyéni vállalkozók adózását érintõen tartós, számukra biztonságos megoldás kialakítása elengedhetetlen, amelyre a kormány '96. év folyamán kötelezettséget vállalt. Ezért a kormány a módosító indítványok közül olyan átmeneti megoldást támogatott, amely a '96. évre nem változtatja meg a jelenlegi szabályokat, de az egyéni vállalkozó társasági adóalanyiságát '96. december 31-ével megszünteti.
A társasági adó részletes vitájában kapott hangsúlyt, hogy az nem ösztönzi eléggé a vállalkozások bõvülését. Ezzel összefüggésben szeretném megjegyezni, hogy az adóalapra vetített átlagos adókulcs 15 százalék körül alakul, ami nemzetközi összehasonlításban is alacsonynak mondható.
Az 1996. évi javaslatok szelektív eszközökkel tovább segítik a különbözõ típusú, méretû vállalkozásokat. Egyrészt minden adóalanyra kiterjedõen - régi kívánalomnak eleget téve - a gépberuházásoknál a számviteli törvény szerinti értékcsökkenési leírást engedi meg, másrészt az ország nagy tõkehiánya miatt 50 százalékos kedvezményt fogalmaz meg a törvényjavaslat az exportját dinamikusan növelõ nagyberuházókra. Harmadszor: külön kedvezményt, teljes adómentességet érvényesíthet az elmaradott térségben, valamint a vállalkozási övezetben beruházó. Ez utóbbit a kis összeget beruházók is igénybe vehetik, viszonylag könnyen teljesíthetõ exportfeltételek mellett, illetve idegenforgalmi beruházások létesítésével.
E színes paletta mégis sok vitát váltott ki. A részletes vitában a nagyberuházások kedvezményének átalakítására olyan javaslat hangzott el, hogy a beruházás nagyságától függetlenül csak a bevétel növekedéséhez kapcsolódjon az adókedvezmény megítélése. Sajnos ez két következménnyel járna. Egyrészt a kedvezmény mértékét nagyon alacsonyra kellene leszállítani - amennyire az ösztönzõ hatás elhanyagolható lenne -, másrészt az eredeti célokkal ellentétben az export nemzetgazdasági emelése helyett a szervezeti átalakulás kerülne elõtérbe, sokszor manipulatív céllal. A kedvezmény feltételeinek meghatározásakor a beruházási és exportkövetelmény nagyságrendjének csökkentése változatlan adókihatás mellett csak az ösztönzés hatásfokának mérséklésével lehetséges, ami az eredeti szándékokat viszont nem tükrözi. Ezért nem tudta a kormány azokat a módosító indítványokat támogatni, amelyek a beruházási adókedvezmény feltételeinek változtatására irányultak.
Végül szólnom kell itt arról az indítványról, amely a nonprofit szervezetek, különös tekintettel a sportegyesületek által végzett vállalkozási tevékenység adómentességének bõvítését célozza. Ennek elfogadása a vállalkozásokkal szemben érezhetõ versenyelõnyt eredményezne, ezért az indítványt a kormány nem tudta támogatni.
Tisztelt Ház! Az általános forgalmi adóról szóló törvény módosításához benyújtott javaslat nem váltott ki nagy vitákat. A módosító indítványok átvezették az Érdekegyeztetõ Tanács tárgyalásain a kormány által vállalt kötelezettségeket. Ezek alapján a tárgyi eszközök továbbértékesítése során pótlólag megnyíló adólevonás szigorítása, illetve az értékpapírok áfarendszer- beli definiálása elmarad, és 10 ezerrõl 20 ezer forintra nõ az az értékhatár, amely fölött a használtcikket átadónak igazolnia kell, hogy a termék korábban már adózott.
Támogatjuk a költségvetési bizottság T/1502/35. számú módosító indítványát is. Eszerint a fogyasztásiadó-tételek emelése miatt a továbbforgalmazóknál keletkezõ jövedelmet áfaként el kell vonni. A részletes vita során elhangzott azonban két olyan észrevétel, amellyel kapcsolatos kormányzati álláspont részletesebb kifejtést igényel.
A szociális és egészségügyi bizottság támogatta azt a képviselõi módosító indítványt, amely a humánegészségügy adóköteles besorolására irányult. A kormány ezt a javaslatot elutasította. Ennek oka inkább technikainak, semmint elvi jellegûnek mondható. Hiányzik például a nonprofit szervezetek szabályozásáról szóló törvény, és a jövõ évi költségvetés elõirányzata is a jelenlegi feltételekre épülne.
(19.20)
Idõt kérünk tehát arra, hogy megfelelõ jogszabályi háttérrel elõkészített módon tehessünk javaslatot az egészségügy áfarendszer-beli kezelésének új szabályaira.
A sportot szolgáló létesítmények bérbeadásának tárgyi adómentességét azért kívánjuk továbbra is fenntartani, mert nem akarjuk a bérbeadást megdrágítani azok számára sem, akik tömegsport céljára veszik bérbe a sportlétesítményeket.
Tisztelt Ház! Az önkormányzatok bevételét képezõ adókról, így a helyi adókról és a gépjármûadóról szóló törvények módosítását egy törvényjavaslattal ajánlottam a Háznak. Néhány képviselõ felvetette, hogy a helyi adók növelésére csak a központi adók csökkentése mellett lát lehetõséget. Sajnos a központi költségvetés jelenlegi helyzete ezt nem teszi lehetõvé. Ugyanakkor már most fel kell készülni arra, hogy az önkormányzatok kezében megfelelõ eszközrendszer legyen. Ehhez egy lépcsõfokot jelenthet a törvényjavaslat.
A most javasolt változtatások hatására lényegében csak a helyi adókivetés lehetõsége bõvül, de automatikusan nem emelkednek az adóterhek, ez helyi döntések függvénye lesz.
Az adómértékek valorizációjával összefüggõ felvetésekre reagálva kiemelem, hogy a törvényjavaslat nem a várható inflációra tekintettel valorizál. A törvény hatálybalépésétõl, tehát '91-tõl jelentkezett infláció miatt van szükség az adómértékek korrekciójára. Az adómértékek tekintetében az önkormányzatok számára legalább olyan feltételeket kívánunk hosszabb távra biztosítani, mint amilyet a helyi adóztatás bevezetésekor kaptak.
A helyi iparûzési adó mértékének javasolt emelését is érte kritika. Ezzel kapcsolatosan csak ismételni tudom a kormányzat álláspontját. Itt is az önkormányzat mozgásterét kívánjuk bõvíteni és lehetõséget adni arra, hogy a befolyó többletbevételbõl rendeleteikben bizonyos területeken, például a rendkívül anyagigényes tevékenységeket preferálhassák.
A törvényi mentességek megszüntetése is több képviselõt késztetett felszólalásra. Hangsúlyozom, hogy nem mindegyik törvényi mentesség szûnik meg, illetve a törvénybõl most kiiktatandó kedvezmények nem feltétlenül jelentik azok megszüntetését. Az önkormányzatok ugyanis a helyi sajátosságok ismeretében rendeleteikben dönthetnek, akár a korábbi törvényi kedvezményeket meghaladóan is, mentességekrõl, illetve kedvezményekrõl.
Az idegenforgalmi adó emelésével kapcsolatban szeretném hangsúlyozni: a szállásdíj után fizetendõ adókulcs változatlanul maximum 4 százalék marad, csupán a tételes adómérték emelkedne napi 100 forintról maximum 300 forintra, s ez nem jár jelentõs áremelési következményekkel.
A belföldi gépjármûvek adóztatásának megújítását célzó változtatást a képviselõk többsége megértéssel fogadta és támogatta, amennyiben idõszerû e téren is az önkormányzatok szerepkörének növelése. Ezzel függnek össze azok a kezdeményezések, amelyek a minimum adótételt meghaladó mérték alkalmazása esetén az önkormányzathoz juttatnák a többletbevételt. A költségvetési vita elõrehaladását figyelembe véve a kormány megváltoztatta korábban a bizottságban képviselt álláspontját és jelenleg támogatja e javaslat elfogadását.
Támogatjuk azt a módosító javaslatot is, amely a belföldi gépjármûadó mértékének törvényi felsõ határát az adóalap minden megkezdett 100 kilogrammja után 1000 forintról 800 forintra kívánja leszállítani, mivel a 800 forintos maximális mértékkel is jelentõs mozgásteret lehet biztosítani az önkormányzati adóztatáshoz.
A gépjármûadó speciális önkormányzati adóként való mûködtetése érdekében az önkormányzatok rendeletükben minden évben december 15-éig határozhatják meg illetékességi területükön a következõ évben alkalmazandó adó mértékét. Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat elfogadása terveinkhez képest késõbb történik meg, támogatjuk azt az indítványt, amely lehetõvé teszi, hogy az önkormányzatok ebben az évben kivételesen december 31-éig hirdethessék ki az adórendeleteiket.
Tisztelt Ház! Az adózás rendjérõl szóló törvény módosítási javaslata feletti vitát furcsa kettõsség jellemezte. Egyfelõl általában és alapjaiban senki sem kérdõjelezi meg, hogy a magyar adómorál katasztrofális állapotán változtatni kell, a feketegazdaság felszámolása érdekében lépéseket kell tenni, az adózást elkerülõket rá kell bírni, hogy eleget tegyenek alkotmányos kötelezettségeiknek. Ugyanakkor, ha szembetaláljuk magunkat az e célkitûzések eléréséhez szükséges eszközök konkrét alkalmazási javaslatával, akkor rögtön széles körû ellenállásba ütközünk. Pozitívan értékelem, hogy a bizottsági viták második szakaszát a közös felelõsségérzet jellemezte és az a felismerés, hogy közös gondolkodásra van szükség olyan megoldások feltárása érdekében, amelyek alkotmányos eszközökkel segíthetik az adóhatóságot a közösségi érdekek érvényesítésében.
A vita során több félreértést, pontatlanságot sikerült kiigazítani. Világossá vált, hogy az adózóval szerzõdéses kapcsolatban álló magánszemély tanúként történõ meghallgatása nem a személyiségi jogok korlátozása, hiszen például még a büntetõeljárásban sem feltétel, hogy a tanú terheltként vagy vádlottként alanya legyen az ügynek, éppen az ellenkezõjérõl van szó.
Egyértelmûvé vált, hogy a javaslat az adótitok szabályainak enyhítése révén nem a körbetartozások vagy mások miatt likviditási nehézséggel küzdõ fizetésképtelen adózók listáját kívánja közzétenni, hanem azokét, akiket az adóhatóság jogerõsen marasztalt el adórövidítési ügyben.
Élénk vita bontakozott ki az adózással összefüggõ helyszín, helyiség, gépjármû átvizsgálásának szabályaival kapcsolatban is. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezen intézkedések elrendeléséhez feltétel az ellenõrzött forrásból származó információ, amely a bizonyítási eszköz elrejtésére utal. Ez nem semlegesíti a törvénynek azt a szabályát, hogy ez az ellenõrzés során alkalmazható jogosítvány, amelyet csak megbízólevéllel erre felhatalmazott adótisztviselõ gyakorolhat és nem általában az adóhatóság.
Ahogyan az várható volt, a legtöbb ellenérzést éppen a becslés intézményének korszerûsítése váltotta ki. Sokan kifogásolták, hogy a pénzügyminiszter ez ügyben rendeletalkotásra kapjon felhatalmazást, amelyben különös módon lefolytatott ellenõrzés elõfeltételeit a kamarák meghallgatása után alakíthatnák ki. Többen ellenezték, hogy a limit alatti bevallások benyújtóit a családi jövedelemfelhasználás forrásairól nyilatkoztathassa az adóhatóság, mert ez ellentétes az adókötelezettség személyi jellegével.
Több képviselõ módosító indítványát végül is az alkotmányügyi bizottság javaslata foglalta össze módosult formában, olyan tartalommal, amely reményeink szerint már megnyugtathatja a kétkedõket, az alkotmányos aggályokat hangsúlyozókat. A kialakított javaslat, amelyrõl az Országgyûlés hamarosan dönt, azt írja elõ a pénzügyminiszternek, hogy az évente közzétett irányelvekben az adóhatóságot kötelezze azok vizsgálatára, akik a minimálbérre, a tevékenység gyakorlásának körülményeire, a területi szakmai sajátosságokra figyelemmel kialakított értékhatárok alatti jövedelmekrõl adnak számot. Az ilyen adózók a bevallásuk és a jövedelemfelhasználásuk tartalmának ellentmondásaival maguk bizonyítják, hogy bevallásuk valótlan vagy hiányos. Az adóalap becslésére csak e feltételek bizonyítását követõen kerülhet sor. Úgy ítélem meg, hogy ez a megoldás nem irányul a tisztességes adózók ellen és nem nélkülözi a jogállamiság követelményeibõl fakadó garanciákat sem.
Tisztelt Országgyûlés! Végezetül kérem önöket, hogy a vitában elhangzottakra és az általam elmondottakra is figyelemmel támogassák a kormány javaslatait az egyes indítványokról történõ szavazás során, és a végszavazásoknál is "igen"-nel voksoljanak. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)